1999-ben az internet még nem volt a mindennapok része, de már látni lehetett, hogy valami nagy dolog lesz belőle. Az autó viszont már akkor is alapvető volt rengeteg ember számára – aki használtat akart, nem győzte lapozgatni a lassan telefonkönyv vastagságúra hízó, fekete-fehér képes hirdetési újságot. Aztán néhányan úgy gondolták, a lehetőségből és az igényből lehetne valami hasznosat és jót alkotni, és megalapították a Használtautó.hu-t, amely ma az első gondolata és kattintása annak, aki nem feltétlenül új kocsit szeretne.

A húsz év alatt nemcsak a portál, az autóipar is rengeteget fejlődött, és bár bőven az utcán vannak még a kilencvenes évek végének autói, érdemes és érdekes lehet felidézni, milyen típusok számítottak akkoriban újnak és menőnek.

Peugeot 206

Furcsa kezdés egy menőautó-válogatásban, pedig a Peugeot nagy kavicsot dobott a kisautók állóvizébe vele. Az első példányokat úgy rendelték meg az emberek, hogy csak képeket láttak róla, de azonnal beleszerettek.

Tény, hogy a tervezői nagyon eltalálták a formát, aztán fokozták a hatást a később megjelenő, nyitható keménytetejű CC-vel. Maradjunk vidám hangulatban, ezért a kombit most ne említsük – hopp, nem sikerült.

Ford Focus

Nem véletlenül cserélte le a Ford az Escort nevet: a Focus új szint volt, az igényes futóműve, vezethetősége és a bátor formája rögtön oda helyezte a kompaktok között, ahová korábban egyetlen Escort sem jutott, a kritikusok és a vevők is szerették.

A sikert jelzi az is, hogy a Ford alsó-középkategóriás modelljét ma is Focusnak hívják.

Opel Zafira

A Renault ’95-ben mutatta meg a Megane családba tartozó Scénickel, milyen praktikus egy kompakt egyterű, az Opel pedig a csomagtérből felhajtható plusz ülésekkel licitált rá a koncepcióra az aktuális, friss Astra rokonaként. Utána egy évtizedig tombolt az egyterűláz, jól elkapta a lendületet a Zafira.

Audi TT

Végre egy sportkocsi – mondhatjuk, pedig a TT igazából nem is az, a Golf IV-essel – és még jó néhány VW-csoportos típussal – közös alapokat használ.

Attól, hogy nem kékvérű sportautó, még dinamikus, jól vezethető, kupéként és roadsterként is vagány a formája, és kis jóindulattal a mi autónk, hiszen Győrben szerelték össze.

Honda S2000

Most már tényleg mondhatjuk: sportkocsi, méghozzá roadster, orrmotoros, hátsókerék-meghajtású, ahogy kell.

Akkoriban még nem számított különlegesnek, hogy szívómotoros, az viszont igen, hogy két literből 240 lóerőt préseltek ki. Semmit nem kopott a varázsa, sőt, húsz év alatt roadster-ikonná nemesedett.

Rover 75

A nem túl izgalmas, Honda padlólemezre épülő 600-ast teljesen új modellel váltotta le a BMW, akkoriban ugyanis övék volt a Rover – amely ma már nem is létezik. A 75-ös négyajtós és kombi karosszériával is hozott valamit az angol stílusból, bőrrel és fával gazdagon díszített belseje sokak szerint túlságosan is régimódi volt, de tény, hogy alternatívát jelentett a prémiumautót keresőknek.

Mercedes-Benz CL

A márka luxuskupéjának második generációja szakított a bálnatestű elődjének robusztusságával, kifejezetten kecses külsőt kapott, már amennyire ez elképzelhető ekkora méretben. A hidraulikus felfüggesztéstől a bixenon fényszórókon, navigáción, hangvezérlésen át a hűthető ülésekig minden elérhető volt benne, amit akkoriban az autóipar tudott.

Az S osztály nagyobb motorjait kapta, az ötliteres V8-as volt a belépőmodell.

Volvo S80

Alapvetően új, bátor dizájnfilozófiát honosított meg a Volvo az S80-assal, ami hosszú ideig meghatározta a kisebb modellek arculatát is.

Öt- és hathengeres motorokkal, első- vagy összkerékhajtással, kiemelkedő biztonsági szinttel kínálták azoknak, akik a kevésbé szögletes Volvo is tetszett.

A cikk elkészítésében együttműködő partnerünk volt a Használtautó.hu.