1955-ben Leonard Lord kezdeményezésére hozták vissza az Alvistől Alec Issigonist a British Motor Corporationhöz. Lord híresen keménykezű vezető volt, aki nem tűrte, hogy külföldről behozott autók árasztják el az angol utakat, ezért olyan autó tervezésére adta ki az utasítást, mely széles rétegek számára megfizethető.

Meghatározták, hogy az autónak 3 méteres hossza ellenére is remek helykihasználásúnak kell lennie. A kevesebb mint 600 kilogrammos Mininek keresztben van a motorja, de még a hűtő is a géptér oldalára simul, a felfüggesztésében gumipogácsák rugóznak, és hihetetlen módon tényleg elfér benne négy ember. 1959-ben jelent meg, és egészen 2000-ig maradt gyártásban az első Mini. Közben számtalan fejlesztésen esett át.

Frank Stephenson rajzolta az első olyan MINI-t, melynek nevét csupa nagybetűvel írják, a sorban sárgában pózol éppen. A BMW hatalomátvétele után bemutatott modell jóval nagyobb az eredetinél, de a stíluselemeket megtartotta. Amíg az első Mini Cooper S 63 lóerővel köszönt le, addig az új, kompresszoros motorral szerelt, 1,2 tonnás MINI Cooper S 170 lóerős. Pirosban talán a legharmonikusabb formatervű modern MINI látható, a hírhedt Prince motoros Cooper S, mely 180 lóerővel és kézi váltóval remek élményautó.

Már a 2006-ban megjelent R56 kódú MINI-ből is készült egy kisebb sorozat elektromos változat, de szériagyártásba csak F55-tel érkezett meg a Cooper SE, mely az i3-as BMW technikájával (184 lóerővel és 270 Nm nyomatékkal) tette elektromosan is élvezhetővé a MINI-t. Ezzel szemben a legfrissebb MINI Cooperből már kétféle elektromos változat is van 184 és 218 lóerővel, akár több mint 400 kilométeres hatótávval.