Olyan élményautózást kaptunk a Szalay-Bunkoczy terepralis duótól, hogy a lengéscsillapító adta a másikat. Nagyon súlyos volt, de még így is nehéz elképzelni, milyen súlyos lehet ugyanez élesben?
Hibátlan élményautózást szervezett májusban az Opel: célpont a hajmáskéri katonai lőtér, oda meg vissza hasíthatunk nagymotoros Insigniákkal és Grandland X-ekkel, Country Tourer biturbo dízellel.
Lóerőben, vezetési élményben nincs hiány Fejér megye kacskaringós útjain sem, de az igazi kalandok a szomszédban, Veszprém mellett várnak. A Balatonfüred melletti erdőben Crossland X-szel és Mokka X-szel kocogunk: pont a murvás, nem túl rozoga földutas terep az, ami még éppen jólesik ezeknek a kocsiknak, a kilátás pazar, kicsit kiszakadunk a hétköznapokból, már ezért megérte.
De ott volt még a főfogás, ami mindent vitt: a Szalay Balázs, Bunkoczi László kettős új Dakar-autója.
A 380 lovas Dakar Crossland X kívülről is élmény, belülről pláne, menni vele pedig - nos, ezt kifejtjük itt lent.
Szalay Balázs teljes menetfelszerelésben ült a cockpitben, mellette a szerencsés jelenlévők váltották egymást nagyjából tízperces száguldás után. Logikusan az idő java része tehát várakozással telt – volna, ha közben Bunkoczi a bázison nem szórakoztatta volna vagányabbnál vagányabb dakaros sztorikkal a megjelenteket.
A páros számtalan olyan kalandot élt át, amelyekből egy is életre szóló, nekik pedig úgy tűnt, már-már végtelen ilyen van. Hogyan kapaszkodnak ki egy-egy negatív dűnéből, azaz a sivatagban lévő hatalmas homoktölcsérből? (Körbe-körbe kell felfelé araszolni lassanként.) Milyen átmenni egy afrikai háborús övezeten, fegyveres sorfal kíséretében? (Leírhatatlan, nyomasztó.) És persze a kegyetlen sivatagi szakaszok, amik műszaki hiba, órákon át tartó szerelés nélkül is maximálisan igénybe veszik az embert és a gépet.
Ebbe kóstolhattunk bele a hajmáskéri terepen. Itt nem murva volt és földút, hanem rendes kövek és árkok, huppanók, hajtűkanyarok, traktornyomnál jóval mélyebb vájatok. Ezeken hasított Szalay Balázs a mellette egymást váltó Bunkoczi-emulátorokkal.
A tereprali-autó ülése meglepően kényelmes, amire szükség is van, mert az első ugrató rommá zúzná a pilóta és a navigátor derekát. Így sem egyszerű: Szalay szolid versenytempót diktál, jól érezhetően profin hajt végig egy jól ismert nyomvonalon, csak a jobb oldalon ülőkben hűl meg a vér.
Olyan erőhatások érik a kocsit, hogy nem értjük, nem érjük fel ép ésszel, hogyan nem törik ki a lengéscsillapító az első landolásnál. Nagyjából országúti tempóban kanyargunk a fent ecsetelt utakon, időnként oldalról kapjuk el az árkot, a köveket, a verda meg csak megy át mindenen konokul.
Mindenki mosolyogva száll ki, mintha egy különleges hullámvasútról érkezne, a konszenzus szerint pedig a dakarozás durva, de túlélhető, ha nem sajnálod a derekadat meg a zúzódásokat – viszont mindenki gyorsan hozzáteszi, hogy ugyanez egy versenynapon, hat-hét órán át, majd pedig három héten át egy egész Dakaron… hát azt azért nehéz elképzelni.
Szalay 53 éves, a jövő januári lesz a 14. Dakarja, ebből a kilencedik Bunkoczival. Utóbbi elismeri: csak ebben a párosban gondolkoznak az induláson, ismerik egymás gondolatait is, vakon bíznak a másikban, egyikőjük részéről sem volna értelme változtatni a leosztáson.
Azért nyugodtabb pillanatok is akadnak a sivatagban:
Mi sem tudtuk eddig, de vágyunk az Atacama-sivatagba - Roadster
A Guardia de Secretos csapata szerencsére nem csak őrzi, meg is osztja a titkokat: ebben a négy és fél perces, szemet porosító videóban ott lehetünk kicsit a chilei Atacama-sivatagban, a Torres del Paine Nemzeti Parkban, és a Húsvét-szigeteken. Ez is érdekelhet: Álljunk le egy kicsit, és vegyünk egy rövid pillantást felülről a Földünkre, az általunk formált világra, életünk játszóterére.