A legendás B-csoport meghódítására készült, de a kategória megszűnésével sosem állhatott rajthoz a Ferrari unikornisa. Az elképesztően ritka és értékes 288 GTO Evoluzione az F40 születésében is szerepet játszott.

A nyolcvanas évek közepére a B-csoport elképesztően népszerűvé vált, különösen Európában, és olyan autógyártók arattak benne sikereket a rali-világbajnokság futamain, mint az Audi, a Lancia és a Peugeot. A Ferrarinál úgy döntöttek, hogy beszállnak a kategória küzdelmébe, Enzo Ferrari jóváhagyásával küldték el a jelentkezésüket az FIA-hoz.

Nem minden alap nélkül vették elő ismét a Gran Turismo Omologata rövidítést,

Maranellóban ugyanis biztosak voltak benne, hogy a 288 GTO legalább olyan sikeres lehet, mint a legendás 250 GTO. A rajtengedélyhez szükség volt legalább 200 darab legyártására az adott típusból, ezért a maranellói gyártósor felpörgött, hogy elkészüljenek az előírt mennyiséggel.

A 288 GTO-ból a szükséges kétszáznál többet, 272 példányt gyártottak
A szabályok lehetőséget adtak évente húsz darab Evolution kivitel építésére is,

ami a motor és az aerodinamika fejlesztésére adott lehetőséget. A Ferrarinál pedig 1986-ra készültek el a 288 GTO Evoluzione változatával, éppen akkor, amikor súlyos balesetek következményeként betiltották a B-csoportot, ezért a további fejlesztés értelmetlenné vált.

A 288 GTO Evoluzione kimondottan aszfaltos futamokra készült, ezért

ha a rali-világbajnokságra nem is lett volna jó, Le Mans-ban összecsaphatott volna a Porschével.

A karosszériáját Pininfarina tervezte át, a súlycsökkentés érdekében kevlárból és üvegszálból készült, a hátsó szárnyat szénszálas anyagból építették, ezért az autó csupán 940 kilogrammot nyomott.

A 2,9 literes biturbó V8-as motorjának teljesítményét is jelentősen megnövelték az utcai modellhez képest,

400-ról 650 lóerőre, ezért minden egyes paripának csak 1,6 kilogrammot kellett mozgatnia. A 288 GTO eleve a kor egyik leggyorsabb sportautójának számított a 300 km/óra feletti végsebességével, az Evoluzione pedig ehhez képest is bámulatos, 370 km/órára volt képes.

Ha a 288 GTO Evoluzione nem is versenyezhetett, az egyik prototípusát felhasználták az ikonikus F40 fejlesztéséhez.

Az autóból mindössze öt példány maradt fenn, és a képeken látható a negyedik, 1988 decemberében került újonnan a belga Jean Blatonhoz, aki az ötvenes-hatvanas-hetvenes években tizenötször indult a 24 órás Le Mans-i futamon, ebből tizenegyszer Ferrarival.

Az előző tulajdonosok között volt még Lawrence Stroll, az Aston Martin Formula–1-es csapatának tulajdonosa. A GTO az évek során többször is gazdát cserélt, majd nemrég a padovai Michelotto műhelyében végeztek rajta igazán alapos felújítást, ahol a pénz nem számított, ezért a számla 133 ezer eurót, több mint ötvenmillió forintnak megfelelő összeget tett ki.

Az utolsó GT versenyautó, ami még Enzo Ferrari irányítása alatt készült, elképesztő ritkaságnak számít.

A 288 GTO Evoluzione példányai gyűjtemények mélyén rejtőznek, vagy legfeljebb múzeumban tekinthetők meg, ehhez képest a képeken látható autóra az RM Sotheby’s októberi aukcióján lehet licitálni, és úgy sejtjük, hogy eurómilliókért fog elmenni.

Ez is érdekelhet:

A GTO receptje szerint modernizálták ezt a Ferrarit

A Maggiore GranTurismO megalkotásában az eredeti 288 GTO főmérnökének is szerepe volt.

Szebb film még nem készült a Ferrari két legendás pályaautójáról

A pályán nyomják a gázt a 288 GTO és az F40 versenyváltozatának.

Ünnepeld a 30 éves Ferrari F40-t ezekkel a sosem látott képekkel

Az F40 volt az utolsó, amire Enzo Ferrari áldását adta, és éppen 30 éve leplezték le.

És ezt olvastad már?
Igazán gyárthatta volna a Škoda a platós Yetit