Carroll Shelby 1923. január 11-én született a kelet-texasi Leesburgben. Tízéves korában költözött szüleivel Dallasba, biciklizés közben már az autókról álmodozott. Az 1934-es Dodge-dzsal, majd a Willys-szel sem élhette ki sebességlázát: „Senkit nem tudtam lehagyni, de azért megpróbáltam” – emlékezett vissza Shelby. A második világháborúban pilótaként szolgált, a háború után pedig több vállalkozásba is belefogott. Bizonyára csirkefarmjával vagy szállítmányozó cégével is világhírű lehetett volna, de az autóversenyzés jobban érdekelte.
1952-ben, tehát majdnem harmincévesen állt először rajthoz, egy Ford-alapú hotroddal, több futamgyőzelme után 1954-ben már a Le Mans-i 24 órás futamon indult, de hamar kiesett. 1956-ban viszont a húsz amerikai futamból tizennyolcat megnyert, új rekordot állított fel a Mount Washingtonon, nem csoda, hogy a Sports Illustrated magazin őt választotta az év (majd a következő év) versenyzőjének is. 1958-ban és ’59-ben több Forma–1-es futamon is elindult, de jelentős eredményt 1954-es kudarca helyszínén, Le Mans-ban érte el: Roy Salvadorival együtt megnyerte a 24 órást, ezzel az Aston Martinnak is megszerezte első győzelmét. Ki tudja, mire vihette volna még autóversenyzőként Caroll Shelby, de gyerekkora óta meglévő szívbetegsége miatt abba kellett hagynia a profi motorsportot.
Shelby nem a csirkefarmjára visszavonulva kesergett elveszett álmai és félbetört karrierje miatt, inkább vállalkozásaira koncentrált, versenyzőiskolát alapított, autó- és motorkerékpár-kerék gyártásába fogott, de igazán a saját sportkocsi izgatta. Már korábban megfogalmazódott benne az ideális és megfizethető módszer: egy könnyű európai karosszériába nagy detroiti motort kell tenni. A brit AC-re esett a választása, amelybe a hathengeres Bristol-motor helyett Corvette-motort tett volna, ám a General Motors nem akarta motorral segíteni egy konkurens megszületését.
Lee Iacocca viszont nem félt, így került az AC-be a Ford V8-as small blockja. 1964-ben a Cobra megnyeri a GT-kategóriát Le Mans-ban, legyőzve ezzel – többek között – a Ferrarit is, ’66-ban és ’67-ben pedig a Shelby csapat Ford GT40-eseié az abszolút győzelem.
1964 augusztusában adott megbízást a Ford egy kicsit izgalmasabb Mustangra, és szeptemberre már el is készült az első Shelby Mustang, a GT350, majd két évvel később az erősebb változat, a GT500, amelyet még a kevésbé autóőrültek közül is milliók ismernek, a 2000-ben készült Tolvajtempó (Gone in Sixty Seconds) című Angelina Jolie – Nicolas Cage-filmben ő volt Eleanor, a legértékesebb és legnehezebben ellopható kocsi.
A sikerek ellenére a Ford a hetvenes évek elején kiszállt a versenyzésből, megszakadt a régóta tartó együttműködés a Shelbyvel, amely szintén elhagyta a versenypályákat, leálltak az autógyártással is. Caroll Shelby új területek felé fordult, afrikai szafarikat szervezett, beszállt az ingatlan- és chiliüzletbe, és csak 1982-ben tért vissza az autóiparba. Addigra a Shelbyvel baráti viszonyt ápoló Iacocca a Chrysler főnöke lett, így készülhetett el a Dodge Charger Shelby-prototípusa, majd egy önálló sportautó terve – a Viperé.
Szívbetegsége miatt többször műtötték, 1990-ben új szívet kapott Carroll Shelby, kórházi élményei hatására alapítványt hozott létre, 1992-ben pedig bekerült a motorsport halhatatlanjai közé, és azóta is készülnek Shelby nevet viselő modellek. „Átkozottul szerencsés vagyok. Nem hiszem, hogy ennél többet lehet kérni egy életre” – mondta egy interjúban.