Vannak az elvek, van a pénz, és persze van köztük az összefüggés. Autóipari példánál maradva: logikusnak tűnik, hogy ha egy prémiumminőségről kommunikáló gyártó csinál egy olcsó gagyit, akkor elfordulhatnak tőle a vásárlói. De mi van akkor, ha többet keres a silány kocsikon, mint korábban az igényes vevőkön? Hát, minimum dilemma.

A Rolls–Royce-tulajok hajlandók egy luxusautó többszörösét áldozni egy Rollsra, cserébe komoly elvárásaik vannak, például egy igazán nemes múltú és jelenű, szuperkorszerű, szuperelegáns és szuperkényelmes autót akarnak. A BMW pedig fejet hajt és kiszolgálja őket. Persze, Rolls-szintű autót gyártani nagy üzlet, mert sokba kerül ugyan a fejlesztés, de bármennyi pénzért eladhatják – gondolhatjuk, de a Maybach példája mutatja, nem ilyen egyszerű a helyzet. Ott is adott volt a dicső múlt, ott sem egy névtelen cég állt a háttérben, hanem a Mercedes–Benz, de a 2002-es újjáélesztés után jövőre véget ér a márka újkori történelme: a remélt darabszám töredékét sikerült értékesíteniük, minden eladott példányt becslések szerint nagyjából százmilliós veszteséggel adták el. Ebben a kategóriában ugyanis nem elég, ha egy S-osztályt megnyújtanak és felcsicsáznak. De akkor mi a helyzet a Rolls–Royce Ghosttal, amely a 7-es BMW-re épül? Azt is veszik, és az igazi Rollst, a Phantomot is, a cég rekordévet zárt tavaly. Mégsem olyan könnyű kiismerni a csúcskategória-vevőket.

A Rolls–Royce hagyományosan benzinmotoros, és klasszikus felépítésű, ami az utóbbi évtizedekben négyajtós, kupé vagy kabrió modellt jelent. Ha a Rolls jelenlegi tulajdonosain múlik, nem is lesz változás: a cég érdeklődésére – bár elismerték annak nyomatékosságát, de – egyértelműen elutasították a dízelváltozatot, és a szabadidő-autó kivitelt is. A gyár sietett is kijelenteni: nem lesz se gázolajos Rolls, se SUV. A helyzet tehát egyértelmű. Vagy inkább annak tűnik.

Nézzünk kicsit körül, mit csinálnak mostanában a Rollshoz hasonlóan komoly elvekkel bíró gyártók: a Ferrari családi kocsit (FF), a Porsche SUV-ot és négyajtóst (Cayenne, Panamera), a Lamborghini SUV-ot (Urus), az Aston Martin négyajtóst (Rapide), valamint emblémáját adja a teleextrázott Toyota iQ-hoz (Cygnet), a Rollshoz leginkább hasonlítható Bentley pedig SUV-val lép piacra nemsoká (EXP 9 F).

És emlékezzünk meg néhány nagy kijelentésről: a BMW imidzséhez nem illik egy kompakt, mondták, majd a Mercedes A-osztály sikereit látva, évekkel később csak bemutatták az 1-es sorozatot. A Porschéhez nem illik a dízel, akinek a takarékosság (szebben fogalmazva a környezetvédelem) számít, annak nemsoká elkészül a hibrid, ígérték, nem sokkal a Cayenne és a Panamera dízelváltozatának megjelenése előtt.

Tudnunk kell még, hogy a luxusautó-piacot nem az európai nemesek vagy amerikai olajmilliárdosok pörgetik: a tavalyi rekordhoz inkább a közel-keleti 23, és főleg a 47%-os kínai volumennövekedés járult hozzá. Ha pedig arrafelé sláger lesz a batár-Bentley, és megszeretik a luxusmárkák dízelautóit, mint már annyiszor a világ- és autótörténelemben, a Rolls–Royce számára is fontosabbá válhat az elveknél a pénz, és az egyébként hagyományosan angol, de német tulajdonú márka dízelszagtól és öt ajtótól fintorgó konzervatív tulajdonosainál fontosabbak lehetnek a kevésbé finnyás, viszont tehetős és sokan lévő kínaiak.