A francia gyártók közül az utóbbi időben a DS szállítja az elnök páncélozott autóját, és a prémiummárka most bemutatta a legújabbat, egy nyújtott tengelytávú SUV-t – ennek alkalmából elmeséljük a francia elnöki autók történetét.
Nagy hagyománya van annak, hogy a francia elnök autóját egy francia autógyártó szállítja, és a legikonikusabb ezek közül egyértelműen az a Citroën DS, amivel Charles de Gaulle hajtatott a hatvanas években. Az elnöknek a felvonulásokra is volt külön autója, amit a karosszériaépítő Chapron készített a DS elődje, a Traction Avant technikájára.
A második világháború előtt tervezett Traction Avant alapjára teljesen egyedi, korszerűbb formájú karosszériát alkotott a Chapron,
az eredetileg René Coty számára készült parádékocsit inkább de Gaulle használta, és még utódja, Georges Pompidou idejében is használatban volt. Az elnöki kabriót a típus legnagyobb, 2,9 literes hathengeres motorjával szerelték.
A hetvenes években a Citroën SM Présidentielle váltotta az ünnepélyes alkalmakra készült autót, ezt is Henri Chapron cége építette
Pompidou elnöksége idején az eleve különleges négyajtós kupé SM Opera alapjára. A felvonulásokra, parádékra használt autók nyitott kialakítása tette lehetővé, hogy az elnök és vendégei a hátsó ülésről üdvözölhessék a tömeget.
Az SM kabriók álltak szolgálatba akkor is, amikor különleges vendég érkezett a francia elnökhöz, így II. Erzsébet és Fülöp herceg, illetve II. János Pál pápa is utazott ezekben a Citroënekben. François Mitterrand még a Csatorna-alagút felavatásakor is használta 1994-ben.
Az SM két példányát a mai napig működőképes állapotban tartják, de mostanában már ritkán veszik elő őket.
Az elnököknek általában megvolt a kedvenc autómárkájuk, ezért Jacques Chirac a Citroënt részesítette előnyben, míg Mitterrand szívesebben járt Renault-val, az elnöki autója egy Safrane volt. Nicolas Sarkozy 2007-ben már egy nyújtott tengelytávú Peugeot 607-tel érkezett a beiktatására.
A limuzin érdekessége, hogy 607 Paladine néven eredetileg tanulmányautónak készült 2000-ben.
Emmanuel Macron, a jelenlegi elnök egyáltalán nem válogatós az autókat illetően,
hiszen lehetett látni Peugeot 5008-ban és Renault Espace-ban is, az elnöki autóját pedig a DS Automobiles szállítja. Macron korábban a DS 7 Crossback Présidentiel változatával járt, aminek a tetőablaka helyére tett vászontetőt úgy alakították ki, hogy onnan nézhessen ki.
Biztosan arra tippeltünk volna, hogy a gyártó legújabb limuzinja, a DS 9 lesz a francia elnök új autója,
de ezúttal mégis egy újabb DS 7 Crossback került az Elysée palotába. Az elődjével ellentétben az Elysée névre keresztelt kivitelt 20 centiméterrel nyújtották meg a szériamodellhez képest, így a hossza 4,79 méterre, a tengelytávja 2,94 méterre növekedett.
A nyújtás teljes egészében a DS 7 Crossback hátsó részét növelte, ahol Macron a legnagyobb kényelemben utazhat.
A hátsó üléspad helyett két különálló fotelt helyeztek el, ezek egyenként állíthatók, fűthetők és szellőztethetők, nem maradnak el a munkához fontos töltőcsatlakozók sem. Az elnöki DS-t a kínálat legerősebb, 300 lóerős plug-in hibrid hajtásláncával szerelték.
Szükség is van a teljesítményére, az elnöki DS 7 Crossback ugyanis páncélozott, ezért a 20 colos kerekekre speciális defekttűrő abroncsok kerültek. Az eredeti DS-nek nem volt szüksége erre, hiszen az 1955-ben bemutatott modell
hidropneumatikus futóművének szuperképessége volt, hogy három keréken vagy több defektes abronccsal is képes volt haladni.
A Citroën DS kétszer is megmentette De Gaulle életét,
ezek közül a legismertebb az volt, amikor 1962-ben terroristák tüzet nyitottak rá, több mint száz lövést adtak le, a sofőrnek azonban sikerült úton tartania az autót, és elmenekülni a támadók elől, ezért az elnöknek és a feleségének sem esett semmi baja. Az esetet A sakál napja című '73-as filmben dolgozták fel.
De Gaulle azonban kénytelen volt beadni a derekát, és az eredetileg teljesen széria DS-ét egy újabb modellre cserélte, amit erre a feladatra jócskán megnyújtott, páncélozott limuzinkarosszériával szereltek fel.
A terveket Flaminio Bertoni tanítványa, a fiatal Robert Opron készítette, az építését a Chapron műhelyére bízták.
Az elnök eleinte csak ingatta a fejét a készülő modell láttán. A vezetőt elválasztó vastag üvegfal sem nyerte el a tetszését, szeretett út közben beszélgetni a sofőrjével, akiben megbízott. Bertoni halála és a megújult DS bemutatása miatt a Présidentielle csak 1968-ra lett kész, ezért de Gaulle csupán háromszor használta – a történelembe a széria elődje vonult be.
(Képek: Citroën, DS, Getty Images)
Ez is érdekelhet: