Max Hoffman meglátta a fantáziát a Mercedes versenyautójában, ezért rögtön elég határozott elképzeléssel állt a vállalat vezetése elé. Biztos volt benne, hogy az amerikai piacon simán elad ezer darabot a Németországban 29 ezer márkáért kínált autóból.

Frankfurt vagy Genf helyett szokatlan módon a New Yorkban rendezett nemzetközi autószalonon mutatták be a 300 SL-t 1954 februárjában. A kiállítás sztárja a sirályszárnyas volt, mely a korszak egyik leggyorsabb autója, de pozitívan fogadták a kisebbik, nyitható tetős 190 SL-t is.

1956 közepén azonban zuhanni kezdtek az eladások, ezért a Mercedes úgy döntött, bemutatják a kaliforniaiak számára hívogató kabrió változatot.

1957 májusában már a genfi autószalon közönsége csodálhatta a 300 SL Roadster vonalait, melyre a nyitható tető miatt már nem kerülhettek fel a jellegzetes ajtók. Az autót a kupé változatnál kényelmesebbre és frissebb megjelenésűre tervezték, amihez módosítani kellett az alapjául szolgáló térvázat és a hátsó futóművet is.

Hagyományos ajtókon keresztül könnyedén be lehet szállni a kétszemélyes utastérbe, ami sokak számára volt hívószó. Az autók szerelmeseit és a gyűjtőket a sirályszárnyas győzte meg, de a fizetőképes vevőket biztosító hollywoodi elit az elegánsabb és komfortosabb Roadstert választotta.

240 lóerős teljesítményű 3,0 literes, sorhatos motorja szépen repítette a 125 kilogrammal nehezebb SL Roadstert, melynek pótkerekét a csomagtér padlója alá helyezték, és kisebb üzemanyagtankot kapott, hogy több hely legyen a csomagoknak. A nyitható tetős modell egészen 1963-ig maradt gyártásban.

1958 szeptemberében vált elérhetővé az opcionális keménytető, hogy egész évben használható legyen a 300 SL Roadster.

Ezt az 1959-es autót először március 1-jén regisztrálták az Egyesült Államokban, az eredeti rendelés alapján a világoskék fényezéshez kék bőrbelsőt rendeltek, valamint ezüstszínű keménytető jár az SL-hez. Restaurálását már a nyolcvanas években kezdték meg, de a masszív összegekkel súlyosbított számlák arra utalnak, hogy még a kilencvenes években is sok pénzt hagyott ott a tulajdonosa különböző műhelyekben.

Több mint egy évtizeden át állt, aztán 2016 után ismét felújításnak vetették alá, melynek során 700 ezer eurót költöttek az autóra. Restaurálták a motort és az összes mechanikai alkatrészt, kicserélték a teljes elektromos rendszert, valamint további 49 ezer euróért kárpitozták újra bézs bőrrel az utasteret.

Nem az eredeti formája, de ez az 1959-es modellévben elérhető kombinációk egyike.

Mind közül talán az egyik legszebb, melyben igazán helyén van a fakarimás kormánykerék is. A csomagtartóba passzoló poggyászkészlettel, gyári keménytetővel és a szerszámokkal együtt a hibátlanul felújított 300 SL Roadster szinte kívánja az autózást.

Ez is érdekelhet: