Huszonöt évvel ezelőtt új néven mutatta be sportkupéját és kabrióját a Mercedes, és a pápaszemes stílusával a CLK újabb fejezetet nyitott a márka történetében.

A kilencvenes évek közepén a Mercedes teljes gőzzel látott hozzá a modellkínálat bővítéséhez. Az 1996-ban megjelent kompakt roadster, az SLK után nem sokkal leplezték le a CLK-t, ami egyértelművé tette, hogy új szelek fújnak a Mercedesnél. A stuttgarti márka igazi modelloffenzívát indított, amivel újabb kategóriákba tört be, hogy fiatalabb vevőket szólítson meg. A kínálat színesítését szolgálta 1997-ben az A-osztály és M-osztály megjelenése is.

Az első pápaszemes

A CLK története évekkel korábban, 1993-ban kezdődött, amikor a Mercedes látványos tanulmányautója keltett szenzációt a genfi autószalonon. Az elegáns négyüléses kupé mutatta meg elsőként a márka új arcát, amit a négy ellipszis alakú fényszóró jellemez: két nagyobb kívül és két kisebb belül. A fényszórókhoz idomuló sárvédők és a méretes hátsó szélvédőben folytatódó panorámatető is újdonságnak számítottak akkoriban.

„Pontosan ez volt a tanulmányautó célja: megismertetni a közönséggel az új dizájnelemeket”

– mondja Peter Pfeiffer, aki Bruno Sacco vezető formatervező mellett kulcsszerepet játszott a kupétanulmány megtervezésében. Ez volt az első show car a Mercedes történetében, a márka azóta is tudatosan használja fel a koncepcióautókat az új stílusirányok előzeteséhez. A pápaszemesnek is hívott megoldás 1995-ben került gyártásba az E-osztályon.

Bruno Sacco öröksége

A genfi tanulmányautó kedvező fogadtatása azt is megmutatta, hogy szép számmal lennének vevők egy hasonló sportkupéra. 1997-ben a detroiti autószalonon leleplezett CLK pedig feltűnően hasonlított a négy évvel korábbi tanulmányautóra, ami azt mutatja, hogy a kétajtós Mercedes már évekkel ezelőtt közel állt a sorozatgyártáshoz.

„Nem az volt a célunk, hogy egy feltűnő koncepciót készítsünk, ami tele van értelmetlen látványelemmel, és megdöbbenést kelt, de néhány bemutató után feledésbe merül”

– mondta róla az alkotója, Bruno Sacco.

Ötletek a CLK formájára a Mercedes dizájnstúdiójában, jobbra Peter Pfeiffer
2000-ben a genfi autószalonon már a CLK-val, SLK-val és ML-lel bővített kínálatát állította ki a Mercedes
1997-re jelentősen kibővült a Mercedes kínálata a CLK-val és SLK-val, az A-osztállyal és M-osztállyal

Bruno Sacco, aki az ötvenes évek vége óta dolgozott a Mercedesnél, és 1975 óta a márka minden modelljének formája a keze nyomát viseli, a cégnél töltött utolsó éveiben arra törekedett, hogy megváltoztassa az emberekben a Mercedesről kialakított képet. A négy fényszórós arculat az izmosabb karosszériaformákkal együtt hatásosan járult hozzá ahhoz, hogy a kimért stílusú múltjához képest másként gondoljunk a Mercedesre.

Több mint egy C-osztály

A Coupé, Leicht, Kurz, azaz kompakt könnyű kupé szavakról elnevezett CLK stílusa megtévesztő lehet, a vonalvezetése ugyanis az E-osztályt idézi, de valójában az 1993 óta gyártott C-osztály alapjára fejlesztették ki, annak padlólemezét és alkatrészeit használta, a futómű receptje is onnan származott. A számos eltérő részletmegoldás, és nem utolsósorban a teljesen egyedi karosszéria azonban mégis indokolta a modellsorozat függetlenségét.

A C-osztályhoz hasonlóan a CLK is a Mercedes brémai üzemében készült, amit akkoriban a középkategóriás modellek gyártására jelöltek ki. A stílusa talán nem olyan nemes, mint a 124-es sorozat kétajtósának volt, de

a közönség jól fogadta az újdonságot, a CLK gyorsan megtalálta a vevőket.

Az első generációjából mintegy 233 ezer példány készült 2002-ig, kétharmadával több, mint amit a 124-es kupéból gyártottak kilenc év alatt.

A négyhengerestől az AMG-ig

A csábító formájú CLK a hosszú utakon kiváló kényelmével és a gazdag biztonsági felszereltségével is hódított. Szériafelszerelése volt a négy légzsák, a blokkolásgátló, a fékrásegítő és a kipörgésgátló, míg felárért az ESP is elérhető volt. Széles kínálata a 136 lóerős, négyhengeres CLK 200-tól indult, és kezdetben a 218 lóerős V6-os CLK 320-ig tartott, majd 1998-ban érkezett meg a 279 lóerős V8-as motorral szerelt CLK 430.

Csak egy évet kellett várni a CLK 55 AMG-re, amit 5,4 literes, 347 lóerős V8-as motorral szereltek. Az erőforrást az affalterbachi mérnökök fejlesztették ki, és hagyományosan kézzel szerelték össze. 1998-ban vászontetős kabrióként is elkészült a CLK, és két évvel később már ezt is lehetett rendelni AMG változatban.

A csúcsmodell még a Formula–1-ben is szerepelt, 1999-ben a CLK 55 AMG lett a száguldó cirkusz biztonsági autója.

CLK GTR

A biztonsági autónál jóval extrémebb CLK is futott a versenypályákon, majd egy pár példánya az utakra is került. A kilencvenes évek derekán, amikor megszűnt a DTM, akkor az újonnan alakult GT sorozatba szállt be a Mercedes, és az AMG-nél készült a CLK stíluselemeit felhasználó pályagép. A versenyengedélyéhez pedig 25 darabot le kellett gyártaniuk a közúti CLK GTR-ből, ami a 6,9 literes, 612 lóerős V12-es motorjával igazi szuperautónak számított.

Reflektorfényben

A sportosan elegáns CLK nem tipikus mozisztárautó, de azért szerepelt a filmvásznon. A legismertebb szerepet Ben Affleck és Samuel L. Jackson filmjében, az Ütközéspontban kapta 2002-ben, és sokan láttuk a nálunk is népszerű Cobra 11-ben is. 1999-ben jött ki a CLK ráncfelvarrott változata, ami az elsők közt kapott irányjelzőt a visszapillantó tükrökbe, majd 2002-ben méltó örökösének, a modellsorozat második generációjának adta át a helyét.

A második széria is a C-osztály alapjára épült, de hat centivel hosszabb, kettővel szélesebb és hárommal magasabb lett elődjénél,

tovább csiszolt formáját pedig sokan a Mercedes egyik legjobban sikerült alkotásának tartják.

A kínálatban ezúttal dízelmotorok is voltak, és a választék csúcsát az 500 darabos limitált szériában készülő CLK 63 AMG Black Series jelentette, amit 500 lóerősre izmosított 6,2 literes V8-as motor hajtott.

CLK DTM

A DTM-ben szerzett bajnoki címet a CLK második generációjából épült különleges változattal ünnepelte a Mercedes. Az elöl 75, hátul 110 milliméterrel kiszélesített karosszéria sokkal feltűnőbbé tette a kupét és kabriót, amiből 100 és 80 példány készült. Az 5,4 literes V8-asa 582 lóerős volt, ezzel 3,8 másodperc alatt gyorsult százra, és 322 km/órát ért el a végsebessége. Nem csoda, hogy Häkkinen, Montoya, Raikkönen és Button is ilyennel járt akkoriban.

A CLK karrierje úgy ért véget, ahogyan elkezdődött, a Mercedes ugyanis E-osztály Coupénak nevezte el a 2010-ben bemutatott utódját, amelynek a dizájnja messze nem sikerült olyan harmonikusra, mint a CLK két szériájának. Újabban már a C-osztályból és az E-osztályból is kínál csinos kupét és kabriót a Mercedes, de a hírek szerint a két sorozatot egy közös modell váltja majd fel, ami új néven folytathatja a CLK örökségét.

Ez is érdekelhet:

Tizenöt autó a Jaguaron túl, amit macskaféléről neveztek el

Párduc, oroszlán, vadmacska is adta már a nevét egy autónak.

Örökké hálásak leszünk, hogy közútra engedték ezeket a fenevadakat

Úgy tűnik, mintha csak a véletlen folytán kaphattak volna rendszámot ezek az utolsó csavarig versenyautónak tervezett sportgépek.

11 autó, ami a legáramvonalasabb volt a maga korában

Minden kornak megvoltak a maga áramvonalas rekorderei, néha egészen meglepő formában.

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Hajítsd messzire a sablonokat, rendezd be úgy a lakásod, amire mindenki emlékezni fog!

Milyen borospoharak léteznek, és melyikből mit igyunk? Mutatjuk, hogy miért nem mindegy!

Új alkalmazás segíti a magyar elektromos autósokat

További cikkeink a témában
Mutatunk egy őszi fesztivált, ami az újbort és a libás ételeket ünnepli
Hirdetés