Az Audi sportkupéja klasszikus presztízsmodell, megjelenése óta szimbóluma a sikeres életnek, dinamizmusnak, jóízlésnek és kifinomultságnak. Széles körben elismert és vágyott darab, sokan szívesen birtokolnánk.

Nem egy szélsőséges választás, hiszen négy személy és korrekt méretű csomagtartó kérdez vissza, amikor a hétköznapi kompromisszumokkal akarnánk elmaszatolni a valódi okát a vásárlás elkerülésének. Ezt az autót egyedül az ára tartja vissza attól, hogy boldog-boldogtalan fülig érő szájjal pörgesse a kulcsát. Meglátni és beleszeretni egy pillanat műve, hiszen megjelenése gyakorlatilag tökéletesre sikerült, de hogy vezetni is ennyire fenséges élmény lesz, azt őszintén szólva nem is gondoltam volna.

Az első közös nap végére eljutottunk arra a pontra, hogy az autó egy instant get jószág, nincs mese, nem tudunk nagyon belekötni, pedig egy kicsit készültem rá, hogy a 2.0 TFSI nem lesz elég ehhez a nagyformátumú élményhez (de 252 lóerő végül nem bizonyult kevésnek), hogy majd a quattro miatt biztos jobb lesz vezetni a sima hátsókerekes négyes BMW-t, de ehhez képest arra jutottam, hogy mennyire jót tesz neki, hogy nem csak sima elsőkerék meghajtású ez a példány, és mennyire durván be lehet húzni a kanyarokba. Szóval elgondolkoztam, hogy milyen lenne vele a élet és arra gondoltam, hogy kipróbálom életvitelszerűen abban a pár napban, amíg nálam van. Megpróbáltam megélni, hogy a gazdája vagyok egy A5-nek, megmutatom hát, merre jártunk, milyen volt.

Indul a nap

Milyen az, amikor egy új A5 áll a garázsban? Minden reggel kinyitod az ajtót, és ott néz rád azzal a csodás pofájával, azzal a hatszög alakú hűtőráccsal, fegyvernek látszó felnijeivel...A szomszédot mondjuk nem hatja meg, ő rádparkol rendesen, majd este lezavarsz neki egy taslit, ha összefuttok az ajtóban.

Elindultok, ébredés közben áthaladsz a városon, napi 20 perc reggelente, amíg beérsz, ülsz a perforált bőrülésben, aminek május végével aktiválni is kell a szellőztető funkcióját, máris érzed, hogy lehet úgy bőrözni, hogy megússza a halványkék inged is tócsák nélkül...

...beérsz a munkahelyedre, szépen leparkolod a járművet a kiérdemelt parkolóhelyedre, és elmorzsolsz egy könnycseppet, mert...

...ennyire pazarul néz ki a mélygarázsban az új verda. Többször visszanézel, rákacsintasz, imádod. Otthagyod, kicsit fáj a szíved, de tudod, hogy nemsokára visszapattanhatsz.

Felérsz a lifttel, már alig várod közben, hogy elkezd mesélni a kollégáknak, milyen durván beütött a nyár, és mennyire kivagy, hogy minden villamosmegállóból támadnak a csajok...csak úgy kapkodod a fejed, dehát ugye párkapcsolat meg izé, de azért nézni, sunyi pillantásokat eszközölni a tükrökben, azt lehet. Csak az asszony meg ne tudja...

Mindjárt dél, letolod magadról a 43 olvasatlan emailed nagyrészét tektikai és praktikus visszakérdezésekkel, amikkel pár órát nyersz egy-egy valódi válaszig, mert ma máson jár az eszed, fontos tárgyalás lesz, együtt mentek a marketinges kisasszonnyal egy üzleti ebédre. Már hegyezed a sztorit, hogy ma máshogy megyünk...ma az új A5-tel!

Na, a kollegina is kitett magáért. Jól áll neki az A5, szereti magát benne, mosolyog, élvezi az utat.

Jól sikerül a megbeszélés, visszafelé felpörögve gyakran odalépsz, jöjjön be a hang egy kicsit, olyan csendes az autó, hogy átlagos menetben kihallatszanak a gondolataid, úgyhogy inkább gyakran gyorsulsz életre-halálra két lámpa között. Az A5 is szereti a helyzetet, kifejezetten jól indul, és nem kérdez vissza, csak ugye meg ne büntessenek a kékek, úgyhogy visszafogom magam, mégiscsak városban vagyunk, meg különben is, ésszel közlekedjünk, mert szomjas a drága. Nem is írom le, hogy városban mennyire lehet nehéz a lábunk, mert egy ilyen teszthét nem mérvadó, mi nem a fogyasztást optimalizáljuk ilyenkor. Mindenesetre készüljünk rá, hogy a gyári 7.4 literes városi fogyasztás inkább egyessel kezdődik és kétszámjegyű, a többi pedig azon múlik, hogy sikerült-e a megbeszélés. Amikor tankolod, akkor is szeretni kell...

...mert amikor bemondod, hogy a hármas kút volt a tiéd, akkor jó érzés lesz kinézni az ablakon a pult mellől.

A nap végén alig várod, hogy elindulj haza, pláne, hogy péntek van, pörgeted a hétvégi programokat a fejedben, közben agyalsz, hogy kell-e a Waze, vagy beleállsz a pénteki csúcsba, de szerencsére annyira nem vészes, inkább csak úgy hagyod szétfolyni a nap végét.

Másnap már nincs melóka, szombat van, egy rakat program vár rád: beígért kirándulás a pároddal és a kutyával, délutáni herevere a cimborával, majd egy jóféle esti vendéglátás, jönnek át a közös barátok, meg kell itatni őket.

Füge, a tűzróka már alig várja a rutinszerű hétvégi nagy bandázást a Hármashatárhegy Hűvösvölgy felőli repterén, gyorsan be is pattan a jobbegyre anya lábai elé.

Miénk az egyetlen piros autó aznap a parkolóban. Friss és ropogós ez az árnyalat, férfiként is kéne, elbírja.

Séta után gyorsan be kell pattanni a barkácsáruházba, mert ugye átállsz tudatos jövőtervezés üzemmódba és a kiégett régi wolframszálas izzókat drága, de hosszú élettartamú led izzókra cseréled. Beállsz a parkolóba, és elégedetten pillantasz az autódra. Ez itt az én A5-ösöm, elég jól néz ki.

Hazafelé még beugrotok egy driveba, mert a kisasszony egész nap elfelejtett bármit is enni, gyorsan helyreigazítjuk a vércukorszintjét.

Otthon egy kis szieszta, mielőtt elindultok a haverral egy jóféle délutáni kikapcsolódásra. Golfozni, de vizsgák híján a helyből ütögetés lesz a ti sportotok. Azt gondolod, hogy na ne, pedig de. Egy vödör labda 990 Ft, ütőbérlés még 500 Ft, és máris mehet a fogadás, ki találja el előbb a labdaszedő kisautót.

Persze arra nem számítasz, hogy nincs hely a parkolóban. Nincs hely a golfklubban. Érted.

Szerencsére pont elment valaki, úgyhogy befértünk egy kicsit ütögetni. Próbáld ki, ha még nem volt hozzá szerencséd, mi ezúttal az Academy Golf Clubban voltunk kicsit barátkozni a játékkal. A cimbora mozdulatain látható, hogy nem itt születtünk.

Kesztyű nélkül rájövünk, hogy ettől azért két vödör után komoly harci séruléseket lehet szerezni, szóval miután eltaláltam a kisautót, elégedetten távoztunk megvenni az italt estére.

Ami innentől történt, az nagyjából kimaradt, de ami biztos, hogy elfogyott, amit vettünk. A vasárnapot a Kopaszi gáton töltöttük egy pokrócon, ki kellett pihenni a szombatot.

Szóval valami ilyesmi volt átélni a szürke hétköznapokat ezzel a remek német járgánnyal, sajnáltam, amikor vissza kellett adni. Ezt az autót simán el tudnám képzelni a mindennapok során, nem volt cseppnyi hiányérzetem sem, pedig az elmúlt egy évben az út a Lotustól a Mustangon át M4-ekkel és Civic Type R-ekkel volt kikövezve, ami egészen Porschékig vezetett.  Ha van rá, vedd meg, nem fogod megbánni. Nagyjából 12 millió Ft-tól állnak veled szóba, de ha ez kéne, ezért 20 fölé kell menni. A kutya és az asszony biztos imádni fogják, de van rá egy fogadásunk, hogy te is.