Az egyik legérdekesebb hétvégén kaptunk lehetőséget a Nürburgringen: a 24 órás verseny idején, amire rádobtak még egy kis WTCR-látogatást is.

A Zöld Pokol becenév nem a véletlen műve, és cseppet sem hízelgő: konkrétan a világ egyik legveszélyesebb és legkomolyabb kihívást jelentő pályájáról beszélünk. Más néven Nordschleifének is nevezik a Rajna-vidék–Pfalz tartományban található Eifel-hegységben fekvő aszfaltcsíkot. Ez már önmagában is árulkodó, mert bizony itt összesen 300 méternyi a szintkülönbség, és simán előfordulhat, hogy a pálya egyik részén száz ágra süt a Nap, a másikon meg leesik az eső. Mellesleg mindezt

A pálya három részből áll: egyik a Nordschleife, a régi legendás pálya, a másik a Südschleife, ami ma közútként szolgál, a harmadik a mostani, úgynevezett Grand Prix-pálya. A Nordschleifén történt Niki Lauda híres balesete 1976-ban, amikor súlyos égési sérüléseket szenvedett, és ami után átépítették egy részét, ebből lett a mostani Formula–1-es pálya. És így megszüntették a Südschleifét.

Ezen az őrült pályán kaptam lehetőséget arra, hogy élesben hajtsam meg azt a Hyundai i30 N-t, amiért egyébként is rajongtunk mind, amikor teszteltük. De azért persze egészen más fíling az M0-son zötyögni, mint a világ egyik legdurvább pályáján hajtani egy kört. A Zöld Pokol minden nehézsége mellett a hosszával is alaposan igénybe veszi az edzetlen, rutintalan amatőröket, mint amilyenek mi is vagyunk: 20 832 méter hosszú.

Az általunk csak ár-élmény bajnoknak titulált Hyundai i30 N egy igazi, szenvedéllyel teli autó. Egy szempillantás alatt letaglózott a közvetlenséggel, a versenyautós keménységgel, a fantasztikusan stabil váltóval és a dinamikus vezérléssel. Ha őszinte akarok lenni, azt mondom,

Aztán egyszer csak jön egy email, hogy be kellene ülni egybe, khm... a Nürburgring Nordschleifén.

Ízelítőként megpróbálnak elkápráztatni egy potya helikopter-trippel a pálya felett, a pilóta bedöntögeti a gépet és az aerodinamikáról alkotott halvány képen, ami a légi jártasság nélkül élő emberekben felsejlik, az ilyen bravúroktól felvillan egy vörösen villogó lámpa. A levegőben himbálózás izgi, meg minden, de smafu ahhoz képest, ami odalent vár az emberre.

A leszállás után egy i30 N-ben ülve pályára bekanyarodva elkezdődik az élmény. A Green Hell néhol olyan szintkülönbségeket mutat, amit csak azok értenek, akik jártak már fekete jelzésű sípályán léccel, vagy deszkával a lábukon. Amikor konkrétan elfogy előlünk az aszfalt és az egész beborul egy éles döntéssel, hogy az alján végül ívben végződjön, az olyan, mintha tudatosan készítették volna fel a pályát az élményautózásra.

Még a Hyundai kísérői, akik nem egyszer megjárták, ők is elégedett ovációval fogadták a durvább szakaszokat. A pálya szélein álldogáló rajongókról már egy ideje nem lehet tudni, hogy az autózás, vagy a Nürburgring maga áll-e közelebb a szívükhöz. A Nordschleife ugyanis magyar szemmel felfoghatatlan szubkultúrát nevelt ki. A Nürburgring egy brand lett, vicces pólókon és sapkák százain köszön vissza a pálya rajzolata This is not a fucking island! feliratokkal, meg ezernyi tipográfiával jelezve, a viselőjük szíve csücske ez a pálya.

Sajnos ez csak empirikus tapasztalat útján adható tovább, az ember csak a pályán krúzolva (a kb. 130-as tempó a pálya átlagát nézve sétatúra) érti meg a kultuszt, ami övezi ezt a kb. 20 kilométernyi aszfalthurkot.

Mint mondtam, ezt az egész élményhétvégét nehéz visszaadni szavakkal, így megpróbálom mozgóképpel is:

A hétvége a 24 órás verseny idejére esett, így ezt a mamutfutamot is folyamatosan követhettük, de még ezt is lehetett fokozni: a túraautó-világkupa egyik legkülönlegesebb fordulóját tartották a Nürburgringen, magyar résztvevővel. És ha már ott volt,

Michelisz Norbi be is húzott egy győzelmet.

Ez volt az első a pályafutása során, amit a Nürburgringen aratott, de reméljük, nem az utolsó.

És még lehetőségünk is nyílt a mindig közvetlen versenyzővel együtt ünnepelni.

Persze nemcsak Norbiról, hanem az egész pörgős, ingergazdag hétvégéről is van galéria:

A Nordschleiféhez nem kizárólag akkor érdemes ellátogatni, ha lehetőséged van teperni egy kört, hanem nézőként is. Mi például pont láttuk a jelenetet, amikor felcsapódott motorházfedéllel tekergett a BMW-s, lélegzet-visszafojtva lestük, vajon belecsapódik-e valamibe. A végeredményt itt tudod megnézni:

Az imádott Hyundairól pedig itt olvashatsz bővebben:

(Fotó: Tóth István, videó: Bodor Tamás)

Player Autószalon

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon