Millióknak adta meg az autózás lehetőségét a Fiesta, ami a Ford egyik legnépszerűbb modelljévé vált, de közel fél évszázad után jövőre búcsúzik a kínálatból. A karrierje tele volt izgalmas sportmodellekkel, amiért mindig is az egyik kedvencünk marad.
A hatvanas évek végén a Ford Motor Company, a világ egyik legnagyobb autógyártója még mindig nem látta meg a lehetőséget a kisautókban. Az európai piacokon pedig majd’ megőrültek értük, a Fiat 127 és a Renault 5 elsöprő népszerűsége, valamint a hetvenes évek elejének olajválsága azonban oda vezetett, hogy a Fordnál is belátták, szükségük lesz egy kisautóra.
Mivel a Ford amerikai főhadiszállásán nem állt rendelkezésre ehhez megfelelő tapasztalat, ezért a fejlesztést az angliai és német központokra bízták. A dizájnért a Ford több részlege is versenyzett, végül
az akkoriban felvásárolt torinói Ghia stúdiónál dolgozó Tom Tjaarda tervei nyertek,
de nem állt messze tőle az ugyanitt alkotó Paolo Mattin munkája sem.
A projekt Bobcat néven indult, és bár a Ford marketingcsapata szerette volna Bravo néven piacra dobni a kisautót, a céget akkor vezető Henry Ford unokája ragaszkodott a Fiesta névhez, ma már elmondhatjuk, hogy szerencsére. A Fiesta pedig nemcsak egy vidámságot sugalló név volt, de a spanyol szó a Ford újonnan épített valenciai gyárára is utalt.
Megfizethető és takarékos
Az orrmotoros, elsőkerék-meghajtású felépítése modernnek számított, akárcsak a háromajtós karosszéria 0,42-es légellenállási együtthatója, ami a mérsékelt, 700 kilogrammos tömegével együtt hozzájárult a Fiesta gazdaságosságához. A tervezők szempontjai közt a jó kilátás és a biztonság is szerepelt, ehhez most először szimulációs programokat is használtak.
Az új Fiesta végül 1976-ban mutatkozott be a közönségnek, és azonnal sikeres lett,
a Ford kínálatának egyik legfontosabb tagjává vált. A kínálat kezdetben az 1,0 és 1,1 literes, 45 és 53 lóerős négyhengeres benzinmotorokból állt, amihez négyfokozatú kézi váltót kínáltak, de már a következő évben megjelent az 1,3 literes, 66 lóerős motor a választékban.
A típust az európain kívül az amerikai piacon is bevezették, a Ford nagyobb autóiból ismerős 1,6 literes motorral, de ott nem lett nagy siker.
A motor 84 lóerővel bekerült a Fiesta sportváltozatába, az 1981-ben bemutatott XR2-be,
aminek a külsejét a fekete műanyag elemekkel és a szögletes helyett kerek fényszórókkal tették sportosabbá.
A hetvenes évek végére már több mint egymillió példány készült a Fiestából, amit a kölni, a valenciai és a dagenhami gyárban is készítettek. A népszerűségét különféle tanulmányautókkal is fokozták, többek közt az 1979-ben bemutatott szabadidős Fiesta Tuareg és a ’81-ben készült sportos Barchetta is a torinói Ghia stúdió munkája.
Kisautó felnövőben
Az első széria sikerére válaszul 1983-ra készült el a Fiesta második generációja, nagyobb karosszériával, tágasabb utastérrel és még szélesebb kínálattal. A választékban megjelent az 1,6 literes dízelmotor és a fokozatmentes CVT váltó, az XR2 pedig modernebb motort és ötfokozatú sebességváltót kapott, a Fiesta gyártása ezzel átlépte a hárommillió példányt.
A harmadik generációt 1989-ben mutatta be a Ford, még hosszabb és szélesebb karosszériával, lekerekített vonalakkal és fejlettebb technikával.
A Fiesta az európai kisautók között elsőként kapott blokkolásgátlót,
megjelent az ötajtós karosszériaváltozat, 1993-tól pedig a vezetőoldali légzsák is a szériafelszereltség része lett.
A továbbfejlesztett, 95 lóerős XR2 után 1990-ben jött ki a Fiesta RS Turbo, amiben az 1,6 literes motor teljesítményét a Garrett turbófeltöltővel 130 lóerőre növelték, két évvel később pedig megjelent az RS 1800, az Escortból származó, nagyobb hengerűrtartalmú, de hasonló teljesítményű motorral, amivel a Fiesta végsebessége átlépte a 200 km/órát.
Új irányzatok a dizájnban
Az 1996-ban bemutatott negyedik generáció a Fiesta bevált alapformáját megtartotta, de még jobban lekerekített vonalaival és a Fordra jellemző ovális hűtőmaszkjával hozott új színt, bár nem mindenkinek tetszett. A Fiesta a kínálatával is felnőttesebb lett, a motorjait nagyobb, 1,25, 1,4 és 1,6 literes benzines, valamint 1,8 literes dízel erőforrásokra cserélték.
A Fiestának ez a generációja adta az alapját egy újabb modellnek, az 1997-ben bemutatott Pumának, egy igazán formás kétajtós sportkupénak, amivel az Opel Tigrának állított ellenfelet a Ford. 1999-ben jött ki a megújult Fiesta, amit sokan ötödik generációnak tartanak, pedig valójában a New Edge Design szerint alaposan áttervezett modellről van szó.
A valóban vadonatúj ötödik generációt 2001-ben a frankfurti autószalonon mutatta be a Ford. Az oszlopszerű hátsó lámpáival teljesen eltért az elődjétől, annál tágasabb utasteret és modernebb, jobb ergonómiájú műszerfalat kapott. A Fiestának ez a generációja a mai napig a legsikeresebbnek számít.
Sportos kedvencek
A csúcsmodell az újonnan érkező Fiesta ST lett, ami kétliteres, 150 lóerős szívómotort kapott, ezzel a végsebessége elérte a 208 km/órát. A Ford ugyan tanulmányként a Fiesta RS változatát is bemutatta 180 lóerős motorral, de gyártásba végül nem került. A következő generációnál azonban már az ST is elérte ezt a teljesítményt, sőt, 200 lóerős limitált széria is készült belőle.
Az elejétől fogva ott volt a Fiesta a ralipályákon is, 1979-ben két autót is indított a Ford a kíméletlen Monte-Carlo-ralin, és az egyik autó Ari Vatanen vezetésével az abszolút kilencedik helyen ért célba. A Ford sokáig a Fiestával vett részt a rali-világbajnokság küzdelmeiben, és
egy időben Fiestát pörgetett sokak kedvenc volánzsonglőrje, Ken Block is.
A hatodik Fiesta 2008-ban jelent meg, és látványos vonalvezetése új lendületet adott az eladásainak, sportos vezethetőségével ráadásul továbbra is az egyik legnépszerűbb kisautónak számított. A 2016-ban bemutatott utódja ezt vitte tovább, ráadásul sportos ST, szabadidős Active és elegáns Vignale változatban is készült.
A Fiestából a legjobb évében, 1992-ben csaknem 650 ezer példányt adtak el,
az eltelt közel fél évszázad alatt világszerte összesen több mint 22 millió készült a Ford kisautójából.
A Fiesta családjához tartozott egy időben a Courier áruszállító, a távol-keleti és amerikai piacokon pedig szedánként is forgalmazták az autót.
A kisautók eladásai az európai piacon az utóbbi időben jelentősen visszaestek, és ezzel magyarázza a Ford, hogy 2023-ban, amikor befejeződik a jelenlegi Fiesta gyártása, már nem készül utódja, ezzel a 47 éves sztori végére érünk. A helyét a Puma, és annak addigra bemutatkozó elektromos változata veszi át, de az már egy másik történet lesz.
Ez is érdekelhet: