Peter Stevens, a legendás McLaren F1 formatervezője nem rejti véka alá a véleményét a modern autóipar irányvonaláról. Szerinte a gyártók a szépség helyett az agressziót, az egyediség helyett pedig a kockaformákat választják, miközben a dizájn egyre inkább a félelemről és a bezárkózásról szól.
Amikor egy olyan kaliberű szakember szólal meg, mint Peter Stevens – akinek a keze munkáját dicséri minden idők egyik legikonikusabb szupersportautója, a McLaren F1 –, arra érdemes odafigyelni. Stevens legutóbbi írásában éles kritikát fogalmazott meg a jelenlegi dizájntrendekkel kapcsolatban, különös tekintettel a közelmúltban bemutatott, vitatott Jaguar Type 00 koncepcióra és az iparág általános „brutalista” fordulatára.
A „brutalizmus” és a félelem korszaka
Stevens felteszi a kérdést: mi történik az autótervezéssel? Könnyű lenne azt hinni, hogy a Jaguar új, megosztó formanyelve indította el a lavinát, vagy csupán arról van szó, hogy a gyártók egymást másolva indultak el a brutalizmus irányába, mondván: „Jobb, ha mi is bemutatunk egy koncepciót ebben a stílusban, hátha ez a jövő.”
A tervezőlegenda szerint azonban a jelenség gyökerei mélyebbre nyúlnak. Úgy véli, a világ jelenlegi állapota, a jövővel kapcsolatos általános bizonytalanság és az izolacionizmusra való törekvés hatással van a fiatal dizájnerekre és főnökeikre.
„Ez a közhangulat arra készteti őket, hogy agresszív, bevehetetlen erőd kinézetű autókat tervezzenek”
– írja Stevens.
Menekülés a szépséghez
A modern autók agresszivitása és a szépség hiánya magyarázatot adhat egy másik piaci trendre is. Stevens rámutat, hogy manapság nagyítóval kell keresni a szépség forrásait az életünkben. Ez az oka annak, hogy a klasszikus autós magazinok, a veteránautó-szépségversenyek, valamint az újragondolt régi autók, az úgynevezett „restomodok” soha nem látott népszerűségnek örvendenek. Az emberek vágynak az esztétikumra, amit a modern, „sokkhatásra” építő iparág már nem ad meg nekik.
Sötét napok és a kínai előretörés
Stevens borúlátóan ítéli meg az autóipar jövőjét. „Sötét napok várhatnak az autóiparra” – figyelmeztet. Kiemeli, hogy miközben a tradicionális gyártók identitásválsággal küzdenek, olyan szereplők törnek előre, mint a BYD – egy vállalat, amelyről néhány éve még csak nem is hallottunk, ha csak nem bújtuk az autókatalógusokat.
Kevés olyan vállalat maradt, amely elég bátor ahhoz, hogy valami újat, vagy ami még fontosabb: valami kifinomultat alkosson. A többség ehelyett a sokkolás és megdöbbentés pályájára lépett, ami Stevens szerint zsákutca.
Legóból épített jövő?
A legkeményebb kritikát a formák uniformizálódása és elnagyoltsága kapta. Stevens szerint, ha megnézzük a közösségi médiában (szerinte inkább Instagramon, mert a Facebook már az „öregeké”) keringő vázlatokat, egyértelmű a trend. Egyre alacsonyabb szupersportautók, egyre szögletesebb limuzinok és SUV-k jönnek.
„Vajon eljutunk oda, hogy a Legót használjuk modellezési segédeszközként?”
– teszi fel a költői kérdést a tervező.
Szerinte a modern autók annyira egyformává váltak, hogy gyakran az egyetlen módja a gyártó beazonosításának, ha ráközelítünk a felni közepén lévő emblémára. A recept mindenhol ugyanaz: szögletes első sarkok, magas, függőleges (és általában hamis) légbeömlők, valamint a vízszintes fénycsík a hátsó lámpáknál.
Stevens írása egyfajta segélykiáltás a szakma nevében: könyörgés a kifinomultságért és a valódi dizájnért egy olyan korban, ahol a brutális megjelenés lassan teljesen elnyomja az igényes stílust.
Ez is érdekelhet:









