Stelvio? Grossglockner? Júliai-Alpok? Transzfogaras? A régió zseniális szerpentinjei mind, de bemutatjuk mellé a Nockalmstraßét, a tökéletes paradicsomot!
Az idei nyár sem múlhat el ízletes kanyarvadászat nélkül, így amint a családi élet és az időjárás egy követ fújt, már szóltam is Geri barátomnak, hogy nyeregbe hát, menjünk birkózni a vasakkal, lehetőleg olyan helyre, ahol még nem voltunk.
GT & GPT
Feltúrtam az interneteket, és mivel bruttó három napunk volt a projektre, ezért a régóta tervezgetett Furka Passt elnapoltuk (mert több, mint 1000 kilométerre található) és belőttük a 600 kilométeres maximális akciótávolságot, ahova az első nap el tudunk jutni, és ahonnan az utolsó nap haza tudunk jönni anélkül, hogy megbánnánk az egészet a hátfájdalmak miatt, mindezt Budapestről. Megtámadtam az ötletemmel és a szűrőimmel a ChatGPT-t, kértem, hogy mutassa meg Ausztriában a lehetőségeinket, így esett a választásunk a Villachtól északra található Nockalmstraßéra. Ekkor még nem is gondoltuk, hogy mekkora élményben lesz részünk. A helyszín tehát adott, már csak azt kellett tisztázni, hogy én milyen vadnak a hátán hódítom meg. Ehhez a programhoz pedig természetesen túramotorra kell ülni, és itt is olyanra szerettem volna felmászni, amellyel még nem volt dolgom, így esett a választás a legendás angol gyártó (kategórián belüli) legnagyobb modelljére, a Triumph Tiger 1200 GT Explorerre.
Amikor túrázni indulunk, természetesen azzal a céllal tesszük, hogy az a legélvezetesebb legyen, így az útvonaltervezés nulladik pontjaként kikapcsoltam a térképen az autópályákat, amivel nyilván megnőtt mind a távolság, mind pedig az időtartam, amíg célba érünk, de hát ez a cél, vagyis az út maga.
Alpin Peaks
Főhadiszállásnak a Turracher Höhén található, 2023 júniusában átadott ötcsillagos hotelt, az Alpin Peaks nevű egységet választottuk, ami a lehető legjobb lövés volt. A Stájerország és Karintia határán elhelyezkedő modern, alpesi stílusú szálloda a Turrachsee partján található, és annyira magával ragadó, hogy azonnal eldöntöttem, ide a családdal is vissza fogok jönni, ráadásul ár-érték arányban is nagyszerű volt két fő részére. A sípályákkal körülölelt tó igazi álomhelyszín, akár télen, akár nyáron, legyen szó síelésről vagy túrázásról, vagy simán megszállni... csak szuperlatívuszokban beszélhetek róla. Már az ide vezető útszakasz is komoly előjátek az élményautózni vagy motorozni vágyók számára.
Az 1795 méter magasan található célpont csúcstámadása során szépen hűlt le a füllesztő nyári hőmérséklet, így az otthonról hozott 35 fokból nagyon barátságos 22-25 fok közötti állapotokba érkeztünk. Esőnek, viharnak, szélnek híre sem volt, így tényleg semmi nem akadályozott meg minket az örömmotorozásunkban.
Az első nap a megérkezés és az ezt követő, jól megérdemelt sörök elfogyasztásával, és tó körüli sétával telt. Szinte centire 600 kilométert gurultunk kisebb megszakításokkal, és ezek alkalmával leginkább a benzinkúti gasztronómiával kényeztettük magunkat, illetve a motorokat etettük. Az 1200-as Tigrisnek harminc literes a tankja (ez az exploreres nagyobbik verzió tehát), ez azt jelenti, hogy a 6 liter körüli átlagfogyasztása akár egész hosszú, megállás nélküli üzemet is biztosítana, de bármennyire is kényelmes az ülés, azért néha jó megállni inni, kiegyenesedni, harapni pár falatot, így ezt azért 150 kilométerenként megtettük. Eggyel többször, mint terveztük, mert Geri komát még a magyar szakaszon megcsípte egy darázs, ez okozott némi bosszúságot és rosszullétet, de szerencsére kialudta másnapra. Beférkőzött a kesztyűje mellett a kabát ujjába, és csukló alatt megtámadta. Nem jó.
A legnagyobb Tiger: 1200 GT Explorer
Az ezerkettes Tiger nem könnyű. Sőt, határozottan nagy dög. A 255 kilós (száraz!) tömege (megtankolva, olajjal már inkább 290 kilós lesz) egy igazi utazó tankká teszi, ami kifejezetten előny a rosszabb útburkolatok kanyarjainál, illetve úgy általában annyira masszív stabilitást ad az egész történetnek, hogy komoly embernek érzed magad tőle. Az ülés elég magasan van, még úgy is, hogy mind a kézi ülésállításnál lefokoztuk, mind pedig a motoros, kétcentis süllyesztésen is átestünk. A legalsó érték 850 mm. 180 centi magas vagyok, leért a lábam, de nem teli talppal. Arra mindenki készüljön, hogy ilyen súly mellett azért jól jön a magasság, de mondhatnám azt is, hogy colosabb versenyzők előnyben.
Ausztriában, amint elértük a szebb részeket, és emelkedni kezdtünk, megjelentek a nagyvonalú, kellemesen íves krúzolós kanyarok. A Tigris csak úgy falta őket, és ezekben a 30-120 fok közötti kanyarokban parádésan élvezkedett a motor, még ezzel a súllyal is. Igazi TÚRAMOTOR, hosszú távokra, impresszív félaktív futóművel, fejedelmien kényelmes üléssel. Lélekemelő. Megáll az idő élmény 80-100 km/h közötti tempóban felfalni ezeket a kanyarokat vele. Az előzés (ahogy általában a motorok esetében) nem okoz gondot szinte semelyik fokozatban, de azért jobb, ha legalább 4000-es fordulaton vagy afölött vagyunk közben.
A motor három hengerrel és 150 lóerővel ajánlgatja magát leendő gazdáinak, ez a teljesítmény ebben a kategóriában kiemelkedően jelentős. A blokk karaktere 5000-es fordulatszám felett van inkább sportmotorok bajszát is huzigáló teljesítményleadásra hangolva. A 2000-4000 közötti tartományban mind a hangja, mind pedig a vezetési élménye olyan, mint egy kéthengeresé, és szándékosan nem vékettest mondok, mert ebben a sávban nekem hiányzott a nyomaték a későbbi technikás szakaszokon, a csikicsukis, lassú visszafordítók esetében.
Utazni, a főútvonalakat meghódítani, Európát átszelni, élményeket gyűjteni az egyik legkényelmesebb és legklasszabb kétkerekű, amit választhatsz,
azon belül is a karakteresek világának impozáns példánya. Véleményem szerint kifejezetten jellegzetes és klassz a dizájn.
A motor szélessége majdnem eléri az egy métert, hosszában pedig 2255 mm, ezzel nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy nem az a városban fickózós, sorok között könnyen átférős, könnyen manőverezős darab az 1200-as Tiger, ahogy egyébként a nagyon technikás, lassú visszafordító kanyarokban is lesz nála pengébb játékos. A menetmódok között egészen sokoldalúan testre szabható a motor, így békésebb bocitól mérges tigrisig bezárólag állíthatjuk a fedélzeti computeren a csillapítást, az agilitást.
Nockalmstraße
A túra második napján az volt a terv, hogy a Nockalmstraßén töltjük el a motorozásra szánt óráinkat. Erről az útszakaszról azt kell tudni, hogy május és október között várja az érdeklődőket, a téli hónapokban természetesen, ahogy minden ilyen útszakasz, bezár. Nem csoda, a csúcson 2024 méteres magasságban állhatunk meg egy remek Wiener Schnitzelre. A motorosok pedig ezen belül is reggel 8 és 18 óra közötti időszakban vehetik birtokukba. A bemotorozás alkalmával ez maximálisan indokolttá is vált számomra, már szürkületkor is nagyon észnél kell lenni, sok kanyar völgy felöli oldalánál nincs szalagkorlát, és ezekbe elég nagy tempóban is meg lehet érkezni. Nem akarok utánanézni a statisztikáknak, de forrófejű, kihaénnem motorosoknak inkább nem ajánlanám ezt a paradicsomi útszakaszt, a saját és motoros társainak védelme érdekében. Az út szélessége átlagosan 5,5 méter, ami időnként elég szűk visszafordítókat és beláthatatlan szakaszokat is jelent. Tapasztalt motorosoknak viszont ajánlanám, sőt kötelező! Állandó merevedés. Az eddigi 25 évnyi motorozásaim alkalmával megtettem már pár kilométert, bevettem pár kanyart a környéken, de
a Nockberge Nemzeti Parkban található Nockalmstraße talán a legjobb útszakasz volt, amin eddig valaha mentem.
Az 1070 méterről 2024 méterre emelkedő útvonal (csúcsmagasság: Eisentalhöhe, 2042 méteren) összesen 52 hajtűkanyarból áll, 34 kilométeren át szórakoztatja a vendégeit. A kanyarok a szűk hajtűkanyaroktól az elnyúló, nyitott kanyarokig nagyon változatosak, ahogy a felfelé és lefelé menő szakaszok is. Az aszfalt hibátlan állapotban van, elképesztően finom. Mivel fizetős útszakaszról van szó, a 18 eurós napi belépő szűri a forgalmat. Mi egy keddi napot töltöttünk ott, és
semmi nem állt az utunkba, hogy életünk egyik legjobb útszakaszát kiélvezzük.
Mivel ez egy fizetős panorámaút, nem kell attól félni, hogy Hans majd egy bekötőútról betolja elénk a traktort egy 8 másodperces kifordulóval. A kilátókkal és némi vendéglátással megspékelt útszakasz nem tartalmaz kereszteződést, vagy egyéb közúti bunkóságot, ez itt csak rólad, a motorodról, autódról és a természetről szól.
Az egész szakaszon át útitársunk a kellemes, hűvös hegyi levegő, a fenyőillat, az égig érő fák és a páratlan horizont az egymás mögött tornyosuló hegyekkel.
A hegytetőn egy intenzív napon szépen kirendelhetjük a jól megérdemelt bécsi szeletet, a császármorzsát, meg amit csak akarunk, és megállhat velünk az idő, ahogy ülünk a fapadokon, szívjuk magunkba a felfoghatatlanul friss levegőt, és elzsibbad a tekintetünk a felhőkkel beszélgető hegycsúcsok látványától.
Nincs messze. Nem drága. Ne keress kifogást, ne hagyd ki! Legyen neked is életed élménye a Nockalmstraße.
(Fotók: Donkó Péter és Geri G)
- Erős blokk, szuper futómű
- Kényelmes ülés
- Nagy tank
- Városban és technikás környezetben nehézkes
- Magas üléspozíció
