A nyolcvanas-kilencvenes évekre menthetetlenül elavult a Dacia kínálata, és amikor a Renault-ra éppen nem számíthattak, akkor saját modell fejlesztésébe fogtak. A Nova és a Solenza kövezte ki az utat a Logan számára.
A Dacia történetében már a kezdetek óta ott volt a Renault, hiszen a francia autógyártó licence alapján indult a sorozatgyártás 1968-ban. Romániában előbb a Renault 8, majd az újonnan fejlesztett Renault 12 alapjára épített Dacia termelése indult be, és bár a hetvenes évek végén tárgyaltak a folytatásról, az együttműködés véget ért, a románok magukra maradtak.
A nyolcvanas évekre pedig a Dacia egyre elavultabb lett, hiszen az alapokat adó Renault 12-est még 1969-ben mutatták be, ezért a románok saját maguk fogtak hozzá egy új modell fejlesztéséhez.
Óriási szüksége volt a márkának egy korszerűbb technikájú, kompakt ferdehátú típusra,
mint ami ugyanebben a korszakban a Ladának a Samara, vagy a Škodának a Favorit volt.
A városi legendák szerint a Peugeot 309 ihlette a tervezőket az új Dacia megalkotásakor,
és elég csak ránézni a kockaforma autóra, hogy megállapítsuk, ebben van némi igazság. Az első prototípusok 1985-ben készültek el, majd 1989-ben a politikai körülmények miatt fejlesztést leállították, két évvel később pedig újra elindították, hogy utódja lehessen az ósdi 1310-esnek.
Minden szocialista autógyártó réme a Daciát is utolérte: a források hiánya miatt elhúzódott a fejlesztés,
ezért amikor 1995-ben elindult a Nova névre keresztelt új modell sorozatgyártása, akkor máris elavultnak számított. Az 1310-esből átkerült 1,4 és 1,6 literes motorok még a hatvanas évekből származtak, és ezen az sem segített, hogy az utóbbi befecskendezőt kapott a GTi-ben.
A 4,03 méter hosszú, ötajtós Nova konstrukciója ugyan minden téren modernebb volt az 1310-esénél, az összeszerelés minősége még annál is rosszabbnak számított, kisebb volt a csomagtartója, és többe is került, ezért érthető módon
kevésbé volt népszerű az elődjénél, amit Berlina néven több ráncfelvarrás után egészen 2004-ig gyártásban tartott a Dacia.
1999-ben aztán a Dacia a Renault birtokába került, és első lépésként alaposan átdolgozták a Novát.
A kicsit szellemes, de inkább kínos SupeRNova néven került forgalomba a ráncfelvarrott modell, aminek a formáját csak egy kicsit igazították meg, de a motorját a Clióban és Megane-ban szolgáló újabb 1,4 literes, 75 lóerős egységre cserélték, a hozzá tartozó váltóval.
Most először jelent meg a Dacia kínálatában a légkondicionáló, és hamarosan még tovább finomítottak az autón.
2003-ban egy még alaposabb átdolgozás eredménye volt a Solenza, aminek a kínálatában megjelent az 1,9 literes, 64 lóerős turbódízel motor, elérhetővé vált a légzsák és a szervokormány, klímát azonban csak a benzineshez lehetett rendelni.
Mai szemmel nézve a Solenza formája már megelőlegezte azt a típust, ami megváltoztatta a Dacia történetét,
a Renault által nagy munkával fejlesztett olcsó népautót, a Logant. Az egyszerű, lényegre törő felépítésével, kipróbált mechanikájával és rendkívül kedvező árával ez a modell végül Európában és azon kívül is elindította a Dacia sikertörténetét.
Ez is érdekelhet: