1977-ben jelent meg a BMW 7-es sorozata, mely 2023-ra a hetedik generációjánál jár. A kezdetben kizárólag hathengeres motorokkal készülő limuzinból pedig mostanra teljesen elektromos változat is elérhető. A kettő között azonban voltak bőven izgalmas prototípusok, melyeket videóban mutat be a BMW Classic.
Nem a 7-es volt a BMW első nagy limuzinja, de a ma ismert jelölést a 70-es évek végén kapta meg a modell, melynek formája Paul Bracq és Manfred Rennen nevéhez fűződik. A belépőmodellje a 150 lóerős 725-ös volt, a csúcsot viszont a 745i jelentette. A jelölés már ekkoriban sem egy nyolchengeres motort takart, hanem európai piacon egy 3,2 (később 3,4) literes sorhatost turbófeltöltővel.
Dél-Afrikában azonban a jobbkormányos elrendezés miatt máshogy oldották meg a csúcsmodellt, ebbe a BMW M1-esből és az első M5-ből ismerős M88-as sportmotor került.
1986 júniusában került gyártásba a második generáció, mely a hathengeres motorok mellett már V8-assal is elérhető volt, de ennél is nagyobb szám volt a V12-es blokk megjelenése. A projektoros és xenon fényszórók, az adaptív lengéscsillapítók, valamint a kipörgésgátló megjelenése is újdonságnak számított. A BMW-nél azonban felmerült, hogy még ennél is nagyobb dobásra van szükség, ezért belekezdtek a V16-os motor fejlesztésébe.
Tizenhat henger már a 7-es BMW-be se fér el könnyen, ezért a prototípusban a hűtőt a csomagtartóba költöztették.
Több szempontból sem volt életképes a konstrukció, viszont akadt egy másik irány is, amit a mai napig nagyon hiányolnak a márka rajongói: az M7-es BMW. Innen is látszik, hogy nem füldugóval ülnek az irodában Münchenben, de az igazán sportos 7-es valahogy sosem jut el a gyártásig. Az E32-esnek pedig láthatóan nagyon jól áll az E34-es M5-ös BMW aerodinamikus felnije és a hengerenkénti pillangószelepes hathengeres motor is.
Ezt az autót a különlegességekre éhező Paul Rosche, a BMW egyik vezető mérnöke használta, mint vállalati autó.
Ha érdekel, mi parkol még a BMW Classic garázsában, akkor erre tovább: