Nézték a járdáról, nézték a többi autóból, nézték a buszról, nézték a benzinkúton. (Igen, ott: bementem mosatni). Amikor pedig otthon állt az udvarban, nem is csak az utcáról nézték a szomszédok. Volt, aki bekéredzkedett, hogy belülről is megnézhesse. Mi ez a hatalmas érdeklődés másfél évtizednyi elektromos autós szoktatás után, amikor a mai óriási villanyautós kínálatban a BYD Atto 3 is csak egy modell a sok közül? Vajon tényleg tud valami olyat ez a kocsi, amit mások nem?

A BYD elektromos autói csak nekünk újak. Valójában az egyik első, nagy sorozatban készülő újkori villanyautó is a BYD Auto terméke volt.

A BYD e6 jelzésű modell nagyjából a Nissan Leaffel egyidős, csak hát Kína, ahol elsősorban taxiként kezdett szolgálni 2010-ben, messze van. Azért még Európába is eljutott ez a típus: kisebb BYD-taxiflották már a múlt évtized elején futottak Belgiumban és Hollandiában. A magyar piacra viszont tényleg csak az idén érkezett meg a márka, rögtön három típussal, ahogy erről nemrég be is számoltunk.

A felfokozott magyar várakozások alighanem két elterjedt vélelemhez kötődnek. Az egyik, hogy a BYD-k majd nagyon olcsók lesznek. Ez olyan nagyon azért nem jött be. Atto 3-at jelenleg 14 millió forintos listaártól lehet venni a márkával foglalkozó két hazai kereskedőhálózatnál (a Duna Autónál vagy a Wallisnál), a mi magas felszereltségű tesztautónk pedig egy csaknem 15 milliós autó. Ez abszolút értékben nem forradalmi, az MG-hez képest nem jelent újabb meglepetést, viszont azt meg kell hagyni, hogy az Atto 3 ár-érték-arányban tényleg elképesztően jó autó.

Ekkora elektromos autó ilyen nagy akksival, ennyire érdekes, szerethető karakterrel tényleg nincsen másik.

A BYD Atto 3 kívülről se néz ki rosszul. A jó arányokkal rendelkező, a padló alatti vastag akkupakk miatt crossoveresen megemelt hatást keltő, mégis széles-lapos-áramvonalas, sima, tiszta vonalakból, ívekből, az alapformába elegánsan besimuló részletekből építkező forma jól mutat a képeken is, a valóságban is. Az igazi esztétikai élmény viszont odabent várja az embert, főleg, ha jó sok előítélet van benne a korábban valóban gyakran másolásokra, ötlettelenségre építő kínai autóiparral kapcsolatban.

Kellemes vizuális sokk: ez az, amit kapsz, amikor először beülsz egy Atto 3-ba, főleg egy ilyen világos belsős, itt-ott kék műbőrrel feldobott példányba:

A várt olcsóság mellett a másik legenda, ami megelőzte a BYD-k hazai piacra kerülését, hogy tűzbiztos és kvázi örök életű az akkumulátoruk. Ebben is van igazság. A BYD lítium-vas-foszfát akkut használ, szemben a többi gyártó lítium-ion vagy lítium-polimer akkuival. Ez ugyan fajlagos teljesítményben és kapacitásban gyengébb, de elvileg valóban tartósabb, és a tesztek, baleseti tapasztalatok szerint tényleg nem tud olyan látványosan leégni, mint a virális videókban szereplő más villanyautók.

A 150 kilowattos motorral szerelt, 60,5 kWh-s akkumulátort cipelő, fronthajtású Atto 3 dinamikusan gyorsul, alacsony súlypontja miatt stabilan, bár komfortra hangolt, finom rugózása miatt semmiképp sem sportosan fordul. A kormányzás is inkább könnyebb, kényelmesebb, mint sportos, de ez jól is van így, mert az Atto 3 barátságos, családias karaktere eleve a komfortról, az utazásról szól, nem a klasszikus vezetési élményről. Mivel a kocsi tömege még a jó négy mázsás akkuval együtt is kellemesen visszafogott marad,

a 16-17 mázsát még csúszós úton, erősen megfékezve sem jön a szokásos villanyautós érzés, hogy úristen, ez sosem fog megállni.

Ami nem tetszett a kocsiban, az mind az elektronikához köthető, de semmi sem vészesen komoly. Voltak kis hülyeségek, mint a nem egy ritmusban villogó és kattogó index-visszajelzés, a tempomatos haladásnál gyakran két érték között villódzva ugráló sebességmérő, a kissé túlzsúfolt műszeregység. A klímavezérlés nem kapott fix fizikai konzolt, de a BYD esetében mégsincs  mindig szükség a menüben matatásra, mert a Hi, BYD! felszólításra szolgálatba lépő hangvezérléssel (igaz, angolul) könnyen ki/bekapcsolható az ülésfűtés, emelhető-csökkenthető a hőmérséklet.

Ja, igen, hőmérséklet: mint sok más villanyautóé, a BYD hőszivattyús rendszere is remekül teljesít, ha hűteni kell, ezt kipróbálhattuk a tűző napsütésben pár hete a bemutatón. Elanyátlanodik viszont, amikor fűteni kéne. Ha hideg van és fázunk, fel kell venni maximumra a fűtést és akkor meleg lesz, ez oké, de stabil 21-22 fokot télen egyszerűen képtelen tartósan biztosítani az Atto 3 klímaberendezése.

A vezetéstámogatás szimpatikus tulajdonsága, hogy az ideges, megbízhatatlan sávtartó automatika könnyen kikapcsolható, a követőradar távtartója pedig elég rövidre állítható ahhoz, hogy ne lassuljon be folyton a kocsi az autópályán, ha a távolban feltűnik egy még semmi veszélyt nem jelentő kamion. Az ütközésgátló rendszerek viszont hatásosak, a körkörös parkolókamera képe pedig kiváló: az Atto 3-mal nagyon nehéz nekimenni valakinek vagy valaminek.

Ugyanakkor pont a fedélzeti elektronika az, amely nagyon kellemes meglepetéseket is okozott. A BYD szóban figyelmeztet, ha a világítás véletlenül 0 állásba van kapcsolva, de besötétedik: kapcsold át tompítottra (vagy AUTO állásba). Az is jó, hogy töltés közben a műszeregység, ha akarjuk, nem kapcsol ki, hanem folyamatosan mutatja, mennyi idő van hátra a teljes feltöltésig. A szellőzés pedig tud olyat, hogy bejövő hívás esetén lejjebb veszi a ventilátor erejét, hogy a zúgás ne zavarja a beszélgetést – de ez a funkció is szabadon ki-be kapcsolható.

Az Atto 3 tehát tényleg jó autó, komolyan fontolóra veendő választás, ha valaki villanyautót keres. Ugyanakkor ő sem hozza el az elektromos autók nagy áttörését: nyomott árával is drágább egy átlagos, belsőégésű motoros, hasonló méretű, dinamikájú modellnél, igaz, felszereltségi szintje luxusautós egy alapáras, benzines Opelből, Renault-ból, Škodából nézve. Teljesértékű, univerzális családi autónak ez a villanyverda is csak kompromisszumokkal alkalmas. A napi rutint ugyan 3-400 kilométeres hatótávjával már akár heti egyszeri töltőre dugással is lenyomja vele az emberek nagy többsége, de hosszabb utakon, nyilvános gyorstöltőről töltve a mai energiaárak mellett jó eséllyel drágább üzemeltetés is jár az autópályán 200-250 kilométerenként esedékes töltési kényszerszünetek mellé.

A hétköznapi gyakorlatban a BYD különutas akkutechnológiájának sem érdemi előnye, se hátránya nincs az újautó-vásárlók számára, őket a hat év vagy százötvenezer kilométeres garancia nyugtathatja meg. Aki viszont második-harmadik tulajdonosként veszi majd az autót, és a harmadik, negyedik százezer kilométert kezdi meg vele, igazán örülhet majd a LiFePO-akku tartósságának – feltéve, hogy nem kell sokkal magasabb használtpiaci vételárban megfizetnie ezt az elvileg kevésbé degradálódó akkut.

A válasz a címbeli kérdésre tehát: nem, nem forgatja fel radikálisan a villanyautó-piacot a BYD érkezése.

A konkurencia kényelmetlenül érezheti magát az új, kiváló ér-érték-arányú versenytársak megjelenésével, de ettől függetlenül a BYD modellek (köztük az Atto 3) sem mások, mint lítium-alapú akkuval szerelt elektromos autók. Amiben viszont tényleg újat hoz: mindent kidobhatunk a fejünkből, amit a kínai autókról eddig gondoltunk. Fantáziadús, elmés dizájnjával, jópofa ötleteivel az Atto 3 nagyon sok európai márkát megszégyenít. A maga kategóriájában nemcsak azért lehet megszeretni, mert olcsó és jó, hanem azért is, mert érdekes, izgalmas – lelke van neki. És nem csak neki, hanem a kicsit kisebb, kicsit olcsóbb Dolphinnak is – érkezik a teszt arról is hamarosan a Playeren!

A másik olcsó kínai se volt rossz, amiben kevesebb a lélek és a kellem, ugyanennyi a lóerő, viszont sokkal több a hátsókerék-hajtás – ugye emlékszünk még?