Igazi álomautó a 90-es évekből ez a Lamborghini Diablo VT

Ha van autó, ami a legtöbbeknek a gyerekszoba falára ragasztott poszterről, a legtöbbet tologatott játékautóról vagy a Turbo rágó közepes pontosságú adatokat tartalmazó kis fecnijéről egész biztosan ismerős lehet, az a Lamborghini Diablo.

Tagadhatatlanul a 90-es évek egyik legvonzóbb álomautója a Diablo, mely valójában a Lamborghini egyik legnehezebb korszakában született. 1985 nyarán kezdődött meg a Countach utódjának fejlesztése, melynek tervezésére azt a Marcello Gandinit kérték fel, aki már több alkalommal bizonyította, mennyire ütős formák születnek a vázlataiból.

Ekkoriban a Lamborghini tulajdonosai svájci befektetők voltak, akik aztán a Chryslernek adták el a vállalatot. Az új vezetés Detroitból hozta a tervezőcsapatot, a híres formatervezőt pedig eltávolították a csapatból és finomítottak a Diablo megjelenésén.

Gandini azonban mégis megvalósította az elképzelését a V16-os Cizeta-Moroderrel.

1974 óta tartották életben a Lamborghini Countach-t, így már ideje volt a váltásnak, de a vállalat körül változások nem könnyítették meg a Diablo bevezetését. A projekt végére a fejlesztési költség hatmilliárd olasz lírára duzzadt, az autó premierjét pedig 1990 januárjában tartották. Folytatva a Lamborghini hagyományait, az autót egy vad bikáról nevezték el, melyet Veragua hercege nevelt és a 19. században vívott híres viadalt.

Ellentétben az éles Countach-sal, a Diablo formái sokkal lágyabbak, az élei lekerekítettek és az aerodinamika is nagyobb szerepet kapott, valamint a kényelmi funkciók is. Elektromos ablakemelőkkel és szintén motorosan mozgatható tükrökkel szerelték, de a korai autókban még nem volt szervokormány és a klíma is feláras tétel volt.

5,7 literes V12-ese még Giotto Bizzarrini motorjának modernizált változata, mely a Diablóban 485 lóerős és 580 Nm nyomatéka van.

Folyamatosan jelentek meg a különböző kényelmi opciókat az autóba, de az igazán nagy műszaki változást 1993-ban vezették be a Diablo VT-vel. A sportautó neve utáni rövidítés a viscous traction szavakra utal, mely egyértelmű jele az összkerékhajtásnak. Viszkós differenciálműve van, mely a Lamborghini LM002-es módosított rendszerével együtt került a Diablóba. Ezzel a hátsó kerekek tapadásvesztése esetében legfeljebb a nyomaték 25 százalékát továbbítja az első tengelyre.

Elektronikusan állítható lengéscsillapítókkal szerelték és nagyobb hűtőnyílásokat terveztek a Diablo VT-re, valamint a négydugattyús Brembo fékek hűtését is hatékonyabbá tették. Ezek a változások pedig később megjelentek más Diablo modelleken is, de az utasteret is élhetőbbé tették, így nemcsak az autó kezelhetősége javult, hanem az utazási komfort is.

Könnyebb a kuplungjával, nagyobbak és kényelmesebb üléseivel, az áttervezett műszerfalával és a továbbfejlesztett klímával kellemesebb autó lett a Diablo.

1993 októberében készült el Sant’Agata Bolognesében az amerikai piacra szánt Diablo VT, mely a klasszikus színkombinációt kapta. A Diablo Rosso nevű piros színnel és a világos bézs bőrkárpitos utastérrel, valamint a lyukas ezüst felnikkel tényleg olyan, mintha egy poszterről gurult volna le a bukólámpás sportautó.

Először csak 1995-ben vették nyilvántartásba, majd több tulajdonos után mostanra is csak 15650 kilométer van az autóban. Ebből látható, hogy a lassan veteránnak minősülő Diablo VT nem sokat mozgott, de gondosan szervizelték. Legutóbb 2022 végén esett át mechanikusan karbantartáson, így nem csak remek gyűjtői darab, de bármikor bevethető egy körre.