A Citroën ikonikus furgonja legalább annyira hozzátartozott a francia vidékhez, mint a baguette és a croissant. A háború utáni, olcsónak szánt áruszállítóból mára népszerű food truck és értékes, keresett veterán lett.
1947-ben a párizsi autószalonon mutatta be, azaz már több mint 75 évvel ezelőtt kezdte forgalmazni a Citroën az újszerű áruszállítóját, ami rövidesen a legnépszerűbb haszonjármű lett a francia utakon. A Junkers repülőgépek ihlette hullámos oldalfala, amit a nagy karosszériafelületek merevítésére találtak ki, összetéveszthetetlen külsőt kölcsönzött a barátságos stílusú furgonnak.
A harmincas évek végén Traction Utilitaire Basse néven mutatta be a Citroën azt a kompakt méretű furgont, amit a világháború kitörése miatt csak párezer példányban tudtak legyártani, a hozzá kitalált ötleteket azonban felhasználták a Type H fejlesztésekor. A nem sokkal utána érkező
2CV-hez hasonló receptje szerint az egyszerű technikát lényegre törő karosszériába csomagolták.
A vásárlók a praktikus ötletei miatt nagyon megkedvelték a Citroën áruszállítóját. Az önhordó karosszériának köszönhetően alacsony volt a raktérpadló, ami megkönnyítette a pakolást, és
a tulajdonos a szokatlanul magas, 180 centis raktérben állva tudta árulni a portékáját.
A rendőrség, a tűzoltóság, a posta és egyéb szolgáltatók is felfedezték maguknak.
Mona Lisa is utazott benne
Leonardo da Vinci legismertebb festménye a huszadik században nem sokszor hagyta el a Louvre épületét, 1962-ben azonban a francia kormány kölcsönadta az Egyesült Államoknak. Az SS France fedélzetén szállították, és katonák őrizték, míg két hónap alatt kétmillióan álltak sorba New Yorkban és Washingtonban, hogy vessenek rá egy pillantást. Amikor pedig 1963 márciusában visszatért Franciaországba, Le Havre kikötőjéből egy Type H-ban szállították egy pár motoros rendőr kíséretében – ma már elképzelhetetlen lenne ennyire szerény biztonsági kíséret.
Az első szériához a Traction Avant hajtásláncát vették kölcsön, az 1,9 literes, 48 lóerős négyhengeres motorjával és háromfokozatú sebességváltójával 100 km/órás sebességet ért el. A futóműve a kategóriában szokatlan komfortot nyújtott,
a karosszéria négy sarkába tolt kerekeivel és alacsony súlypontjával jobb volt vezetni, mint a korabeli Volkswagen Transportert.
Az alapmodell mindössze 4,26 méter hosszú volt, de 5,24 méterre nyújtott változatot is készítettek belőle. A raktér kapacitása ennek megfelelően 7,3 és 16,4 köbméter között változott. Az évek során különféle felépítményekkel látták el, építettek belőle autószállítót, lakóautót, mozgóbüfét, de
a DS-ből származó hidropneumatikus hátsó felfüggesztéssel még mentőautót is.
A bemutatása után nem sokkal a Citroën még nagyobb dobással rukkolt elő, az olcsó népautó 2CV-vel, és a Kacsához hasonlóan a Type H, vagy ahogyan még nevezik,
a HY hihetetlenül hosszú ideig, 34 évig szinte változatlanul maradt gyártásban.
1981-ig összesen csaknem 475 ezer példányt gyártottak belőle a franciaországi, spanyolországi és belgiumi üzemekben.
Az utódja már nemzetközi együttműködésben készült, az 1981-ben bevezetett Citroën C 25 tulajdonképpen a Jumper elődje volt, Fiat Ducato és Peugeot J5 néven is forgalmazták.
A Type H manapság népszerű food truck, és egyre értékesebb veteránnak számít,
a bájos stílusa pedig a modern Jumpyra épülő retró furgont inspirált, aminek a formáját a magyar Obendorfer Dávid tervezte.
Ez is érdekelhet: