Még mindig nem hiszem el, hogy egy ilyen rendezvény létezik Magyarországon – többször ez jutott eszembe a Hungaroring Classicon. Pedig már két éve is volt, és most is ott álltak, sőt, nem csak álltak körülöttünk a jármű- és motorsport-történeti kincsek. Ha múzeumban látunk egy ilyen autót, percekig nézzük, rossz minőségű fotókat készítünk róla, utána pedig még napokig gondolunk rá. Itt meg nagyon sok ilyen autó van, nem csak állnak, hanem igazi közegükben, egy versenypályán köröznek, amit a lelátóról csodálhatunk, aztán odamehetünk hozzájuk a bokszban, megnézhetjük közelről, érezhetjük a szagát, akár még a szerelővel vagy a tulajdonosával is beszélhetünk. Ez felfoghatatlan.

Ezeknek a versenyautóknak a jó része 1986-ban, amikor elkészült a Hungaroring, már nem is volt pályán.

Most meg itt voltak testközelben. Azt gondolnánk, ha valakinek van egy ilyen gépe, féltve őrzi egy garázsban, vagy ha bátrabb, szép időben, finoman megjáratja. Hát nem: úgy nyomták neki, hogy a lelátón ülő vagy a pálya mellett álló nézők igazi versenyhangulatot élhessenek át, a hangosbemondón pedig olyan márka és típusneveket soroltak a kommentátorok – Lola, Devin, Sunbeam, Shelby Cobra, Lancia Beta… –, amelyek a legfiatalabbak számára teljesen ismeretlenek lehettek, az idősebbek pedig jó ideje nem hallhattak róluk versenyközvetítésben.

A versenyautók vagy a technika iránt kicsit is érdeklődők számára a Hungaroring Classic a paradicsom maga, de a szervezők gondoskodtak róla, hogy tényleg családi rendezvénnyé váljon, és sok olyan szektora legyen, ahol egyenként is órákat lehet eltölteni. Veterán autókat és youngtimereket pedig ezentúl csak így, versenyautó-hörgéssel aláfestve, benzin- és gumiszaggal körítve szabadna bemutatni. Minden bizonnyal így lesz két év múlva, a következő Hungaroring Classicon is.

Jöjjön a videó és a képek, úgyis mindenkit ez érdekel:

(Fotók: Tóth István, videó: Bodor Tamás)