1973 novemberében mutatták be a Dino 308 GT4-et a Párizsi Autószalonon, mely elődjével ellentétben a premier után három évvel már büszkén hordhatta Ferrari logót. Az 1975 nyarán bevezetett frissítéseket a kereskedők visszajelzései alapján dolgozták ki, ezek között szerepelt a logócsere is, melytől a kereslet növekedését várták az olajválság utáni időkben.

Ez volt a Ferrari első V8-as, középmotoros szériagyártású autója, melynek formáját ráadásul a Bertone stúdió tervezte.

Évtizedek óta a Pininfarina felelt a formatervért és éppen ezért nagy felháborodást váltott ki, hogy a Dino GT4 szögletes és letisztult vonalait Marcello Gandini húzta meg. A stíluselemek ráadásul nagyon jól beazonosíthatóak, ezért a Lancia Stratosszal, de leginkább a Lamborghini Urracóval állnak közeli rokonságban.

Elődjénél hosszabb, több mint 2,5 méteres tengelytávja miatt négyfősre bővült a kabin, a felfüggesztése pedig mind a négy sarokban független, kettős keresztlengőkaros. Egyes pletykák szerint Niki Lauda részt vett a futómű beállításában, de ez valószínűleg csak legenda, mert Lauda csak a GT4 megjelenése után csatlakozott a Ferrarihoz, a végső specifikációt pedig már korábban ki kellett dolgozni.

Enzo Ferrari viszont komoly szerepet vállalat a tervezési folyamatban.

Egy valós méretű makettben még be is ült, hogy tesztelje a vezetési pozíciót. A Bertone egyébként kifejezetten olyan kabint tervezett, amiből a vezető nem az autó orrát, hanem közvetlenül az utat. 255 lóerős teljesítményű, 3,0 literes, V8-as motorját keresztben építik be az utaskabin mögé, hozzá pedig 5 sebességes kézi váltó jár.

1976 áprilisában adták át első tulajdonosának az Avorio Safari színű Dino GT4-et a németországi Düsseldorfban, azóta pedig alig több mint 40 ezer kilométert futott. A visszafogott fehér fényezés mellé bevállalós Pelle Rossa belteret választottak. Az autó 2009-ben kapta meg a Ferrari Classiche tanúsítványt, ami garantálja, hogy tökéletes veterán Ferrarit kap, aki kicsengeti érte a 80 ezer euró körüli összeget.

Ez is érdekelhet: