Kis fazonigazítás, korszerűbb műszaki tartalom. Látszólag ennyivel tud többet a komapkt Kia harmadik generációja. De nem szabad mindig hinni a látszatnak.

Milyen jó kocsi ez! Ha Kia Ceedet kellene eladnom, semmi mást nem kéne tennem, mint rábeszélni egy próbaútra a potenciális vevőt, és a végén már intézhetnénk is a papírmunkát. Igaz, a tesztautó nem a négy és fél millió forintért kapható, száz lóerős alapváltozat, hanem majdnem kétszer drágább, erősebb, automata váltós, extrákkal teli. Ha ilyennel megy valaki próbakörre, csalódhat, miután beleül az ötmilliós sajátjába, ha olyannal ismerkedik, akkor pedig nem biztos, hogy néhány kilométer alatt kiváltódik benne a birtoklási vágy.

Szerencsére nem kell eladnom se Kia Ceedet, se másmilyen autót, és nem csak néhány kilométer adatik meg a Ceeddel, annak is jól felszerelt, 1.4 T-GDI nevű, vagyis turbós, 140 lóerős, hétfokozatú duplakuplungos automata váltóval szerelt példányával. Ez pedig percek alatt tudatja, hogy jó kocsi.

Az első Ceedben a legkülönlegesebb az írásmódja volt – Cee’d –, Kovács Miklós-féle barátságos formájával, műszaki tartalmával és messze nem utolsósorban hétéves garanciájával népszerű modell lett. Ma már ott tartunk, hogy egy új Ceed-generáció – mert most már Ceed, aposztróf nélkül, köszönet érte – megjelenésére sokan figyelnek.

Résen kell lenniük. A karosszéria csinos, és a korábbi modellt melléállítva látszik is a különbség, de vagy krónikus autóbolond, vagy Kia-fanatikus az, aki az utcán utána fordul egy szürke Ceednek, mert messziről kiszúrja, hogy újdonságot lát. A legnyilvánvalóbb változás a csomagtérajtóra költözött rendszámtábla, de az arányok is mások kicsit, mert bár – ritkaság! – nem nőtt a hossz, valamivel szélesebb és laposabb a kocsi, és az orra is megnyúlt, ez pedig jót tett a kiállásának.

Feltűnő Kiának ott a Stinger, a Ceed kellemes külsejű, ez pedig a vevőkör számára talán vonzóbb, mint egy vagány, hivalkodó, netán véleményes forma.

Ugyanilyen jelzőket alkalmazhatunk a beltérre is. Az unalmas belesimulás helyett az érintőképernyő kiáll a műszerfal síkjából – messze ez a legbátrabb elem, a többi hagyományosnak mondható, a jó értelemben. Az összhatás friss, ma pedig már értékelnünk kell, ha a klímavezérlésnek és a hifi alapfunkcióinak is külön, megfogható gombjuk van. A helykínálat elegendő, az anyaghasználat rendben van, meg úgy általában minden más is. A Ceed – felszereltségi szinttől függően – képes tartani a sávot, araszol a dugóban, és mindent tudhat, ami a kategóriában ma elérhető.

Az eddigiek alapján úgy tűnhet, hogy a Kia Ceed koreaiul azt jelenti, hogy Toyota Corolla. Használati eszköz, az A és B pont közötti vonal, az autózás izgalmak és érzelmek nélküli dimenziója, ami sokak számára maga a steril pokol, másoknak viszont a nyugalom négykerekű szentélye.

Reklámszpotba kívánkozó jelenet, ahogy egy tipikus Corolla-vezetőként elképzelt, megfelelően öltözött, konszolidált, középkorú asszony vagy úr rezzenéstelen arccal beül egy Ceedbe, majd néhány perc múlva kipirulva, vigyorogva, az I’m Too Sexy-t üvöltetve, és az ütemeit a kormányon dobolva suhan el előttünk.

Elismerem, hogy ez kicsit közhelyes, na jó, azt is, hogy nagyon, és nem is teljesen eredeti, de azt kifejezné, hogy a Ceed több annál, mint amit gondolnánk róla. Például:

Erre még az is ráérezhet, aki egész eddigi, autóvezetéssel töltött idejét racionális, és nem emocionális elvek szerint választott kocsijában élte át, és ingerek csak a forgalom többi résztvevőjétől, esetleg az utasai felől érték. Nem sportkocsis, vagy vad, kormánymarkolós élményekre kell számítani, vagy arra, hogy a gyerekülésben ijedten pislognak majd a gyerekek, mert egyrészt mintha az autó alól ellopták volna a rugókat, másrészt anya vagy apa szeme szokatlanul véreres.

Ez a tapasztalás az optimális hajtásláncú tesztautóra vonatkozik: a 140 lóerő amúgy nem olyan sok, ma már egy 1,4 literes turbómotortól sem, a hétfokozatú automata váltóval viszont remekül érzik egymást. Menet közben egészen könnyűnek tűnik a kocsi, pontos a kormányzás, nagyon jó a futómű, kényelmesen, dinamikusan, élvezetesen mehetünk vele – a képeken is szereplő Ceed kifejezetten jól mutatott ebben a színben, ezekkel a felnikkel, de erre azért sem ránézésre, sem a korábbi generációt ismerve nem lehetett számítani.

Sok ilyen meglepetést még!

Ez is érdekelhet:

Legyen az szörny vagy kezes jószág, ezeket az autókat imádtuk vezetni - Roadster

Hogy mi a közös a hippik és terroristák által kedvelt VW Transporter T1 Sambában és egy 540 lóerős, agresszív kismalacnak tűnő Audi R8 Spyderben? Mindkettő nagyon bejött a tesztek során, pedig ez csak két járgány az idei öt legnagyobb kedvencünk közül.

(Fotó: Tóth István)

Player Autószalon

Legfrissebb

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon