Lewis Crusoe, a General Motors egykori vezetője és a Ford vezető formatervezője, valamint alelnöke, George Walker a párizsi Grand Palaisban sétálva beszélgettek, amikor Crusoe egy kétüléses sportautóra mutatott kérdően, hogy ilyesmit miért nem lehet csinálni Amerikában. Walker azt állította, hogy a Fordnál már folyik egy modell fejlesztése, pedig a legjobb esetben is csak hasonló vázlataik lehettek.

1953-ban II. Henry Ford úgy tért vissza a Los Angelesben rendezett Autorama kiállításról, hogy a frissen megjelent Chevrolet Corvette-et nem hagyja ellenfél nélkül.

Megküzdöttek a névválasztással, a folyamat során olyan lehetőségek kerültek a kukába, mint az Apache, az Eagle vagy a Tropicale és Hawaiian. A Thunderboltot sem érezték igazán erősnek, de a Ford egyik formatervezője bedobta a Thunderbird nevet. Ez az észak-amerikai őslakosok legendás lényére utal, melyet a hatalom és az erő természetfeletti madarának tartanak. A másik pletyka szerint a kaliforniai Rancho Mirage-ban található Thunderbird Country Club ihlette a nevet.

Villámgyorsan készült el a Thunderbird, melyet csupán egy év fejlesztés után az 1954 februárjában rendezett Detroit Auto Show-n láthatott először élőben a közönség. Kerek első és hátsó lámpáival, valamint a visszafogott méretű uszonyokkal tökéletesen illeszkedett a Ford kínálatába, de a dinamikusabb megjelenés, a gépháztetőbe vágott nyílás és a 150 mérföld/óráig (240 km/óra) skálázott műszerek különlegesebbé tették.

Nagyon okosan már meglévő mechanikai elemeket használtak fel, mint a Ford Mercury modellekben használt 4,8 literes, V8-as motorja vagy maga a 2591 milliméteres alváz, melyet a Thunderbird méreteihez rövidítettek.

Miközben a Corvette ellenfelének készült, a Thunderbird nem sportautó, hanem kifejezetten kényelmes, de tempós utazásra való autó.

Eltérő karakterük miatt végül a Corvette és a Thunderbird is megtalálta a maga vásárlóit. Jól mutatja, hogy a Ford egyszerűen ráérzett arra, mi kell az embereknek, hogy 1955-ben több mint 16 ezer darabot adtak el belőle, miközben Corvette-ből csak 700 darab fogyott.

1957-ben frissült a Thunderbird, aminek során átdolgozták a műszerfalat és a nagyobb hűtőráccsal, hangsúlyosabb uszonyokkal, valamint a nagyobb maszkkal változott a megjelenése is. A vásárlók akár a csomagtérfedél mögé helyezett pótkereket is kérhettek hozzá, melyhez ennek megfelelően meghosszabbított lökhárítók jártak.

Ez az autó viszont a maga letisztult módján elég baljós kombináció. A hollófekete fényezéshez szitán fekete kerekek jártak, mellé pedig piros műbőr belsőt választottak, mellyel úgy néz ki, mintha valami főgonosz autója volna. Rendeltek hozzá háromfokozatú, overdrive-os kézi váltót, színezett üvegeket és jelkereső rádiót. Nem kértek vászontetőt a Kaliforniába szállított autóhoz, mert megette volna az erős napfény, csak színben passzoló, levehető keménytető van hozzá, ezért nem árt megnézni az időjárásjelentést indulás előtt.

Különlegessé azonban az 5,1 literes, V8-as motorhoz kérhető McCulloch Paxton centrifugális kompresszor teszi.

Ezzel a gyári opcióval (mely önmagában 10%-ot emelt az áron) a 215 lóerős teljesítmény 300 lóra nőtt. A legmagasabb áttételi arányú hátsó tengellyel és a kézi váltóval ez egy igazán remekül összerakott Thunderbird.

Ez is érdekelhet: