Ahogyan Enzo Ferrari is belátta, hogy nem elég sikeresnek lenni a versenypályán, úgy a Maseratinál is gondolkoztak a közúti modellekben, ezért a '40-es évek elején megkezdődött az első szériagyártású autójuk fejlesztése.

Közben azonban kitört a második világháború, a gyár kapacitását pedig lekötötte a háborús helyzet, ezért az A6-os csak 1947-ben jelent meg.

Akkor a Genfi Autószalonon mutatkozott be a Pininfarina karosszériás, háromablakos túrakupé, melynek karosszériával egybedolgozott sárvédői vannak és futurisztikus rejtett fényszórói. Az utóbbi elemet később hagyományos körfényszóróra cserélték, majd megjelent a további két ablakkal és hosszabb tetővonallal rajzolt kivitel is, négyfős utastérrel.

Nevét Alfieri Maserati és a soros, 6 hengeres motor összetételéből kapta.

1,5 literes, egyetlen felső vezérműtengellyel szerelt hathengeres motorján az 1949-es változat esetében már három Weber karburátor van, így a 65 lovas Maserati végsebessége 146-ról 154 km/órára nőtt.

Alváza cső és acéllemez profilokból épült fel, elöl kettős keresztlengőkaros felfüggesztéssel, valamint mind a négy keréknél Houdaille hidraulikus lengéscsillapítókkal és tekercsrugóval.

1950-ig mindössze 61 darab A6-os Maserati készült, majd a Torninói Autószalonon bemutatták a 2,0 literes és már 100 lóerő körüli A6G-t.

Ezt az autót 1949. január 28-án küldték Pininfarina műhelyébe, hogy karosszériát építsenek a csupasz alvázra, majd nyáron érkezett vissza a Maseratihoz. A következő év áprilisában pedig Franco Cortese, a milánói kereskedő adta el.

Első tulajdonosa Giuseppina Carraretto volt, Gastone Cattapan felesége. Cattapan a híres Scuderia Sant'Ambroeus versenycsapat egyik alapítója, akiknek céljuk tehetséges pilóták felkarolása és bemutatása volt a Forma-1-ben.

Később a Maserati A6-os amerikai tulajdonoshoz került, majd restauráláson is átesett, de megjárt már több kiállítást is. Most újra Olaszországban keresi új gazdáját a hibátlan ritkaság.

Ez is érdekelhet: