A legendás B-csoport meghódítására készült, de a kategória megszűnésével sosem állhatott rajthoz a Ferrari unikornisa. Az elképesztően ritka és értékes 288 GTO Evoluzione az F40 születésében is szerepet játszott.
A nyolcvanas évek közepére a B-csoport elképesztően népszerűvé vált, különösen Európában, és olyan autógyártók arattak benne sikereket a rali-világbajnokság futamain, mint az Audi, a Lancia és a Peugeot. A Ferrarinál úgy döntöttek, hogy beszállnak a kategória küzdelmébe, Enzo Ferrari jóváhagyásával küldték el a jelentkezésüket az FIA-hoz.
Nem minden alap nélkül vették elő ismét a Gran Turismo Omologata rövidítést,
Maranellóban ugyanis biztosak voltak benne, hogy a 288 GTO legalább olyan sikeres lehet, mint a legendás 250 GTO. A rajtengedélyhez szükség volt legalább 200 darab legyártására az adott típusból, ezért a maranellói gyártósor felpörgött, hogy elkészüljenek az előírt mennyiséggel.
A szabályok lehetőséget adtak évente húsz darab Evolution kivitel építésére is,
ami a motor és az aerodinamika fejlesztésére adott lehetőséget. A Ferrarinál pedig 1986-ra készültek el a 288 GTO Evoluzione változatával, éppen akkor, amikor súlyos balesetek következményeként betiltották a B-csoportot, ezért a további fejlesztés értelmetlenné vált.
A 288 GTO Evoluzione kimondottan aszfaltos futamokra készült, ezért
ha a rali-világbajnokságra nem is lett volna jó, Le Mans-ban összecsaphatott volna a Porschével.
A karosszériáját Pininfarina tervezte át, a súlycsökkentés érdekében kevlárból és üvegszálból készült, a hátsó szárnyat szénszálas anyagból építették, ezért az autó csupán 940 kilogrammot nyomott.
A 2,9 literes biturbó V8-as motorjának teljesítményét is jelentősen megnövelték az utcai modellhez képest,
400-ról 650 lóerőre, ezért minden egyes paripának csak 1,6 kilogrammot kellett mozgatnia. A 288 GTO eleve a kor egyik leggyorsabb sportautójának számított a 300 km/óra feletti végsebességével, az Evoluzione pedig ehhez képest is bámulatos, 370 km/órára volt képes.
Ha a 288 GTO Evoluzione nem is versenyezhetett, az egyik prototípusát felhasználták az ikonikus F40 fejlesztéséhez.
Az autóból mindössze öt példány maradt fenn, és a képeken látható a negyedik, 1988 decemberében került újonnan a belga Jean Blatonhoz, aki az ötvenes-hatvanas-hetvenes években tizenötször indult a 24 órás Le Mans-i futamon, ebből tizenegyszer Ferrarival.
Az előző tulajdonosok között volt még Lawrence Stroll, az Aston Martin Formula–1-es csapatának tulajdonosa. A GTO az évek során többször is gazdát cserélt, majd nemrég a padovai Michelotto műhelyében végeztek rajta igazán alapos felújítást, ahol a pénz nem számított, ezért a számla 133 ezer eurót, több mint ötvenmillió forintnak megfelelő összeget tett ki.
Az utolsó GT versenyautó, ami még Enzo Ferrari irányítása alatt készült, elképesztő ritkaságnak számít.
A 288 GTO Evoluzione példányai gyűjtemények mélyén rejtőznek, vagy legfeljebb múzeumban tekinthetők meg, ehhez képest a képeken látható autóra az RM Sotheby’s októberi aukcióján lehet licitálni, és úgy sejtjük, hogy eurómilliókért fog elmenni.
Ez is érdekelhet: