A Barkast mindenki ismeri, a keletnémet haszonjármű évtizedeken keresztül a magyarországi utcakép része volt. Persze a Trabanthoz és a Wartburghoz hasonlóan ezt sem gyártották volna annyira sokáig, ha zöld utat kap a modernizált utódja.
1961-ben kezdődött a Barkas gyártása, ami a maga korában egyáltalán nem számított idejétmúltnak, mi is csak azért néztük lesajnálva, mert egészen a rendszerváltásig be kellett érnünk vele. A keletnémet haszonjárművet széles körben használták, fuvarozók, zöldségesek, építővállalatok, míg nálunk a legtöbbet a posta hajtotta.
A hatvanas évek végére kiderült, hogy a Wartburgból származó 993 köbcentis, 42 lóerős kéthengeres, kétütemű motor nemcsak gyenge, hanem zajos és füstös is volt, ideje lett modernebbet keresni a helyére. Eisenachban akkor már dolgoztak egy négyütemű motoron, de mivel még csak papíron létezett, a prototípusokhoz szerezni kellett valami mást.
A mérnökök először Dacia-motorral próbálkoztak, de az már az elején látszott, hogy többe került volna hozzá igazítani a Barkast, mint egy teljesen új modellt fejleszteni.
A szovjet kapcsolatokat bevetve ekkor került Karl-Marx-Stadtba két Moszkvics-motor
1969-ben, két évvel azelőtt, hogy a 412-es típust egyáltalán hivatalosan is forgalmazni kezdték volna az NDK-ban.
Az 1,5 literes, 75 lóerős négyhengeres motorral új erőre kapott a Barkas, amihez korszerűbbnek szánt, szögletesebb karosszériát is terveztek, bár
a képeket látva beláthatod, hogy nekünk továbbra is az eredeti dizájn a kedvencünk.
Összesen három prototípus épült – a harmadikba csak a kétütemű Wartburg-motor jutott –, amikkel 30 ezer kilométert tettek meg.
Elektro Barkas
A hetvenes évek elején, az olajválság idején még elektromos hajtású kisteherautóval is kísérletezett a Barkas, a hét prototípust a német posta és vasút tesztelte, de nem érett meg a gyártásra. 1973-ban Magyarországon is építettek tíz elektromos Barkast, de a 22 kilowattórás akkuval duplájára nőtt a tömege, a 17 lóerős teljesítménye és az 50-80 kilométeres hatótávja is szerény volt.
1972-ben nemcsak az eisenachi négyhengeres motor, de az új Barkas fejlesztését is leállították,
mert még ennek sem lett volna pénz a gyártására. A prototípusokat bezúzták volna, a csalódott, de élelmes dolgozók azonban elrejtették az alkatrészeket, és a berlini fal leomlása után vették csak elő, így menekült meg, és épült újjá két példány a háromból.
A Barkas azonban nem sokkal élte túl a rendszerváltást, bár 1989-ben próbálkoztak a négyütemű Wartburgba is szerelt 1,3 literes, 58 lóerős Volkswagen-motorral, de 1991-ig csak 1900 példánya készült, ami töredéke az összesen gyártott 175 ezer Barkasnak. A prototípusokat a frankenbergi járműmúzeumban lehetett megnézni, ami 2019-ben sajnos bezárt.
Ez is érdekelhet: