Ha van autó, ami a legtöbbeknek a gyerekszoba falára ragasztott poszterről, a legtöbbet tologatott játékautóról vagy a Turbo rágó közepes pontosságú adatokat tartalmazó kis fecnijéről egész biztosan ismerős lehet, az a Lamborghini Diablo.

Tagadhatatlanul a 90-es évek egyik legvonzóbb álomautója a Diablo, mely valójában a Lamborghini egyik legnehezebb korszakában született. 1985 nyarán kezdődött meg a Countach utódjának fejlesztése, melynek tervezésére azt a Marcello Gandinit kérték fel, aki már több alkalommal bizonyította, mennyire ütős formák születnek a vázlataiból.

Ekkoriban a Lamborghini tulajdonosai svájci befektetők voltak, akik aztán a Chryslernek adták el a vállalatot. Az új vezetés Detroitból hozta a tervezőcsapatot, a híres formatervezőt pedig eltávolították a csapatból és finomítottak a Diablo megjelenésén.

Gandini azonban mégis megvalósította az elképzelését a V16-os Cizeta-Moroderrel.

1974 óta tartották életben a Lamborghini Countach-t, így már ideje volt a váltásnak, de a vállalat körül változások nem könnyítették meg a Diablo bevezetését. A projekt végére a fejlesztési költség hatmilliárd olasz lírára duzzadt, az autó premierjét pedig 1990 januárjában tartották. Folytatva a Lamborghini hagyományait, az autót egy vad bikáról nevezték el, melyet Veragua hercege nevelt és a 19. században vívott híres viadalt.

Ellentétben az éles Countach-sal, a Diablo formái sokkal lágyabbak, az élei lekerekítettek és az aerodinamika is nagyobb szerepet kapott, valamint a kényelmi funkciók is. Elektromos ablakemelőkkel és szintén motorosan mozgatható tükrökkel szerelték, de a korai autókban még nem volt szervokormány és a klíma is feláras tétel volt.

5,7 literes V12-ese még Giotto Bizzarrini motorjának modernizált változata, mely a Diablóban 485 lóerős és 580 Nm nyomatéka van.

Folyamatosan jelentek meg a különböző kényelmi opciókat az autóba, de az igazán nagy műszaki változást 1993-ban vezették be a Diablo VT-vel. A sportautó neve utáni rövidítés a viscous traction szavakra utal, mely egyértelmű jele az összkerékhajtásnak. Viszkós differenciálműve van, mely a Lamborghini LM002-es módosított rendszerével együtt került a Diablóba. Ezzel a hátsó kerekek tapadásvesztése esetében legfeljebb a nyomaték 25 százalékát továbbítja az első tengelyre.

Elektronikusan állítható lengéscsillapítókkal szerelték és nagyobb hűtőnyílásokat terveztek a Diablo VT-re, valamint a négydugattyús Brembo fékek hűtését is hatékonyabbá tették. Ezek a változások pedig később megjelentek más Diablo modelleken is, de az utasteret is élhetőbbé tették, így nemcsak az autó kezelhetősége javult, hanem az utazási komfort is.

Könnyebb a kuplungjával, nagyobbak és kényelmesebb üléseivel, az áttervezett műszerfalával és a továbbfejlesztett klímával kellemesebb autó lett a Diablo.

1993 októberében készült el Sant’Agata Bolognesében az amerikai piacra szánt Diablo VT, mely a klasszikus színkombinációt kapta. A Diablo Rosso nevű piros színnel és a világos bézs bőrkárpitos utastérrel, valamint a lyukas ezüst felnikkel tényleg olyan, mintha egy poszterről gurult volna le a bukólámpás sportautó.

Először csak 1995-ben vették nyilvántartásba, majd több tulajdonos után mostanra is csak 15650 kilométer van az autóban. Ebből látható, hogy a lassan veteránnak minősülő Diablo VT nem sokat mozgott, de gondosan szervizelték. Legutóbb 2022 végén esett át mechanikusan karbantartáson, így nem csak remek gyűjtői darab, de bármikor bevethető egy körre.

Ez is érdekelhet:

Gyönyörű a naplementében suhanó arany Lamborghini Diablo

Biztos van szebb, mint az olasz naplementében suhanó arany Lamborghini Diablo, de hirtelen nem jut eszembe egy sem.

Szénszálas aktatáska is járt ehhez a csupa karbon Lamborghini Diablo GT-hez

Száguldásra termett, de még alig mentek vele új kora óta.

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Ilyen az, ha az Alpine izgalmas elektromos autót alkot

„A Red Bullnál most eléggé mérgező a környezet”

Tényként állítják, hogy a Haas leigazolt egy pilótát Hülkenberg helyére

További cikkeink a témában