A Total Airflow Management nevű, leszorítóerőt fokozó és légellenállást csökkentő projekt vezetője, Thomas Ramsey szerint izgalmas volt, hogy úgy kellett szép formát alkotnunk, hogy a nagy teljesítmény támasztotta aerodinamikai elvárásoknak is megfeleljenek.

Ramsey és csapata arra törekedett, hogy az autó körül és az autón át áramló levegőt maximálisan kihasználják. A vonalvezetést számítógépes folyadékdinamikai eljárással kísérletezték ki, utána készítettek egy 1:2,5 arányú modellt, amit az ohiói szélcsatornában csiszolgattak egészen addig, amíg megszületettek az ideális formai megoldások. A különféle felületek, a légbeömlők és a szellőzőnyílások mérsékelik a légellenállást, leszorítóerőt generálnak, fokozzák a hűtést és elvezetik a szükségtelen hőt. Miután a modell elkészült, megalkották életnagyságú változatát is, amit Tocsigiben, a Honda mozgópadlós szélcsatornájában véglegesítettek.

A munkájuk eredménye többek között, hogy nagyjából háromszor akkora leszorítóerő jut hátra, mint előre, így nagy sebességnél és a hétköznapi autózások során is úgy viselkedik az NSX, ahogy egy sportkocsitól várnánk – mozgó szárny vagy más aktív kiegészítő nélkül is.

Szintén a levegő feladata a hűtés ami, ami az NSX-nél hét területet is érint: hűteni kell a 3,5 literes, V6-os motort, a két turbófeltöltőt, a kilencfokozatú automata váltót, az erőelosztásért felelős egység, és az első kerekeket hajtó két villanymotort. Hogy ezek hőcseréje megfelelő legyen, összesen tíz hűtőradiátort helyeztek el az autóban, ezekre irányították a frissítő menetszelet.

(Forrás: Honda)