Eddig sem indexelt mindenki a magyar utakon, de ma már ott tartunk, hogy szinte az a meglepő, ha valaki irányjelzést ad, mielőtt sávot vált vagy kanyarodik. Fontos szó az előző mondatban a "mielőtt".
Annyi ijesztő, dühítő, veszélyes és kellemetlen jelenséget tapasztalhatunk az utakon az utóbbi időkben, hogy bele se férne mind egy Player-véleménycikkbe. Már nem is egy, hanem két autó szokott átférni még a piroson Pesten, az autópályákon gyakran a belső sáv a lassú és a külső a gyors, a büntetőfékezés lassan a KRESZ részévé válik, és már egész konvojok haladnak napos, száraz időben, nyílt úton is mindenbe beletörődve a sort 60-nal felvezető se hall-se lát Dömötör mögött.
A közlekedési morál szomorú leromlásában biztosan benne van a forgalomból szinte eltűnt segítő-fegyelmező rendőri jelenlét, az utak általános túlterheltsége, a már önmaga paródiájába fordult budapesti biciklisáv-felfestési láz, és még sok egyéb infrastrukturális tényező. Ehhez jön még, hogy a pandémia azok közül is sokakat átterelt az egyéni közlekedésbe, akiknek se kedvük, se képességük nincs a rendszeres autózáshoz, de nem szeretnének egy járványidőszakban a buszon, metrón, villamoson rettegni a köhögő utastársak között.
Oké, autót vezetni mindenkinek joga van, aki valahogy megszerezte a jogsiját. És az is oké, hogy a sofőrök képessége, rutinja, felkészültsége nem kiegyenlített. Egyszerre vannak jelen az utakon a macskareflexű Verstappenek és az utolsó jogsimeghosszabbításukat töltő szeniorok is. De egy dolgot azért mindenki megtehetne, aki autót vezet.
Azt a nyomorult indexet igazán lehetne használni, és úgy kéne használni, hogy annak értelme is legyen!
Annyira egyszerű: indexelni kell, ha el akarsz indulni, ha meg akarsz állni, ha sávot akarsz váltani, ha be vagy ki akarsz kanyarodni valahova. És nem azzal a mozdulattal kell megtolni az irányjelző karját, amivel már a kormányt fordítod a manőverhez, hanem a szándékodat kell jelezni, még az elindulás, megállás, sávváltás, kanyarodás előtt. Elindulás: helytelen, ha körülnézel, indulsz és indexelsz, helyes, ha indexelsz, körülnézel, majd elindulsz. Megállás: helytelen, ha lassítasz, indexelsz és megállsz, helyes, ha indexelsz, lassítasz és megállsz. Sávváltás: helytelen, ha körülnézel, már húzódsz át a sávba és közben indexelsz, helyes, ha indexelsz, körülnézel és áthúzódsz. Kanyarodásnál: helytelen, ha fékezel, indexelsz és kanyarodsz, helyes, ha indexelsz, fékezel és utána kanyarodsz!
Fontos, hogy nem azért kell indexelni, mert benne van a KRESZ-ben! Hanem két okból. Az egyik, hogy segíted vele a többi közlekedőt. Ez a társadalmilag hasznos oka, feladata, célja az indexelésnek: lehetőséget, időt adni a többieknek, hogy felkészülhessenek rá, mit fogsz csinálni.
Ha időben indexelsz, mindenki körülötted időben tud fékezni vagy épp hogy nem fékezni, hanem megkezdeni a kikerülésedet, ha meg akarsz állni vagy jobbra kanyarodnál. Egy csomó felesleges lassítást, gyorsítást, fékbetétkopást, szén-dioxid-kibocsátást, vérnyomásemelkedést és anyázást megspórolhatsz az emberiségnek, ha megteszed azt a kis szívességet, hogy billentesz egyet az ujjaddal, mielőtt valami olyat csinálsz, amiről a többi járművezetőnek is előre tudnia kellene.
És most tegyük fel, hogy mindezzel tisztában vagy, de direkt nem indexelsz. Nem indexelsz, mert erős, gyors, drága autód van, ezért mindenki más le van szarva. Direkt nem indexelsz, nem süllyedsz le a birkák közé azzal, hogy betartod az ostoba szabályaikat; ott és akkor kanyarodsz be, állsz meg, váltasz sávot, ahol akarsz, és ezt a macsóságot, a szuverenitásod, predátori fennsőbbrendűséged a kérődző tömeggel is éreztetni akarod. Rendben van. De lécci akkor is indexelj! Ne a többiekért, hanem a legfontosabb személyért az Univerzumban: saját magadért!
Az indexelés másik haszna ugyanis az, hogy megvédheted vele magad. Ha időben jelzed, mire készülsz, a többiek akkor is észrevehetik felséges személyedet, ha te esetleg nem vetted észre őket a maguk jelentéktelenségében, és időben elmenekülhetnek az utadból! Súlyosabb esetben pedig akár a drága életed, sőt: még az annál is drágább autód fényezésének épsége múlhat azon, hogy a körülötted autózó nyomorultaknak adtál egy esélyt: időben fékezve, kikerülve, arrébb húzódva biztonságos teret adhatnak fontos személyednek és irigyelt járművednek.
Arról se feledkezz meg, hogy az a sok sunyi tetű esetleg már annyira elpofátlanodott, hogy fedélzeti kamerával kémkedik a magadfajta sikeres, erős alfák után! Így ha nem indexelsz és történik valami (nyilván nem a te hibádból, hanem annak az idiótának a hibájából, aki nem vette észre időben a vaksi szemével, hogy az ott a te helyed, ahol ő van a satnya testével), az is lehet, hogy az irányjelzés bizonyított elmulasztása miatt még téged lesznek képesek hibásnak kihozni a mihaszna zsaruk!
Indexelni tehát nemcsak a szabály miatt kell, hanem mindig és mindenhol hasznos, ahol a KRESZ előírja. Az egyetlen bocsánatos bűn, ha akkor mulasztja el valaki, ha nincs a közelben senki. De még ilyenkor is praktikus megbillenteni a kart, még ha az ember magában pironkodik is, hogy milyen felesleges, amit csinál, mert ezek az értelmetlen indexelések is segítik a beidegződés kialakítását vagy megtartását.
És persze olyan is van, hogy mi ugyan nem látunk senkit a közelben, mégis van ott valaki. Tipikusan a többsávos utakon a sávváltásoknál lehet fontos akkor is irányjelzést adni, ha nem látunk senkit magunk körül, mert lehet, hogy mégiscsak lapul egy fantom a holtterünkben, aki épp gyorsítana, hogy elhúzzon mellettünk.
Olyan történetet is hallottam már, ahol a körforgalomból kifelé teljesen tudatosan nem indexelt az autós, mert úgysem volt ott senki. És tényleg nem volt senki az egész környéken, aki ezt láthatta volna, csak az úton feljebb parkoló rendőr. Tízezer. Szóval olyan is van, hogy nem a biztonság és nem a forgalom gördülékenysége érdekében hasznos indexelni, csak azért, mert olcsóbb, mintha nem tennénk.