A huszadik század első felében az Alfa Romeo gyártotta a legelismertebb sportautókat, amivel Olaszország fejlettségét hirdették még a második világháború alatt is. A most következő gyönyörű roadster is ebből az időszakból származik.
A húszas-harmincas években az Alfa Romeo egyenértékűnek számított a mai Ferrarival, nemcsak a legjobb pilóták számára épített szélvészgyors versenyautókat, hanem a magánvásárlók számára is gyönyörű és modern sportkocsikat kínált. Az Alfa Romeo mindössze néhány autó legyártásához is több ezer szakembert, szerelőt és irodistát foglalkoztatott, és amikor elkerülhetetlenül pénzügyi nehézségekbe ütközött, az olasz állam mentette meg.
De ahelyett, hogy leépítették volna a létszámot, vagy megfizethető autók gyártására álltak volna át az alkalmazottak megtartásához, Olaszország inkább arra utasította az Alfa Romeót, hogy építsen még a korábbinál is nagyszerűbb versenyautókat, ezzel bizonyítva a nemzet fejlettségét az európai versenypályákon.
A termelés ezért még kisebb szintre esett vissza, de az a néhány autó, amit gyártottak, valóban a világ legjobbjának számított.
Akkoriban, amikor az autók még inkább egyedinek számítottak, az Alfa Romeo termékei finoman kidolgozott műalkotások voltak,
a gyártásuk során a tökéletes funkciót kifinomult formával ötvözték. Olyan szakemberek munkája volt, akik büszkék voltak alkotásuk megjelenésére, teljesítményére, minőségére és megbízhatóságára is. Az Alfa Romeók ekkor Vittorio Jano főmérnök elhivatottságát is tükrözték, aki mániákusan tesztelte és fejlesztette az autókat.
Az 1925-ben, a milánói autószalonon bemutatott 6C 1500 azonnal mércét jelentett a könnyű és nagy teljesítményű sportmodellek számára.
A motorját az évek során folyamatosan nagyobbra cserélték, 1939-ben már a 6C 2500-nál tartott a típus evolúciója. Bár a motor konstrukciója a korábbi versenyautókét idézte, valójában átmenetet jelentett a második világháború utáni modellek felé, a gyártása egyébként 1953-ig tartott.
A 2,4 literes, soros hathengeres motorja az akkor kiválónak számító 95 lóerős teljesítményre volt képes,
amivel 155 km/órás sebességet tett lehetővé, de a képeken látható Super Sport modell két karburátorral már 110 lóerőt teljesített, ezzel a 170 km/h is elérhetővé vált. A 6C 2500 a legdrágább autónak számított a maga korában, a vásárlói között volt az egyiptomi király és a monacói herceg, egy példánya A Keresztapában is szerepelt.
Korlátozott számban még a második világháború alatt is készültek ezek az Alfa Romeók, és 1942-ből származik a most bemutatott 6C 2500 SS Spider, ami eredeti állapotában vészelte át az évtizedeket. A kilencvenes évek végén felújították, és a gyönyörű roadster több díjat is nyert, például a Pebble Beach-i Concours d’Elegance-on. A legutóbb 2018-ban, az RM Sotheby’s aukcióján talált új tulajdonosára, aki 555 ezer dollárt fizetett érte.
Ez is érdekelhet: