Pénzügyi és tervezési nehézségek is bőséggel akadtak a Bugatti EB110 születése körül, végül sikerült bemutatni 1990. szeptember 15-én az autót, a nevéhez illően Ettore Bugatti születésének 110. évfordulóján. A Supersport változat nyomán született Centodieci pedig tökéletes modern reinkarnációja.
1987-ben kezdődött meg az EB110-es fejlesztése, a technikai alapokat Tiziano Benedetti, Achille Bevini és Oliviero Pedrazzi tervezte, tehát az a csapat, akik a felejthetetlen Lamborghini Miurát is. Önmagában a 3,5 literes, négy turbófeltöltővel megfújt V12-es motorja ma is valódi különlegesség, de a hozzá kapcsolt 6 sebességes manuális váltó és az összkerékhajtás is.
560 lóerőt üvölt ki magából 8000-es fordulaton és több mint 610 Nm nyomatéka van alapból, de a 150 kilóval könnyebb Supersport változat már bő 600 lovas.
Ezek az autók egy teljesen új, bauhaus stílusú gyárban készültek, a Fabbrica Blu-ban. Eredetileg a vállalatot feltámasztó Romano Artioli szerette volna, ha a francia márka az anyaföldjén születik újjá, de a sportautók építéséhez csak Modena környékén lelt megfelelő szakemberekre, ezért épült meg a campogallianói gyár.
3,26 másodperc alatt gyorsul 100-ra és 355 km/óra az EB110 Supersport végsebessége, ezzel szemben az 1600 lóerős Centodieci már 2,4 másodperc alatt sprintel és 380-nál akad ki a sebességmérője.
Sikerült modern futurisztikus formába önteni minden klasszikusan EB110 Supersporthoz köthető stíluselemet az autón. Mind közül talán az oldalsó, kör alakú kivágásokkal lyuggatott légbeömlő a legjellegzetesebb elem.
Megvan a kis patkó alakú hűtőmaszk és a vízszintesen futó lamellák az első lökhárítóban, de még a lámpák sarkából induló légcsatorna is megjelenik. Tökéletesen illeszkedik az utolsó Centodieci ezüst fényezése az EB110-eséhez, de a fényezetlen karbon hátsó szárny is szép utalás.
Nem sokáig lehet már 16 hengeres Bugattit venni, 2024-től leköszön a jelenleg hasznát hajtáslánc és a Rimaccal közösen fejlesztett alapokra készülnek majd a leggyorsabb szupersportautók.
Ez is érdekelhet: