A Barkast mindenki ismeri, a keletnémet haszonjármű évtizedeken keresztül a magyarországi utcakép része volt. Persze a Trabanthoz és a Wartburghoz hasonlóan ezt sem gyártották volna annyira sokáig, ha zöld utat kap a modernizált utódja.

1961-ben kezdődött a Barkas gyártása, ami a maga korában egyáltalán nem számított idejétmúltnak, mi is csak azért néztük lesajnálva, mert egészen a rendszerváltásig be kellett érnünk vele. A keletnémet haszonjárművet széles körben használták, fuvarozók, zöldségesek, építővállalatok, míg nálunk a legtöbbet a posta hajtotta.

A hatvanas évek végére kiderült, hogy a Wartburgból származó 993 köbcentis, 42 lóerős kéthengeres, kétütemű motor nemcsak gyenge, hanem zajos és füstös is volt, ideje lett modernebbet keresni a helyére. Eisenachban akkor már dolgoztak egy négyütemű motoron, de mivel még csak papíron létezett, a prototípusokhoz szerezni kellett valami mást.

A mérnökök először Dacia-motorral próbálkoztak, de az már az elején látszott, hogy többe került volna hozzá igazítani a Barkast, mint egy teljesen új modellt fejleszteni.

A szovjet kapcsolatokat bevetve ekkor került Karl-Marx-Stadtba két Moszkvics-motor

1969-ben, két évvel azelőtt, hogy a 412-es típust egyáltalán hivatalosan is forgalmazni kezdték volna az NDK-ban.

Nem iszunk meg a műszak után egy kevertet a presszóban?

Az 1,5 literes, 75 lóerős négyhengeres motorral új erőre kapott a Barkas, amihez korszerűbbnek szánt, szögletesebb karosszériát is terveztek, bár

a képeket látva beláthatod, hogy nekünk továbbra is az eredeti dizájn a kedvencünk.

Összesen három prototípus épült – a harmadikba csak a kétütemű Wartburg-motor jutott –, amikkel 30 ezer kilométert tettek meg.

Elektro Barkas

A hetvenes évek elején, az olajválság idején még elektromos hajtású kisteherautóval is kísérletezett a Barkas, a hét prototípust a német posta és vasút tesztelte, de nem érett meg a gyártásra. 1973-ban Magyarországon is építettek tíz elektromos Barkast, de a 22 kilowattórás akkuval duplájára nőtt a tömege, a 17 lóerős teljesítménye és az 50-80 kilométeres hatótávja is szerény volt.

Az egyik prototípus a frankenbergi járműmúzeumból
1972-ben nemcsak az eisenachi négyhengeres motor, de az új Barkas fejlesztését is leállították,

mert még ennek sem lett volna pénz a gyártására. A prototípusokat bezúzták volna, a csalódott, de élelmes dolgozók azonban elrejtették az alkatrészeket, és a berlini fal leomlása után vették csak elő, így menekült meg, és épült újjá két példány a háromból.

Fekete műanyag maszkkal korszerűsítették volna a hatvanas évekbeli formát 1989-ben

A Barkas azonban nem sokkal élte túl a rendszerváltást, bár 1989-ben próbálkoztak a négyütemű Wartburgba is szerelt 1,3 literes, 58 lóerős Volkswagen-motorral, de 1991-ig csak 1900 példánya készült, ami töredéke az összesen gyártott 175 ezer Barkasnak. A prototípusokat a frankenbergi járműmúzeumban lehetett megnézni, ami 2019-ben sajnos bezárt.

Ez is érdekelhet:

Az IFA történelme a Trabanton és a Barkason kívül is tele van kincsekkel

A szériagyártmányok között is vannak érdekes darabok – hát még a koncepcióautók között!

Így tették vonzóvá az egykori szocialista autókat

Régi autóreklámok közül  válogattunk.

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Milyen borospoharak léteznek, és melyikből mit igyunk? Mutatjuk, hogy miért nem mindegy!

Mutatunk egy őszi fesztivált, ami az újbort és a libás ételeket ünnepli

Hajítsd messzire a sablonokat, rendezd be úgy a lakásod, amire mindenki emlékezni fog!

További cikkeink a témában
Magyarország ásványvíz-forrásai túracélpontnak is tökéletesek
Hirdetés