A BMW kétliterese a kilencvenes évek elején tudott 150 lóerőt. Nézzünk inkább négyhengeres példát? A Mondeóban is szolgáló kétliteres Ford-motor 136 lóerős volt. Azért van későbbi, gyengébb is: a Mazda 626 2.0 még a kétezres évek elején is 116 lóerős teljesítménnyel szégyenkezett. Mennyit sikerült fejlődni tizenöt év alatt? Négy lóerőt.

Bármilyen ne ítélj túl korán tematikájú reklámnál hatásosabb példa a Mazda3, egészen pontosan kétliteres, 120 lóerős változata. Hihetetlen, hogy 2017-ben egy mainstream gyártó ilyen motort épít egy alsó-középkategóriás autóba. (Még mielőtt valaki azt hinné, hogy a nagy nyomaték miatt, azt gyorsan kiábrándítom egy 210 Nm-es értékkel.)

Mert milyen is ez a papíron szánalmas autó? Isteni. Nem a műszaki adataihoz képest, hanem abszolút értelemben. Nagyjából ilyennek kellene lennie minden autónak az autógyártás ezen előrehaladott szakaszában, 2017-ben, és a sportosabb, luxusabb, drágább kocsiknak ennél kéne többet nyújtaniuk.

Azon nem csodálkozunk, hogy egy Mazda jó, és már azon a csonton sincs egy falat hús sem, hogy milyen remekül is néznek ki. A gyártó, amely a csodás MX-5-ös nyomán tömegcsökkentéssel és közvetlenséggel fokozza az élményt, amely még akkor is bevállalta a Wankel-motort, amikor már régen senki, most a trendekkel szemben a turbós kis motor helyett mert nagyobb lökettérfogatú, gyengébb, szívó benzinmotort készíteni és piacra küldeni.

Az eredményt nem a számok alapján kell vagy érdemes értékelni, egyszerűen bele kell ülni és menni vele. Az ugyanis élmény: a nagy kompressziójú kétliteres Skyactiv alulról húz, de magasabb fordulatnál még jön hozzá erő, ha pedig nem gyorsulási versenyre, hanem közlekedésre vesszük a 3-ast, a rugalmasságát fogjuk szeretni igazán. Ha gázt adunk, az autó megindul, ami egyszerű elv, csak a gyakorlat gyakran más.

Ez persze még kevés az örömhöz, kell egy rendes futómű is, amely nem túl puha, de bírja a hungarikumok listájáról mindig csak éppen lemaradó Magyar Utakat (a Mazdánál ez is pipa), egy jól kapcsolható kézi váltó (pipa), és egy közvetlen kormány (pipa). Ha minden megvan, már csak egy túlsúlyos autó tudná rontani az élményt, de persze nem teszi, a kocsi csak 1,2 tonna. Ennek is köszönhető a fogyasztás: ahogyan a kis turbós sem fogyaszt feltétlenül keveset, egy nagyobb benzines sem éget szükségszerűen sok benzint. A gyári átlag 5,1 liter, a városi realitás nyolc-kilenc.

A mechanikai tökéletességen túl 2017 autójában elvárhatók bizonyos felszerelések. Légzsákok és légkondi meg rendes hifi, persze, de egy jól használható, egyszerű infotainment rendszer, tempomat hátragurulás-gátló, holttérfigyelő, városi vészfék-asszisztens, automatikusan sötétedő belső visszapillantó, parkolóradar és tolatókamera, LED-fényszórók, kulcs nélküli indítás – ezek hasznos extrák, 6,7 millió forintért igenis legyenek benne egy autóban. A kormányfűtés pedig még edukál is: mivel csak három és kilenc óránál melegíti a kormánykereket, megtanít a helyes fogásra.

Aztán van még valami fontos a Mazdában: az a sajnos ma már régimódinak számító érzés, hogy ez bizony egy tartós autó lesz. Műszaki törvény is, hogy egy kis turbósnál hosszabb élettartamú egy nagyobb szívómotor, itt azonban nem csak erről van szó. Az összeszerelés, a működés minősége mind ezt igazolja – térjünk vissza a dologra úgy tíz-tizenöt év múlva, de nagyon meglepődnék, ha a hiba- és vevőelégedettségi statisztika nem igazolna.

Ha valaki ilyesmi ár- és méretkategóriában keres autót, egyszerűen nem teheti meg, hogy nem veszi számításba a Mazda3-at. Akinek pármillióval kevesebbje van, várjon pár évet: használtpiaci sláger lesz.