Ahogyan ezekben az időkben a legtöbb autógyártó, a Bentley is kitűzte a célt, hogy az évtized végére már kizárólag elektromos autókat kínálnak majd, ezzel 0 g/km-re csökkentve a flottájuk átlagos szén-dioxid-kibocsátását. A fokozatos átállás már most világosan látható, hiszen a Bentayga és a Flying Spur modellek már kaphatóak konnektorról tölthető hajtással.

Két évtizeden át meghatározó volt a W12-es motor a Bentley életében, mely a Continental GT-ben jelent meg.

2002-ben mutatkozott be a W12-es motor, mely huszonnégy százalékkal rövidebb, mint egy hagyományos V12-es blokk. Kompakt építésének számos előnye van, de leginkább az utastérnek jut több hely a gépház mögött. Legfrissebb generációja 2015-ben mutatkozott be, a Bentayga szabadidő-autóba szerelt W12-es erősebb forgattyúházat kapott, és a súrlódás csökkentése, valamint a korróziós ellenállás javítása érdekében bevonták a hengerfalakat.

Három különálló hűtőköre közül az első a hengerfejet, a második a motorblokkot és az olajrendszert hűti, a harmadik pedig a turbófeltöltők hőterhelését csökkenti. Mindnek dedikált vízszivattyúja van, ezért külön vezérelhetőek.

Végső és egyben legerősebb változata a Bentley Batur luxuskupéba kerül 750 lóerővel és 1000 Nm nyomatékkal.

Ehhez a Mulliner mérnöki csapata átdolgozta a 6,0 literes, biturbó W12-es szívó- és a kipufogórendszerét, valamint a hűtési menedzsmentjét. Az új motor csúcsteljesítménynél így több mint egy tonna levegőt képes óránként magába szippantani.

Elképesztő fejlődésen ment keresztül a Bentley W12-ese két évtized alatt. A teljesítménye 37%-kal növekedett, a nyomatéka pedig 54%-kal, ennek ellenére a károsanyag-kibocsátása 25%-kal csökkent. Tapasztalt szakemberek csoportja kézzel állítja össze mindegyik W12-est, a folyamat hat és fél órán át tart. Több mint 105 ezer darab készült el még a huszadik évforduló előtt.

Ez is érdekelhet: