Vörös szőnyeg négy keréken – Lexus RX450h-teszt

Van egy kis probléma a 2016-os Lexus RX450h-val; ebbe az autóba nagyon könnyű beszállni, kiszállni belőle viszont egyszerűen fájdalmas. Miután visszaadtam, úgy érzem magam, mint egy kétéves, akitől elvették a kedvenc játékát. Nem kell más!

Nyugodtan el lehet küldeni a fenébe, de az a helyzet, hogy számomra az autózás nem életforma, csupán egy módszer, amivel a legegyszerűbben össze tudom kötni A pontot B-vel. Hat évig egy spártai, fehér Suzuki Swifttel koptattam az aszfaltot – tök elégedetten – és bár csodálattal adózom az autóipar különlegesebb műtárgyainak, nálam a wow-faktor mindig csak második lehetett a funkcionalitás után. Eddig.

Nem autót veszel, hanem életstílust

Ezt a rongyosra koptatott reklámszöveget vette nagyon komolyan a Lexus az RX450h idei modelljének összepakolásakor. Amikor egy seregnyi életmód-újságíróval együtt meghívtak Londonba, ahol elhitették velem, filmsztár vagyok, még nem tudtam, hogy ezúttal a szemfényvesztés mögött valami olyasmi rejtőzik, ami messzemenőkig megfelel a köré kanyarintott felhajtásnak.

Átvenni ezt az autót olyan élmény, mint megközelíteni egy bombázót, aki unottan simogatja egy pezsgőspohár talpát a pultnál ücsörögve. Félreteszed a kétségeidet, elmantrázod magadban, hogy jó vagy, veszel egy nagy levegőt, aztán közelebb lépsz. Pontosan így tettem, amikor megláttam az RX-et a márkaképviselet előtt. Ami először feltűnik, hogy ez az autó hatalmas, de nem úgy, ahogy egy Hummer. (El sem tudnék képzelni a Lexus kormánya mögött egy olyan agyatlant, aki képes nekimenni a befagyott Balatonnak.) A méret ebben az esetben nem brutális vagy félelmetes, inkább lenyűgöző. Egyszerre kommunikál erőt, potenciált és eleganciát.

Rongyosra koptathatnám az ujjaimat, akkor sem tudnám tökéletesen szavakba önteni, hogyan áll össze lehengerlő egésszé a bestiális hűtőmaszk és a kasztniba hajtogatott szögek, ívek és sarkok tengere, ezért inkább beszéljenek helyettem a képek!

Láthatod, közúton ez a gép már inkább jelenség, mint a forgalom egyszerű résztvevője. Nem csoda, ha eleve megszeppenve nyitottam ki az ajtót, az állam pedig ekkor esett le igazán, odabent ugyanis lézerrel gravírozott fa és kézzel varrott bőr fogadott. Egyszerűen nem tudsz olyasmihez nyúlni, ami ne kommunikálna csúcsminőséget. Az utolsó gomb, az utolsó kapcsoló is tömör luxus.

A minden fokban állítható, dönthető, gömbölyíthető, fűthető, hűthető ülést pillanatok alatt olyan vacokká alakíthatod, melyben akár egy egész napos autópályás hadjáratot is macera nélkül leszel képes abszolválni. Az ülés beállításai ráadásul elmenthetőek, egy gombnyomásra minden visszaáll az általad favorizált szögbe még akkor is, ha előtted egy másik sofőr durván elbarmolt mindent, amihez csak hozzáért. Még el sem indítottam az autót, de már kilóra megvett az az aprólékos odafigyelés, mellyel az RX-et az utasai köré tervezték.

Az automata klímáról persze nem fogok áradozni, de az intelligens szűrőrendszer már megér pár sort. Ugyan nem vetettem stresszteszt alá – legalábbis szándékosan biztosan nem -, de a képviselet munkatársa elmesélte, hogy hiába lökte tele az autót szivarfüsttel az egyik kollégája, néhány perc múlva a penetráns bagószagból már semmit nem lehetett érezni odabent. Az biztos, hogy Budapest belvárosának szmogjából konkrétan semmi nem tudott beszökni az utastérbe.

A következő ámulatba akkor estem, amikor beindítottam a motort. A műszerfal legnagyobb részét elfoglaló kijelzőn alapesetben a térkép jelentkezik be, de egy gombnyomás után megjelenik az autó virtuális felülnézete, melyet a számítógép a jármű oldalait benépesítő kamerák és érzékelők adataiból rajzol ki. Ha nem szoktál hozzá az autó kivételes méreteihez, akkor kezdetben ez lesz számodra az egyik leghasznosabb fícsör. Konkrétan úgy manőverezhetsz a géppel, mintha egy felülnézetes videojátékkal játszanál.

A regimentnyi érzékelőnek persze ennél azért komolyabb funkciói is vannak, de mielőtt felgurulnék az aszfaltra, muszáj összelőnöm a telefonomat – amit egyébként az erre kialakított helyre fektetve az autó vezeték nélküli töltéssel tart életben – összelőni a hangrendszerrel, ami Londonban egyszer már kiborzolta a zselét a hajamból és ami ezúttal sem okozott csalódást.

Egy Mark Levinson-rendszerről beszélünk

Arról a Mark Levinsonról, melynek a legolcsóbb mono végerősítője is 1,7 millió forint körüli összegnél kezdődik. A full extrás RX-be ez a high-end gyártó szerelt be egy olyan zárt rendszert, hogy nincs az az audiofil, akinek ne szórna szivárványokat a szeme, amikor ezen szólal meg a kedvenc albuma. A telefonomon lévő mp3 tömörítvényekkel próbálkozom – melyeknek ugye a bluetooth kicsit még tovább is rontja a minőségét – és már ettől cigánykerekezni lenne kedvem. Képzeld el, mit művelhet a hangrendszer egy CD-lemez behelyezése után! Aki ezt üzemeltetve minimális torzítást vél hallani, biztos lehet benne, hogy vagy a forrásanyaggal van baj, vagy a hallásával.

Mivel azonban nem egy füstös jazzklubról, hanem egy autóról van szó, ezért ideje arról is beszélni, hogyan teljesít a Lexus mozgásban. Nos, ez attól függ, mit szeretnél; alacsony fogyasztást, vagy egy olyan gépszörnyet, amivel felfalhatod az autópályákon szaladgáló fajtársak egy igen tekintélyes csoportját? Mert ez a gép mindkettőt tudja. Az első tengely kerekeit egy teljesítmény- és nyomaték-osztós hibrid hajtómű hajtja, illetve fékezi, melyet egy 3,5 literes 262 lóerős motor támogat. A hátsó tengelyek hajtását és fékezését már kizárólag a motor-generátor végzi.

Egy szerelőt is ráeresztettünk a gépre (naná, nem az ujjamból szoptam ezt a nagyon szakszerű szöveget az előbb!), aki nem győzte dicsérni az összeszerelés minőségét. Szerinte ezzel a konstrukcióval 300.000 megtett kilométerig konkrétan zéró gondja akad a szerencsés tulajdonosnak. A módosított McPherson-rendszerű futóművet megpillantva azt is megjegyezte, hogy a konstrukció rendkívül jól, olcsón szerelhető. Csendben megsúgta, ha csak ilyen gépek rohangálnának az utakon, hamar felkopna az álla, aminél nagyobb dicséretet nem igazán tudnék elképzelni egy autószerelő szájából.

Megy!

A középkonzolon lévő kapcsolóval bármikor válthatsz eco, customized, sport vagy sport plus üzemmódok között, illetve egy külön gomb megnyomásával arra is adhatsz utasítást, hogy egy rövidebb ideig kizárólag az elektromos motor hajtsa meg a járművet.

Eco üzemmódban a vezérlő elektronika megpróbálja úgy variálni a teljesítményt, hogy a mutató minél többet töltsön a gazdaságos működést, esetleg az elektromos motort kiszolgáló akkumulátorcellák töltését jelző sávban. Customized módban egy olyan mixet kapsz, ami már némileg dinamikusabb vezetést tesz lehetővé, de nekem autópályán 147 km/h-s utazósebességnél a pillanatnyi fogyasztás még ebben az üzemmódban sem ment 10 liter fölé.

A muri a sport beállításnál kezdődik. Ha így autózol, egy izmosabb gázfröccs még 160 km/h-s haladásnál is szolid lórúgásban realizálódik. A sport plus ráadásul még a futómű-beállításokat is átvariálja, így már tényleg egy igazi erőgépben érezheted magad.

Nagyon megy!

A következő sztori konkrét sebességadatait a képzeletedre bízom. Hosszú kamionsort előztem, amikor utolért egy tipikus közúti bunkó. Annyira rám tapadt, hogy még a lámpáit sem láttam, csak az útról visszaverődő szórt fényt, ahogy eszeveszettül villog rám, mintha kötelességem lenne lehúzódni a két kamion között lévő néhány méternyi helyre, csak hogy ő pár perccel előbb érhessen haza. Nem vagyok híve a fékezéssel ijesztésnek, ha a hasonló tuskók megrendszabályozásáról van szó, hiszen az legalább akkora taplóság, de ezúttal nem is voltam ilyesmire rákényszerítve. Átváltottam sport üzemmódba, rátapostam a gázra, majd a következő másodpercekben úgy a távolba veszett mögöttem az arcoskodó izomtibor, mintha hirtelen rükvercbe kapcsolt volna.

Grátisz, hogy az RX450h-ban minimális a sebességérzet. Nem csak a mérete miatt, de azért is, mert ugyanazt a vezethetőséget kapod 140-nél, mint 220-nál. Miután visszaálltam a még éppen legális utazósebességre és lehúzódtam a külső sávba, izomtibi lassan-lassan megint utolért, de legalább egy percig tartott neki, mire nagy bizonytalanul kirakta az indexet, majd szabályosan, nem sietve átsorolt a belső sávba, végül félénken megelőzött.

A már említett érzékelők nem csak a manőverezést segítik, de egy sor biztonsági és kényelmi funkcióval könnyítik a vezetést. Egy alkalommal például egyenletes, lassú tempóban tolattam egy nehezen belátható útra, amikor az autó magától fékezett. Még elgondolkodni sem volt időm azon, hogy ezt miért csinálta, az úton hirtelen elhúzott egy autó. A Lexus egyik radarja érzékelte a nagy sebességgel érkező járművet és fékezéssel kerülte el a vészhelyzetet.

Ezek a beavatkozások egyébként minden esetben felülírhatók, de érdemes hallgatni az autó jelzéseire. A sávtartó elektronika például a kormány rezgetésével figyelmeztet, ha irányjelző nélkül léped át a felező- vagy záróvonalat, a közlekedési táblákat felismerő elektronika pedig a szélvédőre vetített HUD-on is megjeleníti a sebességkorlátozást jelző táblákat. Az érzékelők hasznossága tempomat használata esetén megduplázódik. A jármű például automatikusan felveszi a biztonságos követési távolságot és alkalmazkodik a legnagyobb megengedett sebességhez, de amint gázt adsz, úgy lő ki, mint puskából a golyó. Autópályán ezekkel a könnyítésekkel nyugodtabb a vezetés, mint egy meditációs tanfolyam. Ha akartam volna, az autó úgy hozott volna föl Budapestre, hogy közben csak bámulok kifelé a fejemből.

Elveszi a vezetés élményét? Kizárt, hiszen csak annyira segít, amennyire akarod, illetve amennyire engeded neki.

VIP

Ez az autó öltöztet. Nem csak egy luxusjármű, hanem belépőjegy egy másik ligába. Beszállni olyan, mintha súlycsoportot ugranál felfelé, a külvilág legalábbis ekként reagálja le a váltást. A belépőjegyért persze fizetni kell, nem is keveset, hiszen a 450h alapára 16.900.000 Ft, ami a választható extrák miatt további milliókkal növelhető.

Az impozáns külső, a kompromisszummentes, luxuskategóriás belső és a lehengerlő teljesítmény összeadása után az egyenlőségjel másik oldalán egy olyan autó áll, mely mágnesként vonzza a tekinteteket. Te hogy éreznéd magad, ha lépten-nyomon lelassítanának melletted és belesnének az ablakon, hogy megnézzék, ki vezeti ezt a járművet? Ha a benzinkúton a kasszánál azt vennéd észre, hogy a pénztáros a vállad fölött elbámulva az autót nézi, majd a megszokottnál sokkal kedvesebb hangszínben kérdezi meg tőled, van-e pontgyűjtő kártyád? Ha parkolás után rendszeresen lassított felvételbe mennének át a környéken sétáló járókelők?

A Lexus megmutatta, hogy látszólagos ellentétek mentén lavírozva is lehet valami hatalmasat alkotni; az RX robosztus, mégis elegáns, erőtől duzzadó, mégis takarékos, fényűző, mégsem sznob.

Ezért volt olyan lehangoló élmény visszavinni az autót a teszt végeztével. Nem csak az elválás volt kemény, de napokig kénytelen voltam együtt élni a „semmi nem elég jó” érzésével, ami úgy az agyamba kapaszkodott, mint valami különösen felforgató kulturális sokk.

Megmondtam; nem kell más!

(fotók: Kis-Horváth Balázs)

Player Autószalon

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon