Igazi poszterautó a Dodge Viper GTS, mely legenda a sportautók között. A lapos és széles, agresszív kiállású gép tízhengeres motorja mindent elhomályosít.
1989 januárjában kezdték meg az első Dodge Viper prototípus tesztelését, melyből aztán az a kétüléses, nyitott sportautó született, melyet a modern kor Shelby Cobrájának szántak. Az első generáció azonban bármennyire is kívánatos volt, nem kapott túl jó kritikákat, de ez nem számít, mert egy ilyen 6843 kilométert futott GTS-be még most is bárki beleülne.
Tényleg úgy néz ki, mintha valami mérges kígyó volna a lapos fényszóróival és az alsó légbeömlőkkel, de a Dodge Viper egészen máshogy vadállat. Eredetileg rendes oldalablakai és teteje sem volt, amihez képest egyértelmű előrelépés a GTS. Ez az autó élénk kék színével és páros fehér csíkjaival úgy néz ki, mintha poszterről gurult volna le.
Lee Iacocca először nem hagyta jóvá a fejlesztéshez szükséges hetvenmillió dolláros keretet, mert hiába fogadta kitörő lelkesedés a Dodge sportautó koncepcióját, nem volt biztos benne, hogy ez egy megtérülő befektetés lesz a vállalatnak. A fejlesztés végül 1989 márciusában kezdődött meg Roy Sjoberg főmérnök vezetésével, aki nyolcvanöt embert toborzott a Team Viperbe.
Minden más teljesen lényegtelen, mert a Dodge Viper GTS valójában a tízhengeres motorról szól. A több mint 300 kilós blokk az autó legfőbb vonzereje, a többi nagyjából 1,2 tonna szinte csak körítés hozzá. 8,0 literes, szívó benzinmotorja 450 lóerős, amivel a Viper GTS 4,5 másodperc alatt gyorsul 100-ra. Annyira mindent a vezetőre bíztak, hogy még ABS-t is csak 2001-ben szereltek bele, de ez itt egy 1996-os autó.
Úgy néz ki, mintha az első Viper kupé változata volna, ami a stíluselemeket tekintve tökéletesen igaz is, de a GTS több mint 90 százalékban tartalmaz új alkatrészeket. A futómű egyes acél elemeit alumíniumra cserélték, amivel közel 300 kilogrammot takarítottak meg. Megmaradt a levehető keménytetős változat, nem felszerelhető, hanem hagyományosan leengedhető üveggel.
Nagyon sok kritika érte a Dodge Vipert az utastere miatt, amiben tolongtak a hitvány műanyagok, mert mindent a funkciónak rendeltek alá. Egész egyszerűen lényegtelen, hogy milyenek a szellőzők, a műszerfal. Sorakoznak a kiegészítő műszerek, ott a hatfokozatú BorgWarner kézi váltó, ennyi legyen elég.
Lágy és gömbölyű vonalai vannak, mégis végtelenül agresszív jelenség a Dodge Viper GTS, mely a 90-es évek egyik legjellegzetesebb autója. Vezetési élményéről sokat elmond, hogy egyesek imádják vele a küzdelmet, mások szerint soha nem született még ennyire pocsékul vezethető sportautó. Azzal azonban senki nem vitatkozhat, hogy álmodozni könnyen lehet róla.
Ez is érdekelhet: