Nem kellhet mindenkinek az akár 450 lóerős BMW M4. 326 lóerő is elég sok mindenre elég, és ha ezt a teljesítményt egy mesés hangú sorhatos adja le a hátsó kerekekre, akkor minden adott az élményekhez. A tavaszi havazásban hajtottuk meg a 440i Coupét.
Az időjárás app szerint Münchenben rosszabb idő lesz, mint itthon, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire. A repülőtérről kifelé havas eső esik, és minden úgy néz ki, mintha még nem jöttünk volna ki a télből. De hiszen zöldek a fák, április utolsó napjait írjuk. Mit keres itt ez a havas eső? Akkor még nem tudtam, hogy estére lesz itt térdig érő hó is.
A megújult 4-es sorozatot kipróbálni hívott Münchenbe a BMW, és a márka tesztközpontjának garázsában már ott sorakoztak a kék kupék és narancssárga kabriók, pontosan olyan színben és felszereltségben, mint ahogyan a sajtófotókon már láthattad. De hogyan lesz itt kabriózás? Ezen gondolkodom, amikor átvesszük a 430i Cabriolet kulcsát.
Sehogy. A havas esőt vizes eső váltja fel, ahogyan egyre kisebb utakon haladunk a München környéki vidéken. Minden zöld, csak épp sűrű felhők takarják a napot, és bár ez még sosem volt akadálya egy kis kabriózásnak, de az eső igen, és úgy szakad, hogy ha lenyitnánk a tetőt, egy perc alatt bőrig áznánk. Amikor megálltunk fotózni, csavarni lehetett volna a vizet belőlünk.
Pedig a 430i Cabriolet csukott tetővel is jó. Ez az egyik utolsó nyitható keménytetős kabrió, ami nagy divat volt egy időben, de mára csaknem mindenki leszokott róla. A többi gyártó visszatért a vászonhoz, hiszen könnyebb, egyszerűbb, azt is elég jól lehet szigetelni, és a helyigénye miatt nem megy tönkre az autó formaterve.
Mondjuk a 4-es kabrió még keménytetővel is jól néz ki, elég hosszú az autó ahhoz, hogy ne legyen olyan farnehéz, mint egy Peugeot 307 CC. De a keménytetőt akkor is el kell csomagolni valahova, és amikor indulás előtt a garázsban még nyitott tetővel próbáltuk betenni a két utazótáskát, nem volt éppen egyszerű a mutatvány.
Most jön az a rész, hogy elképzeljük, milyen jó lehet nyitott tetővel autózni az április végi kellemes időben a zöld mezőkön legelésző tehenek között.
Még szerencse, hogy amikor a BMW tervezte ezt a bemutatót, hetekkel előtte, akkor elküldte a gyári fotóst, hogy csináljon egy pár képet az autóról. Így nem csak elképzelni tudod, meg is mutatjuk, hogyan néztünk volna ki szép időben.
Vezetni azért így is lehetett, és a BMW nem az autópályán vitt minket végig, hiszen annak nem sok értelme lett volna, hanem egyre kisebb falvak között kacskaringózó utakon. Nálunk minél elhagyatottabb helyre visz egy út, annál gyatrább minőségű, de a németeknél még a traktorút is olyan, hogy nálunk rali-gyorsaságit rendezhetnének rajta.
A 430i pedig elég erős ahhoz, hogy jóízűt autózhass vele. 252 lóerős, ami jól hangzik, és mielőtt a nevéből arra következtetnél, hogy háromliteres sorhatos, ki kell ábrándítanunk, mert ez egy kétliteres négyhengeres motor.
De az ereje bőven elég, és meg kell hagyni, hogy a hangja is nagyon próbálkozik. Szép erős, morgós hangot terveztek neki a BMW-nél.
Mire az ebédszünetre érünk, egy kis tóparti házikóba, már nagyon elegünk van az esőből, de akkor még nem tudtuk, hogy hamarosan kapunk valami mást. Az ebéd után megszabadultunk a kabriótól, és átültünk egy kupéba.
430i helyett 440i, ez máris jobban hangzik, elég csak beindítani és túráztatni egy kicsit. Ez itt hat henger szép sorban, minden BMW-rajongó Szent Grálja.
A BMW pedig nagyon odateszi magát, ha hátsókerekes sportkupéról van szó. Ma már nem kell senkinek se magyarázni, hogy mi az a 4-es BMW, ami a 3-as sorozat sportosabb és elegánsabb kivitele. Mostanra időzítették a ráncfelvarrását, amit mesterien oldottak meg, hiszen alig változott az autó, mégis sokkal jobban néz ki, mint eddig.
A fényszórók újak, és mivel a xenon már a múlté, mostantól széria a LED-es fényszóró és ködlámpa, felárért adaptív távfénnyel. A hátsó lámpák is látványosabbak lettek, és a 4-es BMW is megkapta a színes képernyővel helyettesített műszereket, valamint a legújabb infotainment rendszert a csempés menüvel. A csomagok szépen elférnek, az üléshelyzet tökéletes, indulhatunk!
Nem is kérhettünk volna jobb motort a menetpróbára, mint azt a háromliteres, soros hathengerest, ami a 440i Coupét hajtja. A turbós benzines motor 326 lóerős, és ami ennél is érdekesebb, 450 Nm nyomatéka szinte az indulástól fogva (1380-as fordulattól!) végig elérhető, erre mondják, hogy a pincétől a padlásig húz a motor. 5 másodperc alatt van százon, ami azért elég gyors!
A nyolcfokozatú automata tökéletes ehhez a túrakocsihoz, szépen kapcsolgat, ha pedig mi vennénk a kezünkbe az irányítást, akkor villámgyorsan követi a parancsokat. A direkt áttételű kormánnyal és a mesés futóművel nagyon élveztük, ahogyan a Chiemsee után egyre feljebb kanyarog az út. A sorhatos magabiztosan forog, és olyan hangja van, hogy egész nap ezt hallgatnánk.
Az eső még mindig esett, úgyhogy néha rosszalkodtunk, és kikapcsolt menetstabilizálóval fordultunk ki egy kereszteződésből, a 440i Coupé pedig úgy teszi ki a hátát, ahogyan a nagykönyvben meg van írva.
A gyors erdei szakaszokon olyan tempót autóztunk vele, hogy így utólag egy kicsit szégyelljük is, és be kell látni, hogy közúton egy M4-gyel se lehettünk volna gyorsabbak.
Szóval untuk az esőt, úgyhogy kaptunk még egy kis havat. Pontosabban nagyon sokat. Berchtesgaden felé, ahogyan emelkedett az út, olyan sűrűn havazott, hogy ilyen karácsonyról álmodik minden kisgyerek.
Megálltunk pár percre fotózni, és isteni volt a nyugalom, amit csak néhány percenként szakított meg egy elszáguldó kolléga alatt trombitáló másik sorhatos. Ilyen lehet az autós zen.
Pedig még nem is ez volt a legjobb. Az úti cél a Rossfeldstrasse volt, egy fizetős panorámaút a német-osztrák határ közelében, ahol magas fenyők között autózhatunk a 2500 méternél magasabb alpesi hegyek között. A térdig érő hóban az utat tökéletesen letakarították, és még annyi forgalom sem volt, mint az előbb, úgyhogy kedvünkre nyomhattuk a gázt. Ez maga a beteljesült álom.
Mivel itt már csak az autózással voltunk elfoglalva, ismét a gyári fotós segítségét hívjuk, hogy mutassa meg, hogyan néz ki a Rossfeldpanoramastrasse, amikor nem térdig ér a hó. Ide egyszer neked is el kell menned.
Most már értheted, miért mondtuk, hogy M4 helyett egy 440i-vel is bőven boldogak lennénk, hiszen ennek is turbós sorhatos hajtja a hátsó kerekeit, de jobban kiautózhatjuk a közúton, és még kényelmes is tud lenni. A non plus ultra azonban másnap várt ránk, a BMW új csodafegyvere, az M550i xDrive. 462 lóerős biturbó V8-as, 4 alatt van százon. De ezt majd legközelebb mesélem el.