Ma már a Ferrari márkanév és Enzo Ferrari neve is legenda. 1950-ben viszont még nem így volt, nem csak az elismeréséhez, hanem a megismeréséhez is munka kellett. A 275S-t rögtön be is vetették az 1950-es Mille Miglián, de a siker elmaradt, a finoman szólva is temperamentumos névadó pedig azonnal visszavitette a gyárba a kocsit, és szétszedette. A 3,3 literes V12-est 4,1 literesre cserélték, módosították a hátsó tengelyt, a Scuderia Marzottóhoz már így került.

Az 1951-es és ’52-es Mille Miglia mellett a Targa Florión és az ’52-es Monacói Nagydíjon is rajthoz álltak vele. 1958-ban egy Olaszországban állomásozó amerikai katona, Carroll Mills vásárolta meg az készpénzért és egy Maseratiért az addigra már nem versenyképes, ám még mindig élvezetes autót, és nemsoká haza is szállíttatta.

A kétezres években visszakerült Európába, hogy újabb Mille Migliákon és más historic versenyautós-parádékon szerepeljen, idén augusztusban pedig elárverezték. A 7,975 millió dolláros vételár tulajdonképpen baráti, az aukció előtt tízmilliónál is többet reméltek érte.

Nem érdektelen információk a Ferrari első, Lampredi-motoros versenyautójáról – de mégsem lényegesek, amikor álomszép fotók vannak róla.

(Forrás: Darin Schnabel/RM Sotheby’s)