Amikor 1984 júliusában forgalmazni kezdték a Renault Espace-t, nemcsak versenytársai nem voltak még a francia egyterűnek, hanem vásárlói is alig. Az első hónapban mindössze kilenc darabot adtak el belőle, aztán eljött a nagy áttörés, és beköszöntött a kisbuszok kora.

Teljesen felesleges azon vitatkozni, hogy az egyterű műfaja honnan is ered, hiszen az Espace alapjait Antonis Volanis, a Chrysler francia leányvállalata, a Simca tervezőjének vezetésével készítették azzal a szándékkal, hogy majd Talbot márkanév alatt értékesítik.

Ezzel az életre tervezett, sokoldalúan használható modellel váltották volna le a Rancho szabadidő-autót.

1978-ban azonban a Chrysler eladta a Simcát a francia PSA csoportnak, akik a visszaeső eladások miatt meg sem próbálkoztak azzal, hogy az Espace koncepcióját kidolgozzák és bevezessék, mert túl kockázatosnak ítélték. Inkább beszántották a márkát, és a terveket átadták a Matrának, akik P23 néven vitték tovább az ötletet a Renault-nak.

1984 júliusában jelent meg az Espace, melynek eladásai akkor kezdtek el igazán felfutni, amikor az emberek elkezdték megtapasztalni a könnyedén variálható tér előnyeit. Az Espace bevezetésével együtt a Matra gyár leállította a Murena sportautó gyártását, hogy legyen kapacitása az egyterű számára.

Eredetileg helytakarékosabb keresztmotoros elrendezéssel tervezték a P23-at, a Renault azonban ragaszkodott a hosszmotoros elrendezéshez, ezért ebben a formában vitték tovább a J11-re keresztelt projektet. A hosszában beépített motor ugyan kompromisszumokkal járt, cserébe megkönnyítette az összkerekes változat fejlesztését és a nagyobb PRV V6-os beépítését.

Annak érdekében, hogy a motor beépítése a lehető legkevesebb helyet vegye el a térből, a hűtőt balra helyezték el, így a blokk szinte elérte a hűtőrácsot. Az 1984 októberében bevezetett Espace turbódízel modellekre kiugró hűtőrácsot és hosszabb lökhárítót terveztek, mert másképp nem fért volna el a motor.

Ahhoz is ragaszkodtak a Renault-nál, hogy az első ülések mögött teljesen sík legyen az utastér padlója.

Horganyzott acél térvázra üvegszálas karosszériaelemeket szereltek, mely hatvan százalékkal növelte a torziós merevséget. Az előretolt motor miatt azonban már a szívó benzines változatok esetében is az első tengelyre esik a súly 62,9 százaléka. A beltér a hatalmas üvegek és az árnyékolható tetőablakok miatt világos és kellemes, melyben különálló üléseken foglalhatnak helyet az utasok.

Hihetetlen, hogy már ez az autó is veterán, de a tökéletes állapotú 1987-es Renault Espace Turbo D egyértelműen fontos mérföldköve az autózásnak. A vonalzóval rajzolt hasáb szürke és ezüst fényezése hibátlan, a zöld szövetkárpit pedig mintha új volna a kevesebb mint 120 ezer kilométert futott autóban, mely 2004. június 30-tól a Renault Classic kollekciójának része.

Ez is érdekelhet:

Az Espace F1 olyan őrültség volt, amit nem látsz egyhamar újra

Kinek jutna ma eszébe V10-es Formula–1-es motort tenni egy családi egyterűbe?

Örökifjú vidámság – a Renault Twingo-sztori

Gondoltad volna, hogy a zseniális Twingo már harmincéves?

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Ilyen az, ha az Alpine izgalmas elektromos autót alkot

„A Red Bullnál most eléggé mérgező a környezet”

Tényként állítják, hogy a Haas leigazolt egy pilótát Hülkenberg helyére

További cikkeink a témában