Van az a februári nap Andalúziában, amikor 17–18 fok van, a nap már melegen süt, de még nem perzsel, az aszfalt száraz, az ég pedig olyan tiszta, mintha direkt motoros sajtótesztre renderelték volna. 2026 februárjában Malaga és Marbella között pontosan ilyen körülmények között próbáltuk ki a 2026-os modellévre érkező Honda WN7-et.
Már az első méterek után világos lett: ez nem egyszerűen egy új elektromos motor. Ennek van karaktere. Egy állásfoglalás, egy jövőkép a Hondától, hogy mit jelent a motorozás (számukra) a következő évtizedben.
Be the wind
A WN7 neve a Wind Naked szavakból gyúródik, és a Be the wind mondásból táplálkozik – vagyis légy te a szél. Marketinges szlogen? Igen. De ritka az, amikor egy név ennyire pontosan írja le a vezetési élményt. Olyan érzés vele cikázni a városi forgalomban, mint amikor Harry Potter először pattant fel a Nimbus 2000-es seprűjére. Direkt, azonnali, ösztönös. Remekül lehet vele manőverezni, az hirtelen nyomaték pedig azt eredményezi, hogy a gondolatok azonnal megvalósulnak.
A WN7 valóban könnyű, gyors, agilis és csendes. Nem dübörög, nem rezonál, nem kommunikál klasszikus motorhanggal – egyszerűen suhan. Valamiért ezek a vicces klipek jutottak eszembe róla:
Ha eltűnik a motor hangja, minden mást meghallasz: a gumik nyikorgását, a futómú kopogását, a burkolatváltások hangját, a saját gondolataid. Ez eleinte fura, de aztán nehéz róla lejönni...
Malaga környéke tökéletes díszlet volt ehhez a teszthez. Ínyenc hegyi szerpentinek, gyors ívű kanyarok, belátható szakaszok, majd vissza a városi forgalomba. Közel 70 kilométert tettünk meg különböző körülmények között: araszolás, gyorsforgalmi tempó, technikás visszafordítók, dinamikus előzések. A WN7 mindenhol megmutathatta magát, szerethetőségét és képességeit, a végére hagyott magában 30 kilométert.
68 lóerő villanyból – 100 Nm azonnal
A legerősebb kivitel 68 lóerős és 100 newtonméter nyomatékot ad le. És itt a kulcsszó nem is a lóerő, hanem sokkal inkább a nyomaték – pontosabban annak azonnalisága. Nincs fordulatszám-tartomány, nincs ébredési idő. Meghúzod a gázt, és a motor kilő alólad, ha valamiért, ezért például nagyon lehet szeretni az elektromos motorok karakterét. A gyorsulás élménye inkább hasonlít egy ezres sportmotor alsó tartományának koncentrált kivonatára, mint egy hagyományos középkategóriás nakedre.
4,6 másodperc kell neki százig.
A 140 km/h-s végsebességet lejtőn, csutka gázon sikerült kihozni belőle, papíron 129-nél elfogy, de a fizika még kicsit rá tud segíteni. De ez a motor amúgy sem a végsebességről szól. Hanem arról az első 0–100 közti intenzív, zajmentes, tiszta gyorsulásról, amitől vigyorogni kezdesz a sisak alatt.
Fontos, hogy a WN7 elérhető kisebb teljesítményű, A1-es jogosítvánnyal vezethető változatban is. Így azok is felpattanhatnak rá, akik még nem a nagy kategóriában játszanak. A kisebb teljesítmény valamivel jobb hatótávot hoz (papíron 153 km), de nem drámai mértékben – a karakter alapvetően ugyanaz marad.
Négy mód, négy arc
A WN7 nemcsak teljesítményben, hanem karakterben is variálható. Négy vezetési mód közül választhatunk: Eco, Rain, Standard és Sport.
Eco módban a gázreakciók jelentősen visszafogottak. A motor nem ugrik el azonnal alólunk, a teljesítmény leadása lágyabb, kiszámíthatóbb. Ez nemcsak hatótáv-optimalizálásról szól, hanem biztonságról is: kevésbé tapasztalt motorosok számára kifejezetten megnyugtató lehet ez a kontrollált dinamika.
Rain módban a rendszer a stabilitásra fókuszál. Nedves úton igyekszik elkerülni a kipörgést és a csúszás minden formáját. Itt jön képbe a három fokozatban állítható rekuperáció is. A regeneratív fékezés – vagyis amikor lassításkor a motor energiát táplál vissza az akkumulátorba – a WN7 egyik kulcseleme. Három erősségi szinten állítható, így akár markáns motorfék-hatást is elérhetünk. Rain módban azonban a rendszer jelentősen visszaveszi ezt a negatív gázt, hogy a hirtelen lassulás ne okozzon instabilitást csúszós úton.
Standard és Sport között a különbség inkább finomhangolás. A Standard már alapból is dinamikus, lineáris és élvezetes. A Sport mód ennél közvetlenebb gázreakciót és valamivel élénkebb karaktert ad, de a Normál mód sincs messze tőle. Aki élvezni akarja a motor teljes potenciálját, valószínűleg ezen a két módon fogja használni a legtöbbet.
Városi fegyver
Városban érzi igazán otthon magát. A sűrűbb forgalomban az agilitása meggyőző, nem a legkönnyebb, de a 217,5 kilós menetkész tömeg nem számít soknak, könnyedén lehet vele irányt váltani, előzni, pozíciót találni. A gyorsforgalmi szakaszokon a 100–120-as tempó stabil és teljesen komfortzóna neki.
Ingázni az agglomerációból, napközben tölteni a munkahelyen, majd éjszaka otthon újra csatlakoztatni – ez egy teljesen reális használati forgatókönyv.
Ebben a szerepben többet ad, mint egy nagyobb robogó: erősebb, gyorsabb, élvezetesebb. Több, mint közlekedési eszköz. Izgalmas továbblépés egy robogóhoz képest, a kanyarvadászatnál a vezetési élmény is élvezhető, a kanyarokból kigyorsítás egész jó élmény vele, az üléspozíció viszont kicsit kemény, ott lehetne még dolgozni az ügyön. Ahogy a valósággal való kapcsolatán is, ugyanis ez a papíron 140 kilométer rendesen feladja a leckét, pláne 5 790 000 Ft-ért.
A kompromisszum: hatótáv
A gyári adat szerint a hatótáv 140 km. A valóság – dinamikus használat, városi és gyorsforgalmi szakaszok kombinációja mellett – inkább 100 km körül alakul. A tesztünk során 70 kilométert tettünk meg, ebben tényleg volt minden, de a végére csak 30 kilométer maradt a tankban. Ez kevés. Vagy inkább azt mondom, hogy tudni kell, mire született.
Ez napi használatra bőven elég. De egy 300–400 kilométeres túránál már komoly kompromisszum, vagy inkább egy nem. Nem igazán életszerű 80–100 kilométerenként megállni fél-egy órára tölteni (ráadásul azt sem csurig tesszük akkor). A leggyorsabb töltési módban (egyenáram – CCS2-es töltéssel) 20-80% között elvileg kevesebb mint 30 perc alatt végzünk, de nem kapunk elég kilométert egy közepes túrához sem, a következő szakaszra. Ha pedig 0-100% között akarjuk tölteni, váltóárammal, wallbox megoldásról az 2,5-3 órát kér. Sima konnektorról kb 5-5,5 óra lesz a töltési idő. Az akksija lítiumion, 9,3 kWh kapacitással, mindez egy 350 voltos rendszeren.
Ezért mondom azt:
a WN7 izgalmas, de nem teljes értékű motorkerékpár.
Nem univerzális kétkerekű. De nem is robogó. Egy új kategória. Egy városi adrenalininjekció. Ez egy kicsit luxusjószág aktekintetben, hogy felhasználhatósága elég korlátozott az árához képest, a kivehető élménycsomag viszont elég jó. Akinek második motornak belefér, szerintem imádni fogja.
Naked érzés, feszes valóság
Az üléspozíció klasszikus naked bike-os: egyenes, kontrollált, természetes. A vezetési élmény közvetlen és ösztönös. Az ülés viszont, ahogy már szóba került, kemény. 30–40 kilométer után már érezzük a pozíció sportosságát. Ehhez társul egy feszes futómű, ami például az andalúz aszfalton hibátlanra vizsgázott, élménynövelő tényező volt – precíz, direkt, sportos. De a hazai utak ismeretében nem nehéz elképzelni, hogy bizonyos szakaszokon mogyorótörőként működne.
A dizájn bátor, de nem extrém. Futurisztikus, mégis letisztult. Más ívek, más hangulat, más textúrák, mint amit a klasszikus belsőégésű motorok világában megszoktunk.
Nekem egyszerre ugrott be róla egy prémium mobiltelefon, egy elektromos cigi és egy Dyson-eszköz világa. Technológiai tárgy, ami történetesen két keréken gurul. Minőségi érzetet nyújt.
A látvány erőt, és fürgeséget sugall, a színkombinációk elegánsak.
Jó ránézni. Olyan motor, amire jó érzéssel pillantasz minden reggel a garázsban.
Ha a sarokban ott állna mellette egy Africa Twin vagy egy CBR a hosszabb túrákra, a WN7 lenne a hétköznapi fegyver.
Alkotók
A sajtóesemény egyik legerősebb élménye a japán mérnökök jelenléte volt. Ott álltak velünk azok az emberek, akik a vázért, az akkumulátorért, a dizájnért vagy éppen a nemzetközi stratégiáért felelnek. Nyitottak, kíváncsiak, valódi visszajelzéseket akarnak. Nem kész válaszokat hoznak, hanem kérdeznek. Mindent tudni akarnak minden megtett kilométer után. Ez a hozzáállás üdítő – különösen egy olyan iparágban, ahol sokszor inkább egyirányú kommunikációval találkozunk. Ez biztosíték számomra arra, hogy ezek a technológiák pár éven belül abszolút ki fogják szolgálni a teljes igényszettet, és előbb-utóbb teljes értékűvé fejlődik ez a formátum is.
Több, mint robogó. Kevesebb, mint túramotor.
A Honda WN7 most még nem akar mindent tudni. Nem akar (vagy helyesebben nem tud) világot kerülni. Nem akarhatja jelenlegi állapotában kiváltani a klasszikus motorokat. De amit tud, azt nagyon tudja: szélként suhanni a városban, adrenalint adni a hétköznapokhoz, és megmutatni, hogy az elektromos motorozás nem kompromisszum, hanem egy másik élményforma. Csak tudnunk kell, mire használjuk. És abban a szerepben a WN7 kifejezetten erős játékos.
Ez is érdekelhet:
Így készül a Honda a benzin utáni világra
A Honda nem siette el az elektromos átállást, hanem inkább lépésről lépésre rakja össze a saját jövőképét. Mutatjuk, hogyan csinálja.
- Vagány megjelenés
- Elképesztő nyomaték
- Bitang gyorsulás
- Kicsi hatótáv
- Kemény üléspozíció
