Miután a Centodieci mind a tíz példányát legyártották a Bugatti molsheimi üzemében, nekilátnak a fennmaradó Chiron modellek gyártásának, melyből már kevesebb, mint száz darab van hátra, végül pedig a Mistral és a kizárólag versenypályára szánt Bolide zárja a W16-os korszakot.
Mate Rimac már bejelentette, hogy nem hagyják magukra azokat az ügyfeleket, akik a hagyományos értékek miatt kedvelik a Bugattit, de a Veyron óta meghatározó négyturbós W16-os motornak a Chiron utolsó változatával, a Bolide pályagéppel búcsút intenek.
Helyére azonban szintén egy különlegesség érkezik majd, egy olyan hajtás, melyet kizárólag a Bugatti számára fejlesztenek.
1991-től néhány éven át mindössze 139 darabot készítettek a márka feltámadását is jelentő EB110-esből, melynek nehézségekkel teli születése részben az olasz üzletembernek, Romano Artiolinak köszönhető. Őt nemcsak az irgalmatlan erős szupersportautó, hanem a könnyed Lotus Elise atyjának is tekintjük.
2018-ban a Divóval indult a Bugatti limitált szériás autóinak sora, mely egy egészen új irány volt a Veyron után. Ekkor fedezte fel a Volkswagen Csoporthoz tartozó márka, hogy az autózás hajnalán is mennyire keresettek voltak az egyedi gyártású karosszériák. Laposabb orra, letisztultabb felületei, diszkrétebb patkó alakú maszkja és vékony, LED-es fényszórója van a Centodiecinek. Ötszáz darabos sorozatával a Chiron sem gyakori autó, de tíz példánnyal egyértelműen a Centodieci a jövő aukcióinak rekordere.
Most készült el az utolsó Bugatti Centodieci Quartz fehér fényezéssel és mindenütt élénk kék belsővel.
Féknyergein és a logókon is felbukkanó, az utastérben pedig uralkodó kék szín egyébként a Bugatti és a francia versenyszín újragondolt változata és az EB110-es kommunikációs árnyalata a 90-es évekből. Alapjaiban a Centodieci is egy Chiron, de a 8,0 literes, négy turbóval megfújt W16-os motorja ebben 1600 lóerős, mellyel 2,4 másodperc alatt gyorsul százra, végsebessége pedig 380 km/óra.
Ez is érdekelhet: