A cégautókat az üzleti célú használat miatt több költség is terheli, viszont többet is lehet leírni.
Szóltunk már róla, a csomagtér méretén és a szállítható személyek számán kívül milyen szempontokat kell figyelembe venni annak eldöntéséhez, személy- vagy teherautó-e a megfelelő a cég számára. Persze könyvelési különbség is van: teherautónál – ami jogilag akár egy kombinak tűnő kocsi is lehet, nem csak platós IFA – kötelező menetlevelet vezetni, és feltüntetni a jármű és a vezető, illetve utasa adatain kívül az úti cél, sőt az egyes megállások helyét és idejét és a kilométeróra-állást, valamint a rakomány paramétereit. A maceráért cserébe a teljes áfa visszaigényelhető, ami a sofőrnek közvetlenül nem, a munkáltatónak viszont jelentős szempont.
Cégautóadót viszont éppen a személyautó után kell fizetni, ha az nem magánszemély tulajdonában van, és belföldi nyilvántartásban szerepel (sőt, a külföldi rendszámú céges kocsi után is, ha költséget vagy ráfordítást számoltak el rá), illetve ha magánszemély tulajdonában van, és az szja-törvény szerint tételes költségelszámolási módszerrel költséget vagy ún. értékcsökkenési leírást számoltak el. Vannak kedvezményezettek is, például a megkülönbözető jelzéssel jogszerűen felszerelt, közegészségügyi, halottszállító vagy kizárólag súlyosan fogyatékos magánszemélyek rendszeres szállítására használt személyautók jogi személyiségű tulajdonosuk ellenére mentesülnek a cégautóadó alól.
Az adó mértéke a motorteljesítménytől és a környezetvédelmi besorolástól függ, autónként havonta 7700-tól 44 ezer forintig terjed, egy átlagosnak számító, 1,6-os benzines Ford Focusé 8800 forint, 160 lóerősnél erősebb, páréves vagy újabb autónál pedig 22 ezer forint. A zöld szemlélet erősen érvényesül: a beszerzési áron lehet spórolni például egy húszéves, katalizátor nélküli kocsi megvásárlásával, de még egy elhanyagolható teljesítményű motorral szerelve is 16 500 forint a havidíj.
A tao-törvény hatálya alá tartozó adózó (egyszerűbben: cég) gépjárműveinek beszerzési, fenntartási és üzemanyag-költségei – a felhasználást bizonyító útnyilvántartás alapján – is elszámolhatók a szabályosan kiállított számlák alapján, a bekerülési értékre pedig a tárgyi eszközökre vonatkozó általános szabályok vonatkoznak. Mivel a vállalkozás érdekében végzett tevékenység miatt keletkezett költségnek minősül a cégautó használata, fenntartása és üzemeltetése során keletkező ráfordítás is, így „a törvényen alapuló, az államháztartás valamely alrendszere számára történő kötelező befizetés” is, ezért legalább a cégautóadó maga is leírható.