Az immár ötödik generációját koptató Kia Sportage kompakt SUV legkomolyabb tradíciója, hogy minden új modell radikálisan másmilyen, mint az előző. A külső pótkerekes félterepjárótól az érdekesen csúnya, de praktikus szabadidőautón, egy unalmasan csúnya, majd egy kifejezetten csinos, ráadásul dízel hibrid változatban is kínált SUV-on keresztül jutottunk el a mai modellig. Szerintem eddig ez a mostani a legjobb. Friss, divatos a dizájnja és a technikája is, hiszen tisztán elektromos autózásra is képes konnektoros hibridként is kapható. Ezt a verziót próbáltuk ki most hosszabban. Íme, a Kia Sportage PHEV:

Tipikus családi mindenes autós üzemben használtam egy hétig. Vittem vele cuccokat is, gyerekeket is, voltunk a Lidlben, ahol még a mai napig létezik az ingyen töltés intézménye a bevásárlás erejéig. Mentem vele sztrádán messzire, dugóban közelre, esőben, sárban, emelkedőn, lejtőn, hidegben, napsütésben, parkoltam (még) ingyen a zöld rendszámával Pesten. A verdikt: ez a kocsi, mint egyébként mint kategóriája számos tagja, maga a tökéletes univerzális autó.

A legkomolyabb erőpróba az volt a Sportage számára, hogy neki kellett elvinnie négyünket a tradicionális halottak napi országjáró temetőtúrára is. Remekül teljesítette a feladatot.

Oké, hogy a szabadidőautók iszonyú áradata nagyrészt csak egy divathullám, de ebben a méretkategóriában a praktikum és a komfort valóban pont egy ilyen fazonú kocsiban tud a legjobban összefutni.

A ruhaakasztónak használható első üléstámla-dudoroktól a szép ajtóbelsőkön át a különleges szellőzőkig sok mindennek lehet örülni a kabinban.

Szerettem vezetni, a többiek pedig szerettek benne ülni, akárhová is vetette őket a sorsuk. Aki hátra került, az se panaszkodott, mert ő is kapott ülésfűtést, dönthető támlájú ülést és USB-konnektort, valamint jó kilátást és kellemes meleget. Az óriási, kettős üvegtető nem csak derűt varázsol az utastérbe, ki is lehet nyitni, gyorsan át lehet szellőztetni vele a kocsit.

Az egyetlen komolyabb bajom a Sportage utasterével igazán nem róható fel a Kiának. Akinek a családja olyan megfegyelmezhetetlen majszolós-ropizós-kekszezős utazó, mint az enyém, ne rendelje a kocsit gyönyörű, lyuggatott bőrkárpitos, a kategóriában egyáltalán nem triviálisan szellőztethető üléses változatban, vagy készüljön fel hosszas morzsapiszkálgatásokra a lyukakból porszívózás idején.

A kábeleknek nincs külön helyük a kocsiban, még a padló alatt sem hátul, mert ott a hibridrendszer 13,8 kWh-s akkuja terpeszkedik

Az óriási üvegtető nyitható is, nem csak szép

A Sportage egyszerre takarékos, alacsony emissziójú plug-in hibrid és kényelmes, erős, tágas túraautó is. A kocsi méretéhez, automata váltójához és nagy teljesítményéhez képest reális, a 40-50 kilométeres tisztán elektromos üzem kifutása után 7-8 literes benzines fogyasztással lehet számolni. A töltés 7,4 kW-tal mehet, ami azt jelenti, hogy utcai töltőről vagy wallboxról kb. 2 óra alatt fel lehet tölteni az akkut, 230 voltos, egyfázisú töltőről 4-5 óra kell, amíg teljesen felszívja magát.

A teszt első napjaiban, egészen sokáig azt hittem, hogy ez a kocsi nem turbós. Nem is kéne annak lennie.

A hibridtechnika egyik legnagyobb szuperereje pont az, hogy gázadáskor az elektromos segédhajtás nagy nyomatékával kényelmesen át lehet hidalni azt az időt és erőhiányt, amíg a benzinmotor vezérlése kiszámolgatja, hogy mennyi benzint kell mennyi levegővel összekeverni az erőteljes, de azért Euro 6-os gyorsításhoz és végre elkezd dolgozni a belsőégésű motor. Ezért is használja ki számos gyártó (Toyota, Ford, vagy egyébként más modelljeivel a Kia is) a hibridrendszereknek azt a lehetőségét, hogy pörgős, agilis motor helyett egy szűk fordulatszám-tartományban erős, viszont nagyon takarékos és tartós konstrukciót épít be a villanymotor mellé.

Az erős, stabil, kényelmes rugózású kocsi vezetése pihentető, nyugis, de a kilátás jobbra előre erősen korlátozott a visszapillantó tükör mögött lévő nagy szenzorsziget miatt

Az elektromos technika 140 km/h-ig képes önállóan vinni a kocsit

Maximum 7,4 kW-tal mehet a töltés

A Sportage nem ilyen konstrukció. Ahogy egyre inkább sejtettem abból, amilyeneket padlógázra lépett, ez bizony a katalógus szerint is egy turbómotoros PHEV, mint a BMW-k, Stellantis-modellek vagy a Volkswagenek. Milyen erős? 265 lovas! Aszta! És mennyivel tud menni? 191-gyel. Búúúú! Hát igen, menetteljesítmények szempontjából a Sportage PHEV már az új kor gyermeke, a végsebesség már csak egy elméleti érték, amit a legtöbb utcai autóval soha senki nem fog még csak meg se közelíteni.

Nem kell már a 200+-os szám a prospektusban. Traffipax, korlátozás, forgalomcsillapítás mindenütt; a lényeg ma már Európa legnagyobb részén csak annyi, hogy egy normál sztrádatempót, mondjuk a 120-160-as tartományt nyugisan, de szükség esetén azért rugalmas gyorsításokra képesen tudjon lefedni a hosszabb utakra is gyakran használt kocsi. A Kia ezt simán tudja is. Még ha el is bambulunk kicsit, vagy a követőradar lassít be minket a kamionok közé a külső sávban, akkor sem gond újra egy pillanat alatt felvenni a ritmust és visszasorolni a gyorsabb kocsik közé.

Fura frontjával, kusza, de hatásos részleteivel a Sportage látványos, de esztétikai szempontból megosztó autó.

Fiatal, BMW-fan kollégámnak, Daninak úgy tetszik, ahogy van. Nekem kicsit túlkomplikált, zavar, hogy nem találnak össze a dekorcsíkok az oldalán és idegesít a zongoralakk sárvédőív, úgy is, mint a divat diadala a funkció felett, de megértem, ha valaki pont ezekért a dolgokért van oda. Ja, és aki esetleg hiányolná a képről a hátsó ablaktörlőt: ott van az, fönt, a spoiler alá rejtve; fentről lefelé töröl. Nagyon jópofa

Leírtam már az EV6-nál, leírom most is: az előző generációs Kia modellek egyszerű, jól áttekinthető, sok fizikai gombbal könnyen kezelhető műszerfala jobb volt, mint ez, de a mai érintőképernyős, tapogatódzós világban a Kia oly sok modellben megtalálható rendszere abszolút a jobbak közé tartozik. És örüljünk annak, hogy az ülésfűtés és ülésszellőztetés remek helyen lévő, könnyen, vakon is megtalálható rendes, igazi nyomógombot kapott!

A minőségérzet a kocsiban tömeggyártói, de kellemes.

A Sportage kárpitjainak, burkolatainak anyagminősége nem prémium, a dizájn viszont nagyon alapos, igényes, ingergazdag, kifinomult. A Harman Kardon audiorendszer szépen szól, de nem olyan lenyűgöző, mint a prémiummárkák azonos márkájú hifijei szoktak lenni. A klímakomfort jó, de csak akkor, ha nem automata üzemmódban használjuk, hanem alulra és felülre engedjük a levegőt – ilyenkor nincs huzat, van viszont kellemes, egyenletes meleg.

A vezetést nem nagyon zavarják azok az elektronikai rendszerek sem, amelyeknek elvileg ugye támogatni kellene azt. A követőradar kellemesen kis távolságot tart, viszont hamar kezd fékezni. A sávtartás egy hosszú gombnyomással kikapcsolható; ez jó, mert amúgy a rendszer nagyon izgulós, nem szereti, ha közel megyek a csíkokhoz. Az ADAS-ok (Advanced Driving Aid Systems – Fejlett Vezetéstámogató Rendszerek) sokasága is olyan a Sportage-ben, mint az érintőképernyő mögötti menürendszer: nem tökéletes, de jobb, mint az átlag és legalább nem bosszantó túlságosan.

E pillanatban mindezen egy minimum 18,25 milliós, legjobban felszerelt változatában 20,55 milliós árcédula fityeg. 265 lóerő ide, összkerékhajtás oda, 40-50 kilométer benzinmentes autózás amoda, azért még szokni kell, hogy ennyi pénzt kérnek el egy kompakt Kia SUV-ért. Az autóárak általános alakulásának ismeretében és a Sportage általános kiválóságának tapasztalataival a birtokomban viszont sajnos azt kell mondjam: ez egyáltalán nem indokolatlan.

Szia Uram, tisztán elektromos, kicsit kisebb Kia érdekel?