A neckarsulmi márka alapításának százötvenedik évfordulójára építettek dögös elektromos autót az NSU legaranyosabb modelljéből, a Prinz 4-ből, ami a külsejéhez méltó hajtásláncot kapott egy Audi e-tronból.
1873-ban, éppen százötven éve alapította cégét Christian Schmidt a Duna-parti Riedlingen városában, majd hét évvel később költöztette át Neckarsulmba. Kezdetben varrógépek gyártásával foglalkozott, majd amint kortársánál, a rüsselsheimi Opelnél, úgy az NSU-nál is jöttek a kerékpárok, motorkerékpárok és végül a személyautók.
A márkát a Ro 80-ról ismerheted, amit 1967-ben mutattak be, és nemcsak Claus Luthe által tervezett jövőbemutató dizájnjával, hanem Wankel-motoros hajtásával is megelőzte a korát. A következő évben az európai év autójának választották, de jelentős fogyasztása és megbízhatósági problémái miatt végül az autótörténelem kudarcai közé szokták sorolni.
Az NSU legnépszerűbb modellje mégis a Prinz negyedik generációja lett, amit a formája után fürdőkádnak szoktak nevezni.
A farmotoros, léghűtéses kisautónak számtalan tuningolt változata született, amivel sorban nyerték a hegyi versenyeket. Most ezt a típust vette elő az Audi, hogy megünnepelje az NSU százötvenedik születésnapját.
A márka ugyanis 1969 óta a Volkswagen-csoporthoz tartozik, ahol az Audival került egy fedél alá,
de fokozatosan vezették ki a modelljeit a hetvenes években, mígnem teljesen megszűnt létezni. Mégsem feledték el, hiszen a Prinz sportváltozata után kapta a nevét az Audi TT, most pedig a neckarsulmi gyakornokok építettek egy fantasztikus prototípust.
A munkához egy 1971-ben gyártott, erősen rozsdás példányt használtak fel, a karosszériáját pedig egy Audi A1 alapjára építették, a futómű és a fékrendszer is innen származik. Szükség is volt a modernebb műszaki tartalomra,
az eredeti léghűtéses motor helyére ugyanis az Audi e-tronból származó elektromotor került 240 lóerővel!
Mindent jól kitaláltak rajta, a 17,3 kilowattórás akkumulátor például az Audi Q7 plug-in hibrid változatából származik, és nem a padlóba építették, hanem a Prinz orrába, ahol eredetileg az üzemanyagtankja volt. A kapacitását tekintve
nem lehet túl nagy a hatótávja, de kit érdekel, ha ennyire menő lett az NSU kis pályagépe?
Rendesen kiszélesítették a sárvédőket, a karosszériát az Audi palettájáról származó Suzuka Gray színre fényezték, a teli keréktárcsák a gyakornokok korábbi munkáját, az RS6 GTO-t idézik, és még hátul a motorházfedelet is ki lehet támasztani, akárcsak az eredetin. Signal Yellow kontrasztos elemei belül, a bukókereten is visszaköszönnek.
A belsejét még nem mutatták meg, de a versenyautókhoz hasonlóan a leglényegesebb elemekre szorítkoztak a berendezésénél, csak a Recaro kagylóülések és egy egyszerű fedélzeti számítógép kapott helyet benne. Most, hogy az Audi TT kikerül a gyártásból, és hamarosan az Audi A1 is búcsúzik, nagyon el tudnánk fogadni egy ilyet sorozatgyártásban, ezért megérné feléleszteni az NSU márkát.
Ez is érdekelhet: