Kívülről nagyon Merci akar lenni, de odabent a csillagok, a fényszórók és a műszerfal vezetőhöz közelebb eső vidékén megtaláljuk nagyjából az összes mercédeszséget a T-osztályban. De még ott se mindenhol, mert például az automata váltó választókarja nem a kormány mellett van, hanem az ülések között. Hát persze, hiszen a T-osztály nem más, mint a Citan kisteherautó polgári változata, a Citan pedig műszakilag egy Renault Kangoo.

A két tolóajtós, személyautósított minifurgonnál nincs praktikusabb családi autó. Elég rövid a könnyed manőverezgetéshez, de hatalmas a beltere. Könnyű benne szétpakolni a cuccokat, gyereküléseket, gyerekeket, kutyát, biciklit, bőröndöt. Magasan van a plafon, minden befér, mindent könnyen lehet odabenn mozgatni.

A Kangoo, így derivátuma, a T-osztály extra szuperképessége is, hogy első ajtajai 90 fokig nyílnak.

Vezetőoldalon ennek olyan sok hasznát nem érezni, de az anyósülés oldaláról pakolni, gyerekülést betenni előre, egy hátulról előrenyomott hosszú becsomagolt karácsonyfa végét eligazgatni vagy a már nehezen mozgó nagymamát az övvel a helyére rögzíteni sokkal könnyebb úgy, hogy nem vagyunk beszorítva az ajtó és a nyílás közé.

Nem tudtam viszont ilyen egyértelműen lelkesedni a tesztautó osztva oldalra nyíló hátsó ajtajaiért. Ez a megoldás ugyan sokszor praktikusabb, mint a felfelé nyíló változat, aminek nyitásakor-zárásakor előre-hátra kell táncikálni az autó mögött, de egyszer azért megállt a szívem, amikor a két szárnyat egyszerre csukva majdnem összecsaptam a lemezeket. Ha nem fogom vissza a lendületet az utolsó pillanatban, biztosan csináltam volna pár százezer forint kárt ebben a gyönyörű éretlenpadlizsán-metál fényezésben.

Egészen biztos, hogy akinek gyerekei vannak és ilyen osztva nyíló ajtós kocsit vesz, felkészülhet rá: hosszú távon pigment pigmenten nem marad az ajtók felső sarkai környékén. Ja, és kilátni is sokkal rosszabb a két kis ablakon, mint az egy nagyon.

Elnézést, hogy ennyit rugóztam az ajtókon, de ez volt a T-osztályos Merci legérdekesebb vidéke. Az 1,5 literes dízelmotort jól ismerjük már más autókból és a hozzá csatlakoztatott hétfokozatú duplakuplungos automata váltó is csak ebben a teherautóból lett családiautós kategóriában számít különlegességnek.

Mondjuk az igaz, hogy ebben az Euro 6-os mai világban a kis dízel gyors gázreakciója és hirtelen gyorsítási igényre szintén azonnal reagáló váltó fürgesége meglepő;

nem vártam ilyen dinamikus reakciókat pont egy ilyen dobozostól. Érdekes, hogy a váltó mennyire szereti az úgynevezett vitorlázó funkciót. Gázelvételre nem jelentkezik motorfék, a T-osztály nagyon szeret hosszasan kigurulni. Ezt egy kicsit szokni kell.

Városban-országúton teljesen elegendő az erő. Autópályán 130-140-ig jók vagyunk, utána lehetne érezni, ahogy a hatalmas homlokfelület már kezd sok lenni a kis dízelmotornak. Ez a homlokfelület egyébként biztosan megmutatkozik majd a hatótávban is, ha majd egyszer lesz elektromos változat is a T-osztályból. (A Kangoóból már láttuk is a villany-prototípust.) Dízellel viszont kimondottan takarékos a kocsi, egyáltalán nem spórolósan vezetve a 6,7 literes fogyasztás az automata váltó komfortja és a sok hely mellett rendben is van.

Csillagok; csillagok mindenütt!

A mercis vezetői környezet és a rönós tér kontrasztja nem bántóan erős. Inkább az a helyzet, hogy az elfogadható minőségérzetet kínáló, de nyilván erősen tömegautós környezetben lehet egy kicsit boldogan örvendezni az érdekes, igényes műszerfal, kormány láttán. A kezelhetőség részben pont a mercis dolgok átvétele miatt is egész jó: a csillagos kormány gombjain a fő funkciók (tempomat, a hangerő szabályázása, a telefon felvétele-lerakása) rendes fizikai gombokkal működik.

A tapogatóbigyós kismenüvezérlés és a 7 colos érintőképernyő használata vezetés közben már jóval nehézkesebb és hiába szép az érintőképernyő képe, ha ebben a méretben nem elég nagy biztonsággal találjuk el rajta mindig pont azt, amit szeretnénk.

Csalódás volt, hogy a hangvezérlés is határozottan butácskább volt ebben az autóban, mint akár csak egy A-osztályban. A mobilnetes kapcsolatra is támaszkodó MBUX rendszer valahogy nem volt olyan kerek ebben a kocsiban, mint az igazi Mercikben. A sok rakodóhely, a hatalmas polc a tető alatt tetszett, de még jobban tetszett a jó fogású, jobbára értelmetlen, de nagyon látványos kapaszkodó az első oldalablakok felett. Ami nem tetszett: a hátsó ülés 2:1 arányban osztott, pedig elférne három önálló, akár kivehető szék is a széles kabinban. Az első ülések nem rosszak, de nem is mercedesesek.

A klímakomfort jó, de csak ha kézzel beállítjuk, mi hogyan történjen. Az automatikára nem lehet rábízni a szabályozást, folyamatosan változtatgatja a befúvás helyét, hangosan és idegesítően variál. Ha viszont fixen üvegre és lábra eresztjük a 21-22-23 fokra állított levegőt, remek, huzatmentes, kiegyensúlyozott időjárást kapunk az egész kabinban. Az én családom nagyon nyafogós e tekintetben, de ebben az autóban senki nem reklamált soha mellettem, hogy fázik, melege van, kiszárad a szeme, megfázik a füle. A T-osztályban mindig teljes volt a családi béke, legalábbis ami a klímát illeti. A szellőzőrostélyok pedig ebben az alig-Mercedesben is teljesen mercedesesek.

Szépek, elegánsak és a kellemesen megborzongató, finom, precíz kattanás, amit produkálnak végállásba tekerésnél, ugyanaz, amit az igazi Mercedesekben is olyan nagyon szoktunk szeretni.

Az audiorendszer hangminőségén is érződött, hogy itt azért egy kicsit erősebben próbált a Mercedes Mercedest csinálni a Renault-ból. Nyilván nem úgy szól az autó, mint egy S-osztály, de a kategóriában kiemelkedően szép, amit a hifi az alig kongó, jól leszigetelt dobozban produkál.

A teherautóból épült személyautókat megmagyarázhatatlan okokból nem kedvelő feleségem azért végig panaszkodott a T-osztály dobozságára, barlangszerű akusztikájára. Egy kicsit igaza van, mert mondjuk egy GLB-hez képest tényleg kongósabb a beltér, de a kategórián belül igenis kiválóan szigetelt, kellemes élettér a T-osztályé. A teljesen lehúzható hátsó oldalablakok is ritka csodák az ilyen minifurgonokban.

Sztrádatempónál már van egy kis szélzaj, van egy kis motorzaj, de ha ilyenkor már rég nem is Mercedes a legkevésbé Mercedes Mercedes, azért még egy kiváló, tágas, remekül kihasználható, praktikus univerzális autó. Nyilván nem olyan elegáns és semmiképp nem olyan divatos, mint egy GLA vagy GLB, de hogy sokkal több értelme van valódi, tényleges ütős-vágós, pusztítós családi használatra, az is biztos. Az egyik kedvenc mai Mercedesem, még akkor is, ha én magam is röhögök kicsit, amikor ezt leírom, pedig tényleg!

Akinek elsősorban használati tárgy és néha kifejezetten teherautó a családi kocsi, nem divat- vagy presztízscikk, megértheti, miért tetszett az autójával a legkülönbözőbb szirszarokat, néha kisebb lábasjószágokat is fuvarozó Rácztamásnak annyira ez a fából vaskarika krómcsillag Renault-Benz T-Kangoo. Jó, hát nem egy X-osztály, de nem rossz!

Még nem láttuk, de már tudjuk, milyen lesz az elektromos verzió, az EQT: