Valószínűleg nem az 1990-es a legtöbb autórajongó kedvenc évtizede, de azért van bőven min nosztalgiázni így húsz-harminc év távlatából.
Azta, hogy szalad az idő: mindjárt itt a 2022, amikor is hivatalos harmincéves veteránautóvá válnak a rendszerváltás után Magyarországon gyártásba került első „nyugati” autók, az F-Astrák és Suzuki Swiftek (már amennyire a Suzuki nyugati márka, ugye). A '90-es évek a magyar gazdaság számára jórészt az autóipar felemelkedéséről szólt, a hozzám hasonló serdülő magyar autóbuzik számára pedig arról a csodálatos átmenetről, ahogy a Skoda-Lada-Trabant-Wartburg-Zastava korszak feltartóztathatatlanul átadta magát egy teljesen új világnak, ahol
természetessé váltak az utcaképben azok a Mercik, Audik, Porschék, Toyoták, amelyeket addig csak ritkaságként láttunk és kíváncsian kukucskáltunk be az ablakukon, ha felbukkant egy-egy belőlük: vajon mennyi van beleírva az órájába?
A jelenből a fókuszt a Kárpát-medencénél kissé szélesebbre véve visszatekintve persze már azt mondjuk: nem volt egyértelműen lélekemelő évtized a '90-es az autózás történelmét tekintve. Inkább egy lassú, átmeneti időszakot éltünk meg, amikor a vas, a nyers erő, a mechanika végképp átadta a terepet a műanyagnak, a biztonságra törekvésnek és az elektronikának. Az autóipar élvonalában valahol a Mercedes W126-W140 átmenettel indult meg ez az egész változás, amely végül az egymással összeolvadó vasakkal és plasztikokkal, az ABS alapvetővé válásával majd az elektronikus menetstabilizálás széleskörű elterjedésével új normává vált a 2000-es évek elejére.
Van persze millió olyan autós érdekesség, divathullám, trend és persze konkrét modell, amiket elpárásuló szemmel emlegethet fel a magamfajta, már egyáltalán nem serdülő, pont, hogy inkább a nosztalgiázó korba lépő autóbuzi, ha szóba kerülnek a '90-es évek. Íme, az én tízes toplistám az autózás mindenféléjét illetően ebből a korszakból:
12 hengerek háborúja
A BMW a második világháború után elsőként hozta vissza a német autógyártásba a 12 hengeres motorokat, még az E32-es 7-essel, 1987-ben (750i). Ez volt a márka első tucathengeres autója. A 7-est követve persze a Merci is lépett és jött a 600-as S-osztály. A VW-csoportnál is elindultak a fejlesztések, de a W12-es motor premierje már átcsúszott az új évezredbe. Hogy az európai trend hatása-e, nem tudni, de a Toyotánál is a '90-es évek közepén kapott 12 hengeres motort a Century luxuslimuzin.
Bukólámpák, bukólámpák mindenütt!
Részint az aerodinamika fontossá válása, részint a coolság miatt talán ebben az évtizedben járt csúcsra a bukólámpás autók divatja. Egy csomó modell még '89-ből hozta át a trendet: a Mazda MX-5, a BMW 8-as, a Nissan 240 SX, a Mazda 323F például. A napközben behajtható lámpák divatja vígan hasított egészen a 2000-es évek elejéig, amikor a gyalogosvédelem megugró fontossága az autótervezésben alighanem örökre megölte a bukólámpát.
A gömbölyű formák előretörése
Ez az évtized hozta el az általános kigömbölyödést is az autóiparban. Ezzel kapcsolatban vegyesek az érzései minden rendes autómániásnak, hiszen a '70-es, '80-as évek szögletességben legalább annyi érzelem és báj bírt lenni, mint ebben a nőiesebb idomú új évtizedben, de ahogy a korábbi kockaautók gyártói sorra kikísérletezték az élek, szögek ívekké, hajlatokká változtatását, azt nagyon izgalmas volt végigkísérni. Látni, ahogy az E30-as BMW-ből E36-os lett, a 190-es Merciből C-osztály, a Kadettből Astra, a Countach-ból Diablo – egyik szemünk sírt, a másik nevetett.
Amikor még voltak mezei kabriók
A 2000-es évek CC-hulláma majdnem kinyírta a klasszikus ponyvatetős kabriókat, mára pedig már a nyitható keménytetős kocsik divatja is szinte lejárt. A '90-es években viszont még sok európai gyártó kötelességének érezte, hogy legnépszerűbb kis vagy kompakt modelljéből kabriót is gyártson. Golf, Astra, Escort, Punto, Mégane, 306-os: ezekből még mindből volt valódi, ponyvatetős kabrió!
Az első hiperautók
Ma már fel se vonjuk a szemöldökünket, ha újabb hír érkezik egy ezer-plusz lóerős autóról, de a '90-es éveket még úgy indítottuk, hogy nem nagyon léteztek a hétköznapi forgalomban teljesen kihasználhatatlan, sokkal inkább befektetésnek mint valóban autónak gyártott kocsik. Voltak a gyors, erős sportkocsik, voltak már bőven sportváltozatok mindenféle hétköznapi modellekből és voltak szupersportautók is, persze, de még a legdrágább Ferrarik, Lambók tulajdonosai is csak pislogtak, amikor 1991-ben megjelent a 16 hengeres Cizeta Moroder 547 lóerővel, 650 ezer dollárért. És ugyanebben az évben feltámadt a Bugatti márka az 560 lóerős EB110-zel, majd a Jaguar kigurította az 550 lóerős XJ220-at és kijött a McLaren F1 is, 627 lóerővel, még 1992-ben. Igen, ez a kocsi jövőre veterán:
Impreza WRX-Lancer EVO mánia
A WRC versenysorozatban ebben az évtizedben alakult ki a két kis japán márka, a Subaru és a Mitsubishi bitang erős turbómotorral szerelt szedánjainak kultusza. Jó, persze ott voltak még a Toyota (Celica) és a Ford (Escort) feledhetetlenül gyönyörű és agresszív raliautói is, de a két japán olyan legendát tudott teremteni, ami másnak azóta sem sikerült a raliban és azon túl.
Amikor a dízel és a luxus fogalma már nem ütötte egymást többé
Az évtized vége felé új lendületet kapott a személyautók dízelkorszaka. Az erős és takarékos közvetlen befecskendezéses dízeleket már megszoktuk, de sokak szerint a dízelmotor még mindig traktorba való dolog maradt kemény járása, főleg hidegen csattogós járása és persze kormolása miatt. A válasz minderre a közös nyomócsöves rendszerek kifejlesztése volt. A hatalmas nyomással a hengerekbe porlasztott, sima járású, csendes dízelautók első képviselője az Alfa 156 2.4 JTD, ezt követték a CRD-k, HDI-k, TDCI-k és a többiek.
Elindult a SUV-lavina Európában
Az évtized végén született német prémium SUV-ok valami egészen új dolgot hoztak az autóiparba. A Toyota RAV4-et, a Honda CR-V-t (1995) és néhány társukat még csak afféle ártalmatlan különcnek tartottuk, de az 1997-es ML-Merci és a '99-es BMW X5 megjelenését már leesett állal bámultuk. És még csak nem is sejtettük, mekkora lavinát indít ez a két kövér német hógolyó.
Az évtized derekán indult az egyterű-boom
Bár az első újkori európai egyterű, a Renault Espace első generációja 1984-es modell, csak 1995 táján ömlöttek rá igazán nagy tömegben az európai piacra ezek az akkoriban buszlimuzinnak is nevezett kocsik. A szaksajtó és a hardcore autóbuzi közösség hajlamos volt lesajnálólag nyilatkozni ezekről a tágas, igényes, kényelmes, ám a vezetési élményt messze a praktikum mögé helyező modellekről. Ma viszont, amikor a SUV-divat nagy kerekű, magas építésű de sokszor rossz térkihasználású autók tömkelegével árasztja el az utakat, hajlamos vagyok azt hinni, kicsit jobb és mindenképpen kényelmesebb hely lenne a világ, ha a szabadidőautók helyett az MPV-k kategóriája tudott volna győzedelmeskedni.
Amikor még mertek szárnyakat álmodni az autókra
A '90-es évek szárnymániája olyan színfoltokat hozott az európai autópiac palettájára, amit azóta teljesen lekoptatott az idő. Persze elnézve az alábbi képeket ez nem biztos, hogy baj, de azért bevallom, kicsit hiányoznak ezek a hatalmas vasalódeszkák:
Na és persze ha autó, '90-es évek és nosztalgia, akkor Jamiroquai: