Item: Alfa Romeo Junior Elettrica 280 CV Veloce
Rating: 8 / 10
Author: Féjja Zsolt

Az Alfa Romeo első elektromos autója ismerős elemekből építkezik, ami egy karakteres márkánál inkább hátrány szokott lenni. Itt is megvan a hátránya, de az olaszok odatették magukat.

Fú, de nem szép! Nem szerencsés, ha az embernek ez jut eszébe egy autót megpillantva, a helyzet akkor viszont egészen drámai, ha ez az autó egy Alfa Romeo, hiszen minden idők leggyönyörűbb autói közül jó néhányat ez a márka adott a világnak. A csalódott ember ez esetben én voltam, és kizárólag abban bízhattam, hogy nem múlt el az olasz szépérzék – igaz, az autót a spanyol nemzetiségű dizájnfőnök, Alejandro Mesonero-Romanos rajzolta, de akkor is olasz projekt –, csak talán a kétdimenziós képeken nem jönnek ki úgy a Milano vonalai, mint a valóságban.

Megosztó az Alfa Romeo első elektromos autója, a Milano

Kétféle hűtőmaszkkal, benzinmotorral és sportváltozatban is jön az Alfa Romeo új belépőmodellje, aminek a formáját még szokni kell.

Persze nem volt egyszerű dolguk a dizájnerek, hiszen a stellantisos alapokkal kellett dolgozniuk, a vérbeli Alfa-tervezés nagykönyvében pedig biztos nem az az első mondat, hogy „végy egy közös alapot a Fiat 600-assal, a Jeep Avengerrel, az Opel Mokkával, a Peugeot 2008-cal…”. A szabadidő-autós fazon rég nem idegen az Alfának, a Stelvio és a Tonale is jó forma, ezekhez azonban műszakilag nem sok köze van a jelenlegi legkisebb Alfának, amely még az eddigi Alfa SUV-k kisebbikénél is 36 centivel rövidebb, az autótervezés pedig lényegesen bonyolultabb feladat a méretarányos kicsinyítésnél. Ez mind tény, de én a végeredményt láttam a képeken, és nem tetszett.

Előfordulhat, hogy a forgalmazás megkezdése előtt még módosítanak a gyártók, ami meg is történt – csak épp nem a karosszériát, hanem a nevet érintette. A Milano Junior lett, persze nem a közönségkritika miatt, hanem azért, mert az olasz kereskedelmi miniszter nehezményezte, hogy egy lengyel városban készülő autó visel ennyire olasz nevet, az Alfa pedig nem vitatkozott, hanem lépett. A Junior jó választás, Alfa-történeti előzménye is van, és a jelenlegi legkisebb Alfa kategóriáját is kifejezi.

Milano vagy Junior, mindegy – de hogy néz ki a valóságban? Ha nem csak én láttam csúnyának, vagy legalábbis nem alfásan szépnek a képeken, akkor elég rossz helyzetben vagyunk, hiszen a cikkbe is csak kétdimenziós fotókat tudunk mutatni, életnagyságú, 3D-s autót nem. Úgyhogy vagy nem kell elhinni, vagy élőben megnézni az utcán, hogy bizony a Junior jól néz ki.

Oké, ez a példány egy Veloce, a legmagasabb-legsportosabb felszereltségi szint, ebből adódóan a legjobb kiállású is, nagyon látványos, 20-as Venti felnikkel és 225/40-es gumikkal, szolid ültetéssel, sötétített üvegekkel és sok fekete kiegészítővel, ami persze a tesztautón kevéssé feltűnő. A fekete fényezés kevés autónak áll igazán jól, még kevesebb kisautónak, a Junior a még kevesebbek egyike.

Ilyen karosszériaarányból valószínűleg nem lehet többet kihozni, de nem is az oldalnézettel volt bajom, hanem a maszkkal és a hátsó lámpákkal. Egy közepes megjelenésű autóorrt is feldob a gyönyörű Scudetto, hát még az Alfákét, a Junior viszont nem a hagyományos pajzsot kapta meg, hanem valami emblémából felnagyított és stilizált dolgot, ami annyira tűnt igényesnek a fotókon, mint a mellkasnyi márkajelzésű póló, amit büszkén visel a tulajdonosa, mert nem jut eszébe, mennyi pénzt fizetett azért, hogy reklámhordozó lehessen. Én se tudom, hogyan, de élőben összeáll a kuszaság, csak a már középre helyezett rendszám nem illik az összképbe, erről viszont a törvény tehet, nem az Alfa Romeo Centro Stile.

Hasonlóan furcsák a lekonyuló hátsó fényszórók. Bár a sötét lámpatestek a sötét karosszérián jól álcázzák az alakjukat, a fénymezők pedig mutatós csíkok, így is látszik, hogy a gyakorlatban működik a koncepció: óriási hátfalfelületet kellett megbontani, ami a lehetőségeken belül jól sikerült a lámpákkal, a – feketén szinte láthatatlan, szintén fekete – márkafelirattal, az ajtódomborítással és a magasra húzott lökhárítóval.

A Junior összességében mokány, vagány jelenség, így, feketében, ezekkel a felnikkel, piros csíkokkal, piros féknyergekkel különösen. Lehet, hogy plakátra nem való, az utcán viszont öröm megpillantani.

Már a képeken is ígéretesebb volt a beltér. Abban biztosan jó a Stellantis, hogy gyakorlatilag azonos autók belseje teljesen más stílusú legyen – lásd például Fiat Grande Panda és Citroën C3 –, a Junior is alfás, de sajnos nem eléggé. A legkiábrándítóbb a kormány mögötti monitor, ami persze trend és stellantisos egyenalkatrész, a klasszikus csőműszereket megidéző napellenzők alatt viszont még úgy is elég nyomorult, hogy a rajzolt műszerek is kör alakúak. Itt túl sok kompromisszumot kellett hozni, adott színes legókockákból nehéz nem színes műanyag dolgokat építeni, ennek esett áldozatául a Junior belseje. Próbálták menteni, de nyilvánvaló, hogy nem ilyen lenne, ha nem kötötték volna meg a tervezők kezét.

Az anyaghasználat is átlagos, csillogó fekete műanyag is van, hogy gyűjtse az ujjlenyomatokat és a karcokat, Alcantara az ajtókra jutott, ha többet szeretnénk belőle, akkor a Sabelt Corsa sportülésekkel együtt 1,4 millió forintos felárért rendelhetjük meg.

A Junior 1,2 literes háromhengeres turbós benzines mild hibridként és elektromos meghajtással létezik, a zöld rendszám is elárulja, hogy ez az utóbbi változat, az Elettrica. Elsőkerekes, mint a műszaki rokonai, alapáron 156 lóerős, a Veloce viszont nemcsak sportos külsőségeket jelent, hanem jelentős teljesítménytöbbletet is: a csúcsváltozat 280 lóerős. Összkerékmeghajtás csak a benzines Juniorhoz elérhető, de a mérnökök tettek azért, hogy kiautózható legyen az ereje és a 345 Nm nyomatéka: Torsen rendszerű mechanikus önzáró differenciálművet kapott, ami a kisautóknál csak az elektromos autókban ritkább, szóval ez tényleg bravúros, alfás húzás.

Meggyőzőek az adatok is: a nulláról százra gyorsulás hat másodperc, a végsebesség több mint 200 km/óra, a mindennapokban ennél sokkal jobban szolgálja az élvezetes vezetést a nagyon közvetlen kormányzás és a kanyarokból kigyorsításnál brillírozó önzáró diffi. A futómű jó útfelületen kellően feszes, a magyar úthálózat nagyobb részét képező gyalázatos minőségű burkolatokon viszont bántó – lenne, ha a peres gumik és a felnik épsége miatt aggódva nem lassítanánk. Persze, hogy lassítunk, mert nagyon hamar megvan a baj, aztán vitatkozhatunk a közútkezelővel, hogy ki állja a kárt.

A lítium-ion akkucsomag 54 kilowattórás, akár 100 kilowattal is tölthető egyenáramú gyorstöltőn, az elméleti WLTP-hatótáv 410 kilométer, a kombinált 322. Ezt olyan módon talán el lehet érni, amiért teljesen felesleges Velocét venni, ha normálisan, de nem eszetlenül használjuk, akkor valamivel 20 kWh alatt fogyaszt, ha kicsit megnyomjuk, akkor valamivel fölötte, ennek megfelelően a valós hatótáv 200-300 kilométerre jön ki, bár az igazsághoz tartozik, hogy a tesztautó még szeptemberben volt nálunk, több tucat fokkal a mostani átlaghőmérséklet feletti időben.

Nehéz egy-két szóval összefoglalni, milyen autó az Alfa Romeo Junior Elettrica 280 CV Veloce. Élőben jól néz ki, belül tagadhatatlan a konszernstratégia negatív hatása, vezetési élményt viszont nemcsak ahhoz képest nyújt, hogy milyen elemekből építkezik, hanem abszolút értelemben is. Egy sportos Alfánál pedig ez számít – minimum 19 millió forintért élvezhetjük.

(Fotó: Csordás Gábor)