1993-ban a BMW tervezőközpontjában E52 néven indult egy kétüléses sportautó fejlesztése, amit a Mercedes-Benz SL riválisának szántak a roadsterek luxuskategóriájában. A kilencvenes évekre a tanulmányautók között már hódított a retró stílus, és az új modellnek két fontos szempontnak kellett megfelelnie:

idézze fel a márka múltját, és használja a legjobb V8-as motorját.

A koncepcióautó neve, a Z07 mindenesetre a múltat idézte, hiszen míg a Z a tanulmányautókat jelölte a Z1 óta, addig a 07-tel a legendás 507-esre utaltak. A formatervező csapat Chris Bangle vezetésével is azon dolgozott, hogy méltó utódot állítson az 507-esnek, amely az ötvenes években a BMW egyik csúcsmodellje volt, még Elvis Presleynek is volt egy belőle.

A formaterv egy feltörekvő dizájner, Henrik Fisker munkája volt, aki a későbbiekben több Aston Martin, például a DB9 és a V8 Vantage formáját alkotta. A BMW tanulmányautója négy évvel később, 1997-re készült el, és a tokiói autószalonon leplezték le, ahol azonnal meghódította a közönséget. A Z3 sikere láttán pedig nagy esély volt rá, hogy sorozatgyártásba kerüljön.

Modern minimalizmus

A szériagyártáshoz azonban le kellett mondani a Z07 pár stílusos részletéről, például a kupéváltozatról a dupla buborék alakú tetőjével és a különleges formájú hátsó szélvédőjével, valamint a roadster áramvonalas burkolatáról is a vezetőülés mögött, ami az alakjával szintén az ötvenes évek versenyautóit idézte.

A Z8 azonban megőrizte a tanulmányautó áramvonalas formáját és retró stílusát. A hűtőmaszk a BMW jellegzetes veséinek újragondolt változata, a rejtett irányjelzővel ellátott oldalsó légbeömlő pedig egyértelmű utalás az 507-esre.

A modern minimalista dizájn a retró részletekkel igazi időtlen klasszikust teremtett, ami még húsz évvel később is aktuális.

A belső tér tovább fokozza a minimalizmust, hiszen a kapcsolók jelentős részét elrejtették. A számlapok nem a vintázs kormánykerék mögé, hanem középre kerültek, és a BMW hagyományainak megfelelően kissé a vezető felé fordulnak. Az elrendezés célja nem más, mint hogy zavartalan kilátást nyújtson a motorházfedélre és az útra.

M5-ből származó technika

Az alumíniumból készült karosszériaszerkezete kétszer olyan merev volt, mint a korabeli roadstereké, és a lemezek alatti technika is izgalmas. Az E39-es M5-ből származik a 4941 köbcentis V8-as motor, amit a BMW Motorsport fejlesztett. 400 lóerőre és 500 Nm nyomatékra képes, és hatfokozatú kézi sebességváltón keresztül hajtja a hátsó kerekeket.

A motort az első kerekek mögé építették be, hogy a tökéletes fele-fele arány közelébe, 51/49 százalékra javítsák a súlyelosztást, ezzel a Z8 kivételes vezetési élményt nyújtott. 4,7 másodperc alatt gyorsult nulláról százra, és 250 km/óránál korlátozták a végsebességét, de az elektronika korlátja nélkül 290 km/órára is képes lett volna.

A gyártás során a Z8 több alkatrésze is kézzel készült, de a tulajdonosok megnyugtatására a BMW megígérte, hogy 50 évig fenntartja az alkatrész-utánpótlást. Az utolsó simításokat az Individual részlegnél végezték, ahol a fekete és a vörös, valamint három metálszín, az ezüst, a szürke és a kék mellett egyedi fényezést is lehetett kérni, akár kéttónusú kombinációban is.

Alpina Roadster V8

A Z8 gyártása 2000-ben kezdődött a BMW dingolfingi üzemében, és 2002 novemberéig összesen több mint 5700 példánya készült. 2003-ban aztán egy újabb sorozat került ki az Alpina műhelyéből az automata sebességváltót kereső vásárlók kielégítésére, ezt 20 colos kerekekkel, de kényelmesebbre hangolt felfüggesztéssel szerelték.

Az eredeti modellel szemben az Alpina Roadster V8 teljesítménye 375 lóerőre csökkent, de a nyomatéka 519 Nm-re nőtt, és alacsonyabb fordulatszámon volt elérhető, a végsebesség korlátozását azonban 259 km/órára növelték. Az Alpina Z8-asa elsősorban az Egyesült Államok piacára készült, az 555 darabból mintegy 450 a tengerentúlon talált gazdára.

A Z8 bemutatásával a BMW visszatért a roadsterek luxuskategóriájába, és ugyan egy kicsivel kevesebbe került, mint a Mercedes SL, annak eladásait nem tudta megközelíteni, és sajnos nem is kapott utódot. A széria példányait azonban érdemes becsben tartani, időtlen eleganciájával és kivételes vezetési élményével ugyanis a Z8 egyre értékesebb klasszikusnak számít.

Mit jelent 2022-ben a Z8?

Hogy mennyire is számít ínyenc darabnak egy nevünkön és garázsunkban tartózkodó Z8, könnyen ellenőrizhetjük a mértékadó mobile.de portálon, ahol a szebb darabokat 300 000 eurós induló áraktól kínálják, de akinek van, inkább nem kínálja, hanem védelmezi, óvja mint a szeme fényét.

A kollégákkal sokat vitatkoztunk arról, mit is jelent a világnak ez a kultikus modell, kap-e annyi arannyal hímzett oldalt a nagykönyvekben, mint a sirályszárnyú a csillagos égbolton, vagy megközelíti-e legalább a saját alomból az 507-est, lehet-e mihez hasonlítani...

Biztos lehet, matematikai, fizikai és pénzügyi alapokon, de arra jutottunk, hogy kicsinyes, setét gondolatok nem magában értelmezni a Z8-at.

Nekünk, szerencsés tollforgatóknak, autókkal álmodó gyermeklelkű srácoknak 2022-ben májusban jött a Mikulás, nem sietett, leült velünk kártyázni Balatonfüreden a Concours d'Elegance-on. Úgy érzem, hogy jók voltunk mi ott mind, akik együtt mentek ünnepelni az autózás egyik kis tavaszvégi eseményére, mert mindenki megkapta kézbe az ászpárt.

Tudjátok, mint amikor a párkapcsolatokban megbeszélik, hogy egy nagyvonalú sohanemjönel helyzetben kinek melyik nőre/férfira van jokere. Hogy a lánynak a Jason Momoa, hogy a férfinak meg az Emily Ratajkowski, amikor véletlenül ott lenne a helyzet, csak ő meg te és valamiért ő is akarná, akkor ugye, na akkor, de csak akkor és csak azzal az eggyel...

Nagyjából a megszületése óta vártam azt a pillanatot, hogy végignézve nagykorúvá válását, táncba vihessem egy szép napon ezt a hercegnőt. Ahogy teltek-múltak az évek, úgy tűnt egyre reménytelenebbnek a helyzet, én egyre idősebb lettem, ő egyre vonzóbb, de úgy voltam vele, hogy a Z8 olyan hercegnő, akit már azzal is kielégítő élmény lesz szolgálni, hogy messziről akarom a legjobbat neki, és a csókjával álmodok.

Nem is biztos, hogy méltók vagyunk mi arra, miközben lélegzetünket visszatartva nemzedéknyi felelősség nehezedik vállunkra, hogy Zánka és Badacsonytomaj között fordítsuk ki kettesben ezt a megismételhetetlenül kerek tomport, pedig esküszöm az összes északi parti szőlőtőkére, hogy olyan tűzzel és vággyal járta velem végig a káli medence dombjait, hogy ha másnak nem is meséli el, de nekem közben a fülembe súgta, hogy élvezte. Hogy élvezte velem ezt a fél órát, és reméli, hogy nem okozott csalódást.

Még el sem váltunk, búcsúzkodni szinte nem is volt időnk, de ő már mással beszélgetett, ennyi volt az én időm, a mi időnk. Fejben már újra játszottam le a filmet, hogy milyen volt, amikor akarta velem a hármast, felvállalt párjaként, és együtt kérdeztük ki a Badacsony hegyeit arról, hogy alszik-e még négylábú a rejtekhelyén a hangunk visszhangzó, öblös ölelésétől...

Ez a piros ruhába ölözött hercegnő még a portyázó rendőröket is zavarba hozta, akik útközben igazoltattak minket, de

Nem kértek inkább semmit, csak egy szondával ijesztgettek minket, de hiába, ez még csak az első nap volt! Másnap bajban lettünk volna, ha túl korán kezdődik a program...

(Fotó: BMW, Donkó Péter)

Ez is érdekelhet: