Az M3-as kivezetője melletti bemutatótermet a márka szigorú standardjai szerint rendezték be, a szalonban az összes mai Astont végig lehet ülni.
Volt már egy kudarcba fúlt próbálkozás az Aston Martin hazai bevezetésére, emlékeim szerint még valamikor a 2008-as válság idején. Akkor nem jött be a dolog, de most a Gablini-csoport úgy vélte, itt az ideje újra belevágni a dologba. Az M3 budapesti kivezetője melletti multibrand autószalont kibővítették, ide került tavaly ősszel az Aston Martin bemutatóterme. Gabliniék két másik brit márkával közel egy időben vették be a portfólióba az Astont; aki kilátogat ide, Lotusokat is talál és az LEVC londoni taxiját valamint annak kisteherautó verzióját is megnézheti.
Az Aston Martin hagyományosan a brit elegancia jelképe. A mindenkori James Bond szolgálati járművét biztosító cég autói markáns megjelenésű, szupersportautósan gyors, de nem hivalkodó kocsik. A másik két tradicionális brit presztízsmárkával szemben (Rolls-Royce, Bentley) az Astonokat nem a luxusra, hanem a sportosságra hegyezik ki, de ez nem amolyan harsány ferraris vagy akár csak porschés sportosság, inkább egy finom GT-s vonal.
Az Aston Martin, mint minden brit autógyártó, rém hányattatott életet tudhat maga mögött. Az 1913-as alapítású céget a második világháború után egy traktorgyártó vállalat vette meg; a David Brown emlékét őrzik a mai napig a DB betűk a valódi típusjelzés előtt. A későbbiekben vagyonos üzletemberek és nagy autógyártók adták-vették a céget. A leghosszabb ideig talán a Ford birtokolta az Astont, 1987 és 2007 között. Jelenleg erős Mercedes-kötődés tapasztalható a márkánál, a Merci adja a V8-as motort és az infotainment rendszert is. Talán nem túl elrugaszkodott spekuláció, ha azt gondoljuk: a BMW és a Rolls, a VW-Csoport (benne az Audi) és a Bentley kapcsolata után a harmadik nagy német prémiumgyártó is megkívánt magának egy klasszikus brit luxusbrandet...
Hosszasan beszélgettem Szlifka Jánossal, a brand hazai marketingvezetőjével arról, kinek szólnak ezek a kocsik, ki az, aki Magyarországon nem Ferrarit, nem Lambót, nem Porschét, hanem minimum 181 ezer euróért (ennyi a beugró modell, a Vantage alapára) Aston Martint akar venni. A cégnél úgy érzékelik, az az egy-két tucatnyi ember, aki évente a cég vevője lesz, igazából nem közlekedési eszközt keres, hanem gyerekkori álmát valósítja meg, amikor harmadik-negyedik kocsijának egy Bond-autót vásárol. Még akkor is, ha nem egy klasszikus kupét vagy roadstert, hanem egy DBX SUV-ot választ.
Ezek a sikeres, vagyonos emberek gyakran kimondottan idegenkednek a harsányságtól, nem igénylik a látványos belépőt még akkor sem, ha egy kabrióval kanyarodnak fel egy luxushotel felhajtójára. Az erőt, a sebességet, az évszázados sportautó-gyártói hagyományt az Astonok szerényen, mondhatni rejtve viselik. De akinek fontos érzelmi értéket is jelent az autó, aki értékeli a kifinomult, kézi gyártású négykerekű mesterműveket, az úgyis pontosan tudja, mivel is érkezett, aki egy Astonnal érkezett. Van persze ebben egy kis arisztokratikus gőg is. Aki tudja, mi az az Aston Martin, értékelni fogja, aki nem tudja, az pedig - nem számít.
Az Aston Martin Budapest bemutatótermét a cég által kötelezően előírt stílusban rendezték be. Minden dekorelemet, még a lámpákat és a kiválasztott székeket is le kellett okéztatni a központtal a megnyitó előtt. A szalon legizgalmasabb látványossága (a kiállított autók után, persze) az a ravasz nyitómechanikákkal, rejtett fiókokkal ellátott egész falas szekrény, melyben a szín- és kárpitminták rejtőznek. A nyíltan tárolt, minden belépő számára rögtön látható fényezett kis autómakettek és bőrminták ugyanis csak a jéghegy csúcsát jelentik. Aki tényleg komolyan szeretne magára szabni egy Astont, az előtt új és új lehetőségek tárulnak fel: vastagabb, drágább, illatosabb bőrök, egyedileg festett kilincsek, felnik, puha szőnyegek, különleges és nagyon drága további színek közül válogathat. Egy 200 ezer euró alapárú modellből pillanatok alatt 250-300 ezer eurós autót lehet csinálni csak azzal, hogy azt a színt, üléshuzatot, szőnyeget választjuk ki, ami igazán tetszik.
A hazai szalonhoz természetesen szervizszolgáltatás is tartozik. Az Aston Martinokat évente vagy 16 ezer kilométerenként (tízezer mérföld) kell elvinni felülvizsgálatra, olajcserére. Megkérdeztem, megmondták: egy ilyen kötelező karbantartás költsége körülbelül félmillió forint. A kocsikhoz, ha az ügyfél nagyon kéri, meg tudják szervezni a szervizbe és vissza szállítást is, de nem ez a jellemző. Az Aston Martin tulajdonosok nagyon szeretik az autójukat, örömmel gondoskodnak személyesen róluk és nem szívesen adják ki a kezükből.
A budapesti szerviz astonosai szintén rettentő elkötelezettek a márkával kapcsolatban. Ezért már eddigi rövid működésük során is sikerült olyan külföldi ügyfelet is szerezniük, aki innentől mindig ide hozza a kocsiját. Ugyanis egy banális kilincsproblémával egyszerűen elhajtották az ő hazai márkaszervizéből, az M3-as mellett a magyar szerelők viszont rászántak egy egész napot arra, hogy meggyógyítsák a kissé összegubancolódott rafinált mechanikát.
A magyar Aston-központ egyik fontos feladata lesz a hazai klubélet támogatása is. A márkafanatikusok számára persze léteznek Európában központilag szervezett programok, motorsporttal kapcsolatos rendezvények és találkozók. De ha már itthon is elmegy évi 15-20 új Aston Martin (ennyi a terv) és akad az országban itt-ott néhány klasszikus modell is (még egy DB5-ös is bújkál valahol állítólag, ez az a típus, amely a '64-es Goldfinger után a világ leghíresebb filmes autójává vált), biztosan meglesz az igény a nyilván nagyon különböző, de egy ponton egymáshoz mégiscsak nagyon szorosan kötődő astonosokban, hogy időnként akár hazai márkatalálkozókon mutassák meg egymásnak féltett kincsüket.