Ezzel a kocsival a BMW adja elő az egyik legszebb siratóéneket a benzinkorszak temetésén.
Tökéletes. Nyilván van nagyobb meg erősebb meg drágább meg praktikusabb benzines autó is, de ez a BMW így, ahogy van, igen, a hülye bohócorrával együtt is - maga a tökély. Be lehet fejezni a benzines GT-k fejlesztését, innen már tényleg minden csak szánalmas, reménytelen vergődés lesz az esélytelen túlélésért. Ez az a csúcs, ahol ezt a műfajt, a hathengeres, elegáns sport-túrakupék kategóriáját örökre le kellene zárni. Már csak rosszabb jöhet.
James Bond BMW-je, amibe a kis Bondok is beférnek
Nem tudom, hogy valóban van-e valamiféle kölcsönhatás a BMW márkáinak szellemisége között, de ebből az elvileg német kupéból csak úgy árad a brit elegancia, a James Bond hangulat. Az alapforma annyira tökéletes, hogy sem a karbon farokszárny, sem az óriási új hűtőmaszk nem tudja elrontani. Sőt: még ezen a nagyonsemmilyen színen is át tud törni az egyszerre visszafogott és dinamikus, finom és vad, egységes, de elképesztően részletgazdag dizájn. Tényleg kellhetett egy kis brit behatás ahhoz, hogy a 4-es kupé formáját egy olyan országban ilyen lágyan meg tudják rajzolni, ahol a motorháztető hood helyett Motorhaube, a fényszóró headlight helyett Scheinwerfer, a sárvédő fender helyett Kotflügel.
Az utastérben még ebben az M-csomagos kocsiban is az elegancia uralkodik a sportosság felett. A látvány, a finom illatok, a gondosan összemunkált felülethatárok a meghatározók, kikönnyítettség helyett súlyos minőségérzet van, puritán sebességimádat helyett villanymotoros állítású, puhán tömött komfort.
A 4-esben látszólag a karosszériaforma a meghatározó, de az a meglepő igazság, hogy a kocsi egy egész jól használható, praktikus hétköznapi autó. A kupétető alatt hátul is jól elfér két, egy-nyolcvan alatti felnőtt, két gyerek pedig igazán vígan megvan itt. A csomagtartóba nyilván nem lehet olyan kényelmesen pakolni, mint egy kombiba, de a 440 literes térfogat meglepő a 3-as szedán alig nagyobb, 480 literes katalógusadata mellett.
Ami fájt
Az elektromos üléscsúsztatás iszonyú lassú, egy örökkévalóság, mire el lehet kezdeni a bemászást vagy a kikászálódást az ajtónyitás után. Az M-es kormány karimája, mint minden BMW-ben, amiben ilyen van, ebben is túl vastag és túl csúszós rajta a bőr. Az AC gomb nem maradt kint a klímakonzolon, a légkondi kompresszorát csak a menüben lehet kikapcsolni. És ezzel ennek a fejezetnek vége is, mehetünk tovább.
Biztos, hogy ez összkerekes?
Ezt a kérdést többször is feltettem magamnak félhangosan a kocsiban az első kilométereken. Végül sikerült bebizonyítani magamnak, hogy igen, de az M440i csak akkor veszi elő a fronthajtás mankóját, amikor már tényleg szükség van rá. Egészen addig, még durva határhelyzetekben is inkább úgy viselkedik, mint egy klasszikus sport-BMW. Imádja riszálni a fenekét, bármikor lelkesen kezd finom driftbe egy kanyarban - de csak akkor, ha a vezető is így akarja. A kocsi remekül kézben tartható, az irányítás érzékien precíz. Ami pedig megdöbbentő 2020-21-ben: a motor is élénk, virgonc, életteli és mindig azonnal reagál a gázadásra.
Amikor ezt a cikket írom, már egy Skoda Octavia RS tesztautó áll kint a home office-om előtt az udvaron. És bár ez elvileg egy sportmodell, a benzines technika és a DSG-váltó érezhetően teljesen agyon van verve a legutolsó Euro6-os környezetvédelmi normával. (Cikk hamarosan!) Hogy a BMW-nél miként sikerült mégis megoldani az előírások teljesítését úgy, hogy megtartották mellé az élményt is - rejtély. Nem hinném, hogy a minimális rásegítést jelentő 48 voltos, a hajtásba szükség esetén legfeljebb csak 11 lóerővel beszálló mild-hibrid rendszerben van a trükk. Mindenesetre a háromliteres, soros, hathengeres turbómotor gázadásra lelkesen és gyorsan pörög fel, a turbólyuk szinte nem is érezhető, a nyolcfokozatú hagyományos automata váltó pedig jobban a keze alá dolgozik, mint nagyjából az összes duplakuplungos szerkezet, amikre emlékeszem, Porsche-szint alatt.
Gyorsan is jó, lassan is jó
Az M440i xDrive-val akkor is boldogság az élet az utakon, ha sietünk és akkor is, ha csak úgy gurulgatunk. Remek Harman-Kardon, tökéletes klímakomfort, kényelmes ülés támogatja mindennapok komfortjait, kiváló oldaltartás, SPORT-üzemmódban pengeélesre váltó motorvezérlés, váltóprogramozás, lengéscsillapítás és kormányzás a vadulósabb pillanatokat. A menetstabilizáló természetesen (mint az i3-ast leszámítva minden BMW-ben) itt is teljesen kikapcsolható, de a kocsi ilyenkor se válik elszabadult hajóágyúvá, hanem a biztonsági védőháló nélkül is megmarad nagyon kezes, nagyon stabil, nagyon pontosan irányítható autónak.
Az autó annyira keresi a vezető kedvét, annyira készségesen szolgálja ki legtitkosabb igényeit, vágyait is, annyira harmonikusan mozog együtt vele, hogy - hát szóval annyira, hogy azt a címet adtam ennek a cikknek, amit. És az a különleges, hogy valami egészen perverz módon a farolgatós-csúszkálos-izgő-mozgó élmények nem csak a sofőrt, hanem az utasokat is boldogítják.
Ebben a kocsiban nem rontották el szemrehányó pillantások és rettegő tekintetek egy-egy jól sikerült kis megmoccanás örömét. Ellenkezőleg: ilyenkor az egész családból kijött a látens BMW-s és boldogan követeltek újabb és újabb hátsókerekes kalandokat. Ilyen szintű támogatásra az erős autók lehetőségeinek kihasználásában talán még nem is volt példa a praxisomban, pedig már elég régóta próbálgatom a családom tűrőképességeinek határait mindenféle járművekben. De az M440i-vel még ők is élvezték az ökörködést.
A fogyasztás ennél a kocsinál a vezető hangulatán múlik. Andalgós, kényelmes autózással vegyes használatban nem lehetetlen 8 liter alatt maradni (2998 köbcenti, 4x4, automata!), ha pedig egy kicsivel több BMW-faktort teszünk a mindennapokba, még mindig megállunk 9-10 literben. Innen persze még lehet felfelé tolni bőven egy kis Autobahn-nal vagy sok-sok-sok erőltetett, sodrós élményautózással.
A vezetéstámogatás papíron mindent tud, amit egy modern prémiumautónak ma tudnia kell, de ez a sok kényszerű tudás - nagyon helyesen - szerényen meglapul a háttérben. Bár van érinőtképernyő, gesztus- és hangvezérlés is, dedikált gombok segítik a fontos, vezetés közben gyakran keresett szolgáltatások akár odapillantás nélküli, gyors ki-bekapcsolását. A vezetéstámogatás nem aggályoskodik túl sokat, a kocsi nem piszkál folyamatosan, hogy hol vezessek, mennyivel menjek, mekkora követési távolságot tartsak. Ellenben olyan csodák is várják azokat, akik szeretik ezt az önvezető mai világot, mint az autópályán a vészsáv automatikus kialakításának képessége (egyelőre csak Németországban autózva) vagy a jobbról előzés tiltásának ki-bekapcsolhatósága a követőradar menüjében.
Minden segédrendszer könnyen, gyorsan átlátható és megérthető, az átgondolt menürendszer hihetetlenül intuitívan teszi a kezünk alá, amit épp keresünk az érintőképernyőn vagy az iDrive-tárcsával. Infotainment-ergonómia szempontjából a mai BMW-knek nincs párjuk az autóiparban.
Kinek ajánljuk?
A BMW M440i xDrive Coupét azoknak küldenénk elsősorban nagy szeretettel, akik a márka legnemesebb hagyományait szeretnék még utoljára megtapasztalni egy éppen-hogy-csak villamosított, lélekben még inkább huszadik, mint huszonegyedik századi kocsiban. Ez sajnos nem azt jelenti, hogy most egy kis hitellel E36-os, E43-as 320-as kupék tulajdonosainak tömege fog tudni átülni a nagyorrú új modellbe. Az M440i Coupé eleve 20,3 millióról rajtol, a minden földi jóval felszerelt tesztautóban pedig még további hétmillió forint értékű extra szolgálja a boldogságot.
Jó hír viszont, hogy (hacsak nem kizárólag pályanapokra kell a kocsi), nyugodtan meg lehet spórolni a fapadosan is 28,1 millióról induló 480 lóerős M4-es felárát. Az M440i-ből egyáltalán nem hiányzott az a további 106 paci, sem a valódi M-es BMW-k kemény futóműve, nehéz kormánya, feszes-szoros kalodaülése. Ez a kocsi így volt tökéletes, ehhez a formához ez a technika annyira jól passzol, hogy innen - szerintünk - már csak rontani lehet rajta. Az autóval töltött napok emléke mindenesetre mélyen bevésődött szívembe-lelkembe: ha majd az unokáim megkérdezik, melyik volt az utolsó igazi klasszikus BMW, amit vezettem, erről a kocsiról fogok nekik mesélni!