Húsz év rengeteg idő, mégis olyan gyorsan elszáll, elszállt. Szinte tegnap volt, hogy fölérúgta Baggio a brazilok ellen, és berúgta Vincze Ottó Zürichben. Kétszer is. Hogy elmentünk a moziba megnézni a Dumb és Dumber-t, vagy a Forrest Gump-ot, és a rendszerváltás után másodszorra szavazott már a honpolgár, Horn Gyula elfoglalta a trónt, miközben az ország legnézettebb műsora a Friderikusz Show volt. Vannak dolgok, amik nyomot hagynak, ilyen az E38 is.

A BMW 7-es szériájának történelme jóval korábbra nyúlik vissza, egészen pontosan 1977-ig, de a 7-esek történelmében talán soha egyik szériára sem gondolunk vissza a mai napig akkora tisztelettel, mint a harmadikra, az 1994-ben piacra dobott E38-asra. Ez az autó a mai napig szimbóluma a hatalomnak, a stílusnak és gazdagságnak, és egy új, felvilágosultabb, rendszerváltás utáni világ uralkodó elitjének. Csak hogy ne érje szó a ház elejét, egy nagyon gyors videós áttekintéssel igazolnánk ezt:

Az E38 számtalan filmszerepben tetszelgett, megannyi bankár és gengszter választotta magának névjegykártyájaként, és talán soha, senkinek nem állt olyan rosszul, mint Kern Andrásnak a Meseautó-ban, de ez az autó bármilyen karakterből embert csinál. Mint ahogy csinált is például Stefan Derrick nyomozóból, vagy Jason Stathamből A szállító első részében.

Az alvilág és a politikusok kedvéért lássuk, hogy készült a golyóálló 750i:

Az E38 a mai napig rója az utakat, és köszönhetően a bajor mérnökök kompromisszumoktól mentes munkájának, korukhoz képest kitűnő állapotban vannak, értéket képviselnek, szeretni valóak és tetszetősek. Igen, a mai napig megkívánja a szem ezeket a vonalakat, ez volt az első igazán karakteres, stílusos, zseniális 7-es. Ezért vásárolta meg magának Áron (27) barátunk is a 740i-t, potom egymillió forintért. Olcsón vette, jól kifogta. Igen, egy kiemelten megkímélt darab a mai napig három-öt milliót kóstál, de ennél drágábban is találunk a Hasznaltautón gyűjtői igazgyöngyöket.

Azért is beszélünk ennyit az E38-ról, mert az ezt követő szériák bár eladásban csúcsokat döngettek, nem maradtak igazán szavatosak formatervezés, megbízhatóság és stílus szempontból. Sőt, stílusa nem igazán volt az E65-nek, vagy leginkább múlandó értékekről beszélünk. Még az első generációs ML Merci is túlélte ezt a formát gengszterségben, inkább ugorjunk. Az előző generációt egyelőre nem vesszük most elő, hadd érjen még, jöjjön az új.

Az új 7-es idén nyáron érkezett, és ránézésre izgalmasabb, mint az előző csapás, de várjuk ki a végét. Húsz év alatt nagyon sok minden változott, de az irányvonalak nem: továbbra is a kényelem, a komfort, az erő és a méret a lényeg, korunk elérhető összes előremutató extrájával. Ez az autó már nem prémium, ez már luxus.

Aki prémiumautót akar venni, azok többsége általában az Audi–BMW–Mercedes tengelyen bolyong, és dönt végül személyisége alapján. A különutasok meg vesznek Lexust, Jaguart, erről majd később, egy másik cikkben...

A BMW büszke arra, hogy mennyire életérzés vezetni az autóit. A márka mindig is versengett, olyan emberek autója volt, akik beleálltak a szemtől szembe helyzetekbe, akikre jellemző a rafináltság, a határozott fellépés, és legyünk őszinték, az arrogancia is. A BMW valahogy mindig a felülkerekedők autója volt, a többi márka is a győztes típusok választása, de olyanoké, akik máshogy nyernek. Ők nem állnak bele a ki-ki helyzetekbe, máshogy oldják meg. Más emberek. Ezért sem igazán jellemző a váltogatás a márkák között, de talán leginkább a Mercedes–BMW tengelyen nem.

Ezeket az autókat élmény vezetni, mert alapvetően erős motorral, szuper futóművel és izgalmas belsővel felszerelt jószágok. Pláne a hátsókerekesek adnak igazán komoly vezetési élményt. Jellemző, hogy akik nem vezettek még hátsókerekes autót, félnek tőle, mint a tűztől (és ezért szidják, sőt, télen óriási mellénnyel kárörvendenek egy megcsúszást látván), pedig azért 2015-ben mást jelent a hátsó kerék, mint '78-ban, amikor keresztbe közlekedett mindenki az ezeröcsivel.

Az E38 egy időkapu a lassú, régi idők nyomatékos méltósága és az új kor tudásalapú, gyors, zajos világa között. Egy olyan örökzöld kiegészítő, amellyel mindkét világban helyed van. És nem is akármilyen helyed.

Húsz év alatt rengeteg minden változott, többek között gyerekből gyerekes szülők lettünk, a 386-os számítógépünk már rég le van adva fémhulladéknak, már legalább a negyedik laptopunkat fogyasztjuk, a sokadik telefonunkat, amely mára százszor többet tud, mint az a pc, amibe óriási örömmel toltuk be 1.44-es floppyn a Street Rodot, már nem hallgatunk walkmanen többszörösen másolt TDK-kazettákat, viszonylag könnyen utazhatunk külföldre, mióta megszűntek a határok, és vannak ruhadarabok, amiket már időközben annyira elfelejtettünk, hogy egy új generációnak visszatértek retróként.

A célok és értékek nem változtak a BMW-nél, a világ viszont változott. Az új 7-est már más élmény vezetni, mint a húsz évvel ezelőttit. Azt még úgy tervezték, hogy a bal egy a legfontosabb pozíció, ezt már úgy, hogy a hátsó ülés. Azt az autót vezetni tervezték, ezt már utazni. Ez az autó magát vezeti, és a felszabaduló időben mást csinálunk. Dolgozunk vagy videózunk, tárgyalunk, de nem vezetünk. Majd a sofőr vezeti.

A vezetés szavatossága nagy bánatunkra lassan lejár, pedig vezetni jó dolog.

Vannak dolgok, melyeknek lejár a szavatosságuk és sosem látjuk őket többet, vannak, amelyeket visszahoz a retró, és vannak olyanok, amik nem mennek ki a divatból. Az E38 olyan, amelyik nem megy ki a divatból, még akkor sem, ha már nem lesz divat vezetni. Autó és érték lesz, amíg lesz benzinkút a földön. Az E38 óta talán a G11-nek van erre ismét esélye, de majd unokáink eldöntik...

(Fotó: Donkó Péter)

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon