Javarészt még mindig lovakkal vontatott szekereket látott vidéki útjai során a Citroën alelnöke, ezért Pierre Boulanger elhatározta, hogy készítenek egy megbízhatóan üzemelő, elérhető árú autót, ami kiszolgálja ezeket az embereket.

Futóműnek annyira puhának kell lennie, hogy egy kosár tojással a mezőn áthaladva sem törhet össze egy sem.

Akkoriban vidéken vagy nem volt jellemző az épített út, vagy nagyon rossz minőségű volt, a gazdáknak pedig sok esetben a szántóföldön kellett áthajtaniuk, ezért alapvető tervezési feltétel lett a lágy futómű. A 2CV valójában azt jelenti, hogy az autó teljesítménye két adóztatható lóerő. Kéthengeres, léghűtéses motorja azonban a valóságban ennél azért többre volt képes.

1939. szeptember 3-án Franciaország hadat üzent Németországnak, ezért a második világháború kirobbanása miatt az autószalon is elmaradt, amelyen a 2CV-t bemutatták volna. Végül a premierjét az 1948 októberében rendezett Párizsi Autószalonon tartották meg.

Rendkívül vékony lemezből készült a karosszériája, ezért voltak az első autók hullámosak, mely merevítette az elemeket. Az utastér is végtelenül egyszerű csővázas székeket kapott, szerény műszerezettséget és a műszerfalból kinövő négyfokozatú kézi váltót.

1948 és 1990 között több mint 3,8 millió darab Citroën 2CV készült, amivel az első milliós darabszámban eladott elsőkerék-hajtású autója lett.

Ennél azonban jóval messzebbre mutat az a platform, amit a Kacsa is használt. Ezekre az alapokra készült az Ami, a Dyane és a Méhari is, így viszont sokkal inkább túltesz a 9 milliós példányszámon.

Váratlanul sok célra alkalmas volt a 2CV, de azt a Citroën is látta, hogy a gazdáknak a személyautó helyett sok esetben egy furgonra van szüksége, ezért az ötvenes évek elején elkészítették a Fourgonette változatot, melyből ugyanúgy létezik családi használatra alkalmas verzió, hátsó ülésekkel és ablakokkal.

Ez az 1956-os autó azonban egy teherszállító, melynek egész karosszériája hullámlemezből van, hogy minél olcsóbb és könnyebb lehessen. Egészen 2006-ig állt egy pajtában, amikor felfedezték a patinás autót, melynek órája 9814 kilométert mutat ugyan, de ebben az esetben ez nem garantálható.

Megőrizve az évtizedek nyomát, a teljes restaurálás helyett csak mechanikai frissítést végeztek el a Fourgonette-en.

Motortere elhanyagoltnak tűnik, de hibátlanul ketyeg benne a kéthengeres bokszer, valamint néhány rozsdaette lemezt pótoltak az alján. Azóta pedig ebben a formában bukkan fel néha ez a kis, sárga fényszórós kedves arc.

Szinte mindene eredeti, pont ezért teszi varázslatossá minden apró horpadás és foszlott kárpit. Műbőr borítású ülései vannak, elektromosan működtethető ablaktörlői és szekrényajtós raktere. Ebben az állapotában négymillió forintot ért meg valakinek, aki bizonyára pontosan tudja, hogy ez a Kacsa furgon ebben a formában bármelyik csillogóra restaurált példánynál nagyobb karakter.

Ez is érdekelhet: