Három év nem olyan nagy idő, de ha egy japán autógyártóról van szó, akkor ennyi idő alatt máris elkészülnek egy típus ráncfelvarrott változatával. 2014-ben ismertük meg a Lexus NX-et, most pedig itt a modellfrissített kiadás, ami olyan nagyon sokat azért nem változott, de szintén a japánokra jellemző, hogy a legapróbb részletekig alaposan átnézték.

Megjelenésükkor még megosztónak számítottak, mára egészen megszoktuk a Lexus új osztott fényszóróit, ahol a nappali menetfény egy különálló pipát formáz a lámpatest alatt. Megmaradt ez a felosztás, de a fényszóróban új formában világítanak a LED-ek, és a szintén LED-es hátsó lámpák is új fényeket kaptak.

Megváltozott még a lökhárítók formája, nagyobb lett az egyébként is hatalmas, orsó alakú hűtőmaszk, amit az F Sport kivitelen izgalmas ráccsal borítottak. Még lejjebb költöztek a ködfényszórók, feléjük pedig új légbeömlő nyílást, vagy legalábbis annak látszó dolgot vágtak, amitől még sportosabb jelenség lett az NX.

Belül szinte változatlan az autó, pedig sok részleten módosítottak a Lexusnál. Például átnézték, hogyan lehetne javítani a részleteken, és jobb lett az elhelyezése az USB-s töltőknek és a vezeték nélküli töltőnek is. A kapcsolók szaténfényű borítást kaptak, új az infotainment kezelésére szolgáló érintőpad, a képernyője méretét pedig 7-ről 10,3 colosra növelték.

A motorkínálat továbbra is két tagból áll, dízelt hiába keresnél közöttük. A legjobb választás még mindig a hibrid, az NX 300h, amiben 2,5 literes, négyhengeres benzinmotor dolgozik. A kínálatba később érkezett turbós benzines az NX 200t helyett az NX 300 nevet kapja, így egységesebb az elnevezés, bár ez a motor sem három, hanem kétliteres.

A futóművet is átdolgozták, hogy kényelmesebb legyen az eredetileg feszes hangolású NX, amiben az LC luxuskupéból érkező, adaptív lengéscsillapítás nagy segítségére van az autónak. Az eddigi 30 helyett 650-féle beállítás közül választja ki, hogy mindig a lehető legjobb legyen az útfekvés, a Lexusra jellemző komfort mellett.